I could be a nerd but I'm not

2008.07.06. 18:57 - címkék: - 7 komment

Az L. kultúrtitkosügynöki tevékenységének köszönhetően egyébként Harcsa Veronika-rajongó lettem, legyetek ti is azok nyomban. Legalább tizenöt perce gondolkodom, melyik videót tegyem be tőle, komolyan. Mondjuk ezt, és a szövegét meg külön figyeljük, mutatok is belőle egy részt, ő írja a számokat. Nem tudom, hol volt eddig ez a csaj.

I could rise from my piano and forget each note
I could read some dusty hardbacks that those smart people wrote
I could earn so much dough writing divine source files
I could be a nerd but I'm not.
I could rise the next morning addicted to Dior
I could enter my office on the 41st floor
In my fancy stilettos oh I would get so high
I could be a hot shot but I'm not

I want to be a part of it

2008.07.06. 18:10 - címkék: - 1 komment

A fejemben folkdalok szóltak, mint mindig. A folkdalok alkották a háttértörténetet. (..) New York City hideg, fojtott és titokzatos volt - a világ fővárosa. A Hetedik sugárúton ahhoz a házhoz értem, ahol valaha Walt Whitman élt és dolgozott. Egy pillanatra megálltam és elképzeltem, ahogy a nyomdában dolgozik, és közben lelke igaz dalát énekli. A Harmadik utcán Poe háza előtt is álldogáltam már, és mélabúsan nézem fel az ablakokra.* A város olyan volt, mint egy faragatlan, névtelen, alaktalan fatörzs, nem volt benne semmi részrehajlás. Mindig minden új volt, mindig minden változott. Sohasem ugyanaz a sokaság járt az utcákon.
Átkeltem a Hudson Streetről a Spring Streetre, elmentem egy téglával telirakott szemeteskonténer mellett, és betértem egy kávézóba. Az ételespultnál álló pincérnő szűk szarvasbőr blúzt viselt, amely szépen kirajzolta teste gömbölyded formáit. Kékesfekete hajára kendőt kötött, átható kék szeme és pontosan megrajzolt szemöldöke volt. Arra gondoltam, bárcsak rám tűzne egy rózsát. Kitöltötte a gőzölgő kávét, és én visszafordultam az utcára néző ablak felé. Az egész város ott fityegett az orrom előtt. Eleven képem volt arról, hogy mi hol található. A jövő sem adott okot aggodalomra. Ott volt már, rettentően közel.

Kétórás, elég vicces sorbanállást, majd húsz másodperces konzuli interjút követően megvan a vízumom. Annyira nehéz elképzelni, hogy szeptemberben megyünk New Yorkba, valójában nem is vagyok rá képes. Tudom, hogy csak egy város, olyan, mint a többi, voltam már egy csomóban, csakhogy én nem igazán hiszem el, hogy New York valóban létezik. New York nekem a filmekben van, NY-t elönti a jeges árvíz, űrlények támadják meg, szörnyek lepik el, a majmok bolygóján van, szerelmesek találkoznak az Empire State Building tetején, kizárt dolog, hogy létezzen, New York a Friends-ben és a 30 Rockban van, meg Suzanne Vega-dalokban és Kertész András-fotókon, meg a Krónikákban, Bob Dylan önéletrajzában a fenti idézetben. (Ezt a könyvet nyertem a múltkor a moziban, olvassátok el, mert jó, itt mesélek róla.)

*Most azon nevetek, hogy eszembe jutott, amikor egy kedden épp a számlára vártunk a Presszóban, és az L. egyszer csak közbeszúrta, hogy "van két robothollónk az irodában, rendes döglött madarak, csak működnek", aztán sokkal később, amikor Noiz sötét élethelyzetéről és/vagy sivár új albérletéről beszéltünk, akkor valaki kitalálta, hogy neki kellene adni legalább az egyiket, kitehetné az ajtó fölé, nem kerülne nagy fáradtságba beleprogramozni hangot, és akkor időnként robothangon közölné, hogy "so-ha már", de valamiért nem akarta.

This is not a love song

2008.07.05. 22:55 - címkék: - komment

Tudom, hogy hülyén hangzik, de néha jobban esik csak úgy lógni, mint buliba járni, talán mert a bulis cuccaim mind olyan kényelmetlenül testhezállóak.*

Úgyhogy nem mentem ma Voltra, mert nem volt kedvem és/vagy pénzem, hanem inkább az ágyamban aludni, és holnap edzőterembe menni van kedvem és kimosni a ruháimat. Bár az Offspring-et kicsit sajnálom kihagyni. Tegnap egyébként a létező legpechesebb napom volt, amit most nem részleteznék, ellenben a Nouvelle Vague koncert fantasztikus jó volt, sokkal jobbak élőben, mint lemezen, nem beszélve a látványnak sem utolsó énekescsajokról, az index-et idézve " egy kirakatbaba arányaival rendelkező, szédületes mozgású bombázó, bejön, ledobja magáról a vállait takaró fekete selyemkendőt és frufruja mögül, a bardot-i iskolát követve félig nyitott szájjal, pofátlanul pozőr módon kacérkodni kezd a közönséggel", és tényleg, meg itt van kép, de most megyek aludni.

*Valójában nem testhezállóak, de így szól az idézet.

Futógép, tankok, pingvinek

2008.07.03. 20:15 - címkék: - 9 komment

Tegnap pedig a mra-val megtaláltunk egy piaci rést, egyénre szabott podcast a futógépre, amelyhez bekérte tőlem a futógép sebességét, dőlésszögét, a kívánt pulzustartományt, a testsúlyomat és a kardioedzés tervezett időtartamát, valamint, hogy hányadik percnél szoktam elfáradni.

Időnként egyébként régi barátaink is meglepetést tudnak okozni, én például mintha úgy emlékeznék, régen az volt, hogy az a. értett kütyükhöz, programokhoz és a világhálóhoz, én meg egyéb területeken jeleskedtem, ám ezúttal szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a legváratlanabb témákban is csont nélkül leiskoláz: nagyságrendekkel többet tud nálam például lakberendezésről, a cirkó-típusok még csak hagyján, de olyan színárnyalatok nevét ismeri, amelyekről én, nő létemre, még soha az életben nem hallottam, sokkal jobban ért a fitnesshez, mint én, beleértve, hogy adott testsúly mellett milyen edzéstípussal mennyi kalóriát égetek és ez hány hét után milyen változásban nyilvánul meg, valamint pontosan tudja, hogy a két nappal ezelőtt aláírt előléptetésemmel járó nettó tizenötezer forintos fizetésemelésemből havi egy nadrágot vehetek a Promodban, leárazás esetén kettőt, amely egyébként idén a szokásosnál korábban kezdődött. Meg még randizásról beszéltünk ezenkívül, illetve nem-randizásról, vagyis arról az esetről, amikor valakitől nem akarsz semmit, de tényleg semmit, csak mondjuk elmenni vele az állatkertbe, moziba, vagy tankot vezetni, és honnan lehet ezt tudni meg a másik tudtára adni. Szerény véleményem szerint ha egyedülálló férfi moziba hív egy nőt, az mondjuk kicsit gyanús, ha mozi plusz beülünk valahova, az közepesen gyanús, a leggyanúsabb pedig a mozi, beülünk, eszünk, és ő fizeti ki a kaját kombináció. Az állatkerttel kell még nagyon csínján bánni, tudniillik a szíve mélyén minden nő arra vágyik egy bizonyos életkorban, hogy a férfi elvigye az állatkertbe, így aztán egy óvatlan pingvinnézegetéssel ki tudja, milyen lavinát indítunk el, konkrétan emlékszem például, amikor Hajnalka pár évvel ezelőtt közölte, hogy ő ahhoz a pasihoz fog hozzámenni feleségül, aki elviszi az állatkertbe. Bizony, elsőre jó ötletnek tűnhet perecet enni a majomház előtt, de az ember hamar az oltár előtt találhatja magát.

De persze, honnan tudnám én, mi zajlik a világban, évek óta nem játszom ezen a színtéren. Például fogalmam sincs, milyen mögöttes üzenetet hordoz, ha elhívsz egy lányt tankot vezetni, az én időmben még nem volt ilyesmi, az én gyerekkoromban a kedvenc játszóterünk két ágyú, egy tank és egy kiselejtezett orosz vadászrepülő volt, persze, mindegyik le volt betonozva, de a repcsibe és a tankba is be lehetett mászni, és a tanknak a csövét mozgatni is lehetett egy darabig. Kicsit sajnálom is a mai gyerekeket az egyforma, lekerekített eukonform játszótereikkel, milyen felkészületlenül kerülnek így a felnőttkorba, nem fogják időben megtanulni, hogy a világ veszélyes és az élet küzdelem.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása