2008.11.26. 16:45 - címkék: -
Tulajdonképpen akár szerethetném is a novembert, vagy a telet, miért, vannak ilyen emberek. Lehetne az, hogy nem iszonyú erőfeszítéssel és akaraterőm utolsó morzsáival kelek fel reggel a félig sötétben, hanem energikusan fél hatkor, és valami home-made gyömbéres-chilis-tejhabos kávécsodával a kezemben megvárnám, amíg fokról fokra kivilágosodik. Vagy elmennék futni, és élvezném, ahogy a hideg szél szembefúj. Vagy tetszhetnének a csillogó jégvirágok, befagyott pocsolyák meg egyéb téli látványosságok. Vagy szerethetném, hogy nincsenek hosszú, nyári esték kiülős helyekkel és mojitoval, hanem, mittudomén, hosszú téli esték vannak, amikor pokrócba burkolódzva be lehet kucorodni a fotel sarkába és forró kakaó mellett olvasgatni. Csakhogy engem a nyári esték sem akadályoztak meg sosem a kanapéra kucorodásban, nem kell ahhoz egész nap sötétnek lenni, hogy otthon bírjak maradni. Vagy szerethetném olyanok miatt, amiket mások mondtak nekem, hogy pl. a küzdelem a klassz benne, hogy ezt végigéled, hideg van, sötét, de tudod, hogy utána jön valami jó, meg hogy az a jó benne, hogy hideg van, sötét, és bemehetsz a meleg szobába. Semmi okom nincs rá, hogy utáljam, nem vagyok hajléktalan, van kabátom, a munkámban sem befolyásol az időjárás. Örülhetnék, hogy felvehetem a New Yorkban vásárolt csizmámat, vagy hogy nem izzadnak annyira az emberek a bkv-n. Szerethetném, hogy nem kell naphosszat vágyakozva kinézetegni a légkondicionálatlan munkahelyem ablakán, mert sok más ember e percben strandol, télen meg kinek van kedve kimenni. Nem lenne muszáj gyűlölnöm a kesztyűket meg a kalapokat, másokon olyan jól néznek ki. Akár tetszhetne is, hogy a lélegzetem meglátszik a levegőben, vagy hogy ropog a talpam alatt a hó. Egyáltalán nem lenne muszáj rosszul éreznem magam, csak mert hideg van és sötét. Klassz lenne.
