Megmondom, honnan tudom, hogy új életet kell kezdenem:
1. Valamelyik nap hazafele az intersparból szembejött velem az utcán lakókörnyezetem három jellegzetes képviselője: két átlag lakótelepi néni és egy harmincötéves-forma, kissé lepukkant férfi. Amikor elmentem mellettük, a pasas épp ezt mondta a néniknek: "... szóval most azért ilyen bűn szar a fizetésem, mert nem csináltam meg a tudományos fokozatot, pedig ha az meglenne..."
2. Kolléganőm említette, hogy "P. kórházba került infarktussal", és én először azt hittem, hogy a nálunk dolgozó tudományos igazgató / statisztikus az, aki nélkül bizonyára nem tudom megírni a cikkemet, és ha kórházba kerül infarktussal, akkor Végünk Van. (de aztán kiderült, hogy nem róla, hanem egy másik P.-ről van szó.)
3. A google reader általában olyan blogokat ajánl nekem, amik tényleg az érdeklődési körömbe passzolnak (pl. a sajátomat), de ma finom utalásféleképpen a futóblogot helyezte első helyre.
4. Niké azt mondta, olyan leszek, mint a nagyanyám, és bár viccelt, de tudjuk, hogy valójában vigyáznom kell ezzel, mert megvan bennem a rejtett képesség, hogy mindenbe beledumáló és mindenhol rémeket látó rinyáló öregasszony legyek, akár holnaptól.