Rendben van, néha kicsit rájátszom, hogy a környék, ahol élek, posztapokaliptikus vízióra emlékeztet, hatalmasra nőtt csótányok a templomkertben, égig érő szürke betonházak között ordibáló lerobbant hajléktalanok, rémisztően erőszakos, beteg galambok, David Lynch-et megszégyenítően bizarr közért őrült öregasszonyokkal és betépett suhancokkal, meg a Lakók, akik mostanában a liftbe hugyoznak vagy hugyoztatják kutyájukat, majd más Lakók a lift falán elhelyezett meglepően trágár és elképesztő helyesírású feliratokkal fenyegetik életveszélyesen a liftbe hugyozó élőlényt. Jó, ez igazából egy szimpla lakótelep.
De mégis mit keresett ma este a pluszdiszkont tövében kettő darab, szürke, döglött mezei nyúl?