Voltam tegnap kiállításmegnyitóval egybekötött díjkiosztón, megjelent a novellám kis, jelentéktelen füzetkében, amelynek bevételeiből jótékony és értelmes célt (egy konkrét kórházat) támogatnak. De nem ez volt az igazán jó, hanem, hogy, mint kiderült, a bíráló bizottság egy személyből állt, akit bár személyesen kevéssé ismerek (vizsgáztam nála egyszer), azért eléggé kedvelek, szóval nagyon örültem, hogy ő olvasta a novellámat, és aztán kezet fogott velem és gratulált. Egy patológus professzorról van szó, aki álnéven detektívregényeket ír, és a valós életben is regényhősre emlékeztet, amennyiben kiemelkedően intelligens, ám rendkívül mogorva, szarkasztikus, dohányos, ősz hajú, kék szemű figura, ezenfelül még annyit tudok róla, hogy bridzsel.
Amúgy általában kedvelem a szarkasztikus, mogorva embereket, ez tulajdonképpen lehet, hogy furcsa.