Ügyelet utáni kötekedő hangulatomban vagyok épp. Ilyenkor kéne mindenféle fórumokon flame-elnem, meg beszólni minden bloggernek a helyesírására <gonosz kacaj>. Inkább iszom kávét.
Most éppen az a problémám amúgy, hogy titkos terveim között szerepelt a művészetterapeuta másoddiploma megszerzése a Pécsi Egyetemen szeptembertől, addigra meglesz hozzá a sajátélményem, és tegnap megnéztem, mennyi a tandíj: 200 ezer egy félév, és annyi pénzem nekem sosem lesz, de idén szeptemberben meg biztos nem. Egyébként is, mi kerül ennyibe egy hat (6) alkalomból álló esti képzésen? Nem beszélve arról, hogy egy csomó tantárgyat már tanultam, azokat gondolom elengedik.
Meg még az a problémám, hogy valamelyik nap Charlessal cseteltem, aki Indiában van, és valami olyasmit mondott, hogy 'lám, a kis gátlásos isoldéból milyen társasági ember vált'*. Pedig én már komolyan teljesen elfelejtettem, hogy gátlásos vagyok, és amióta ezt mondta, hirtelen megint rajtam van, egycsapásra elfelejtettem, hogyan kell emberekkel kommunikálni. Vagyis nem elfelejtettem, hanem hirtelen eszembe jutott, hogy tényleg, ez nekem nem is egyértelmű képességem. És egyébként is utálom azt a szót, hogy "gátlásos", mert olyan, mint valami rokkantság vagy halmozottan hátrányos helyzet, van, aki szegény féllábú roma nő, van, aki meg gátlásos. Én pedig, rendben van, fiatalkorom jelentős részében félénk voltam, vagy akár bizalmatlan, csendes, szorongó, halk szavú, gyáva, magányos, bizonytalan, bátortalan, álmodozó, esetleg tartózkodó, de semmiképpen sem rokkant. És tudjátok, hányszor közölték ezt velem különféle emberek? Hogy oké, aranyos vagyok, csak hát (együttérző sóhaj) az a baj, hogy gátlásos. Ha esetleg magamtól nem tudnám, hogy kommunikációképtelen lúzer vagyok és kivet magából a társadalom. És akkor mi van? Legyen inkább mindenki hőzöngő nárcisztikus? És különben is, hol van az már? Egyáltalán minek kell ezt felhánytorgatni? Más meg drogozott középiskolában, so what. Én szerettem olyan lenni, amilyen voltam, és semmiféleképpen nem cserélném el egy magabiztosabb fiatalkorra, ha valakit érdekel.
*Mármint, tudom, hogy ezt valójában bóknak szánta, de az én kognitív torzításaimmal valahogy úgy fordítódott, hogy "ahhoz képest, amilyen kretén voltál fiatal korunkban, egész normális lettél."