lennék inkább. Pedig én ezt eddig minden évben szerettem, a karácsony előtti pörgést, az utolsó hetet a munkahelyemen, a szülinapomat, a vásárlást, szeretek mindenfélét venni másoknak, szeretek sütni, szeretek sok helyen karácsonyozni, a munkahelyemen, a másik munkahelyemen, a barátaimmal, a másik barátaimmal, szeretek rohangálni szatyrokkal és süteményesdobozokkal és ajándékokkal, most meg valahogy a felszínen úgy tűnik, élvezem, de igazából... túl sok ez most a Valóságból, túl sok feladat, túl sok ember, és még szaloncukrot is kell venni meg csomagolópapírt meg bevinni a dékániba az indexemet meg találkozni statisztikussal, kiszámolni az adatainkat, kocsmába menni, fát díszíteni.
Nem is az, hogy fáradt vagyok a sok munkától, mert annyira sok munka végülis nincs, hanem, nem tudom, mi az isten bajom van, és ilyen nem szokott lenni, általában kapásból fel tudok sorolni öt dolgot, amelytől adott időpillanatban szorongok és/vagy frusztrálódom, nyugi, most is, 1. szakvizsga, 2. születésnap/öregedés, 3. phD/tudományos karrier, 4. karácsony/család, 5. anyagi helyzetem, hogy csak a főbb állandó motívumokat említsem. De igazából ezek olyan dolgok, amik úgyis mindig jelen vannak, és megszoktam már őket, az öregedés miatt meg amúgy sem szorongok (csak azért írtam, hogy meglegyen az öt), az inkább érdekes és tetszik.
Hogy igazából mi miatt vagyok ideges, arról fogalmam sincs. Vagy nem is feszült vagyok, csak úgy szívesebben átesnék most az életemből mondjuk egy-két hétre egy párhuzamos dimenzióba, ahol öregasszonyként horgolgatok a verandán az őszi fényben, és fogalmam sincs, milyen napot vagy évet írunk, de nem is különösebben érdekel.