Utálok beteg lenni, fáj a hasam, utálok mindenkit, és hogy tehette velem ezt a sors, amikor ma dolgoznom kell és lesz egy előadás is, amire be akarok menni (szakmai) és utána meg akartam vásárolni is. Jó, tudom, ez ilyen egynapos vírusos gyomorrontás, holnapra kutya bajom lesz, de akkor is. Pont most. Amikor X gyógyszercég képviselője finom szendvicseket és mindenfélét ígért ebédre.
Egyébként pedig azt szeretném még elmondani, hogy Galadrealnak (és persze a sztrájknak) köszönhetően elkezdtük a Buffy-t nézni, és te jó ég, mekkora szövegek vannak benne... kb. minden rész alatt csak kapkodom a fejem, hogy most komolyan, jól hallottam, tényleg ezt mondta? és aztán az epizód végén röhögök tíz percig, mert közben nem volt időm, mert akkor nem hallom a következő mondatot. Joss Whedon nem okoz csalódást, és bár amúgy nem vagyok oda Sarah Michelle Gellar-ért, és látszik a filmen, hogy kevés pénz volt rá, valamint, hogy 1998-ban készült, némely szörnyek mintha gumiból meg szigszalagból lennének, de... wow. Wow.
Aaau fáj a hasam.