Babies, babies, babies

Tudjátok, van az, hogy nekem rémisztően rossz az arcfelismerő- és megkülönböztető képességem, ezért például azt se látom soha, hogy egy gyerek melyik szülőjére hasonlít vagy nem hasonlít. Ellenben tegnap láttam Zsuniort* élőben, aki egészen pontosan ugyanúgy néz ki, mint az apja, csupán méretbeli különbségek észlelhetők. Meg persze cukibb és nem beszél annyit.

*Nem működik a linkelés a freeblogon e percben éppen, de blogtogonék gyermekéről beszélek, ld. oldalt.