Mai összeesküvéselméletem a macskákat teszi felelőssé az emberi kultúra/civilizáció hanyatlásáért. Lássuk csak. Tegnap mesélte egyik kollégám, akinek ez a kutatási területe, hogy azoknak a vesetranszplantáltaknak, akik kutyát tartanak, jobb a túlélési esélyük, mint azoknak, akiknek nincs állatuk. Ennél is rosszabb azonban a macskatartók túlélési rátája: gyakoribb a kilökődés és az egyéb szövődmények is.
Ma egész délelőtt schizophrenia +- genetika +- kognitív tudományok cikkeket kerestem. Találtam egyet, amit egy epidemiológus írt: arról szól, hogy oké, hogy a schizophreniának van bizonyos családi halmozódása, de ez még nem jelenti azt, hogy ezért genetikai faktorok lennének felelősek, hanem az is lehet, hogy a családot ugyanolyan külső tényezők érik, amik schizophreniát okoznak, ezért mind megkapják, nem pedig egymástól öröklik. Bizonyos elméletek szerint a sch. vírusos eredetű megbetegedés, vírust pedig gyakran terjesztenek állatok. Megnézték tehát, és azt találták, hogy a macskatartó családok gyakrabban schizophrenek, mint a macskát nem tartó családok.
A schizophreniának manapság divatos elmélete egyébként az ún. mentalizációs elmélet. Mentalizáció az, amikor abból, ahogy a másik ember viselkedik (pl. sír a buszmegállóban), feltételezéseket gyártunk arról, hogy vajon mit gondol a fejében (szomorú, mert elment a busz). A schizophrenek rosszabbul képesek ilyen feltételezéseket gyártani, mert vagy semmilyet sem gyártanak, vagy hülyeséget (pl. azért néz engem a bkv-ellenőr, mert kamera van a szemében). Ezt a dolgot (a mentalizációt) gyerekkorunktól kezdve a körülöttünk élőkön tanuljuk: elképzeljük, mit gondolhat a másik, ez néha kiderül, teszteljük, hogy jól gondoltuk-e. Gondoljunk csak bele, hogy egy gyenge mentalizációs képességgel rendelkező gyermeket hogy összezavarhat egy macska jelenléte, akiről aztán végképp sosem lehet tudni, hogy mit gondol és éppen miért viselkedik úgy, ahogy viselkedik? Mindent összevetve a macskatartó ember érthető módon nagyobb eséllyel bolondul meg, mint a macskát nem tartó.
Ebédnél a főnökömnek is előadtam elméletemet, aki történelmi kontextusba helyezte azt: a középkorban számos szegény schizophrent, akinek mondjuk hallucinációi voltak vagy téveszméi, boszorkánynak hittek és megégettek. A boszorkánynak pedig milyen állata szokott lenni? Macska.
Filozófus kollégám szerint mindenképpen cikket kellene írnom erről és beküldeni az American Journal of Psychiatry-be, "Macskák: valóban titkos hatalmak ügynökei?" címmel. Azt szeretem a kollégáimban, hogy bármilyen hülyeségre vevők.