Voltunk tegnap a hegyen, Doi Ithanonnak hivjak es nemzeti park, meg Thaifold legmagasabb pontja. Olyan busszal mentunk, amin csak thaiok ultek, csak thai betukkel volt rajta felirat, es a busz legmagasabb pontjan a fejem teteje eppen surolta a plafont (172 cm vagyok), Bright pedig nem tudott felegyenesedni. Lattunk vizeseseket, meg azt a sztupat es kertet, amit a kiraly a hatvanadik szuletesnapjara kapott a thai legierotol. Vettem konyveket is, Orson Scott Card: Speaker for the dead es Paul Auster: The invention of solitude, es ettem ananaszkremes kiflit, ami eleg fura. Ma meg hajoztunk a Mekongon, raleptunk husz perc erejeig Laosz foldjere is, megneztuk az Arany Haromszoget, ahol talalkozik Burma, Laosz es Thaifold, regen rengeteg opiumot termeltek itt, de a kiraly anyukaja eleg szep eredmennyel szoritotta ki az ultetvenyeket thai foldrol. Voltunk ket torzsi hegyi faluban is, ahol a nenik tetotol talpig nepviseletben probaltak eladni nekunk kezmuves termekeikbol, es lefotozhattuk oket 10 bahtert, mielott elkezdodik a delutani szappanopera. Mert tevejuk persze volt. Es lattunk hoforrasokat, ahol a foldbe vajt lyukakban fotyogo 95 C-os vizben foztek a nenik a tojast. Most pediig elmegyunk vacsizni. Eddig mar legalabb hatszor ettem itt red curryt es egyik sem hasonlitott az elozore, ugyhogy kivancsian varom.