Igazi wellness-hétvége volt, tibeti hangmasszázzsal, aromaamasszázzsal, meleg vízben/szaunában/nyugágybandögléssel, szúnyogokkal, a végén pedig majdnem lekéstük az utolsó Pestre tartó vonatot, de sajnos sikerült filmbe illően felugrani rá. A legjobb a csúszdázás volt, bár oda úgy kellett elvonszolni, miközben kifejtettem, hogy alig várom, hogy végre öregasszony legyek, és ne kelljen állandóan bulizni, hideg vízben csúszdázni, meg egyéb izgalmas dolgot, hanem nyugodtan olvashassak egy nyugágyban. Voltam fitball órán is, rögtön rájöttem, hogy mért nem voltam eddig, valamint beigazolódott az előítéletem, hogy a fitball reumás néniknek és terhes kismamáknak való eszköz. Ráadásul egyedül voltam az aerobicórán, amit már önmagában utálok, de végig untam és egy cseppet sem fáradtam el, ami nem biztos, hogy átlagon felüli edzettségemnek köszönhető, mert az nem vagyok. Mi is volt még? A pedikűrösnéni kijelentette, hogy repedt a sarkam, többször rendreutasítottuk zajongó gyermekek szüleit, és három remek novellát is találtam az új Galaktikában. Bárcsak minden megjavulna, amit szidok a blogomban.
De még mielőtt irodalomról/filozófiáról kezdenék értekezni, elárulom, hogy 25 % a testzsírszázalékom, ami 17-24 között jó, úgyhogy kénytelen vagyok megint új életet kezdeni. Csak tudnám, hova ment az egész nyári aerobic- és fogyókúrásturmix-mennyiség. Néha komolyan azt hiszem, hogy öregszem.