Ami aztán időnként furcsa helyzetekhez vezet.
Kórház. Kislány meg én beülünk a pszichológus szobájába cigizni. Az asztalon egy nyitott Rorschach-teszt hever. (Az, amelyikben tintapacák vannak, meg kell mondani, mit látsz bele, és ebből diagnosztizálják, mi a bajod.) Unalmunkban elkezdjük nézegetni és egymásnak elemezgetni az ábrákat.
Kislány: - Szerintem ez egy marslakó, ez a feje, ez a teste, ezek a csápjai, ez meg a palackjának a kivezetőcsöve, mert a mi levegőnket nem tudja belélegezni.
isolde: - Szerintem ez itt középen egy macska, ez pedig két szárnyas szörnyeteg, akik éppen kiszívják az agyát.
Kislány: - Ez itt egy aszteroida, ez pedig egy űrhajó, amelyik éppen landolásra készül.
isolde: - Ez egy idegen lény, amint éppen mos a patakban, vagy lehet, hogy iszik, nyolc keze van, az agya pedig azért színes, mert így kommunikál a társaival.
...és így tovább, amíg aztán a hatodik tábla végeztével zavartan egymásra nézünk.
Kislány: - Szerinted mit szólna ehhez a pszichológus? Bezárnának mindkettőnket? Vajon tudják, hogy bizarr asszociációkat az olvasmányéleményeink is okozhatnak, nem csak a skizofrénia...?
isolde: - Reméljük...
Gyorsan visszacsomagoljuk a tesztet a dobozába és kiosonunk.