Nincs kedvem dolgozni és még a nyugdíjba sem számít az ügyelet, pedig csomó dolgom lenne még. Még szerencse, hogy nem hoztam be magammal a könyvemet. Orson Scott Cardtól a Végjáték-trilógia harmadik kötetét olvasom éppenséggel (sci-fi), és csak kicsit néznek rám furcsán a metrón. Huszonhétéves, szövetkabátos-retikülös, külsőre értelmesnek tűnő fiatal nő a metrón, amint nagy, kék, borítóján idegen bolygót és űrrepülőgépeket ábrázoló, Fajirtás című könyve mélyed. Mondjuk, biztos ma reggel sem látszottam túl koherensnek, amikor Kambodzsa Lonely Planettel a kezemben leszálltam adott metrómegállóban, majd átsétálva a túloldalra, felszálltam az ellenkező irányba tartó szerelvényre. Túlmentem. De senki nem szólt, hogy téves országot nézek és fenti kiadvánnyal valóban nehezen fogok eligazodni a budapesti metróban, ennyit a magyar vendégszeretetről.