A szüret, amiért hazamentem Sopronba, természetesen elmaradt az eső miatt, de legalább ettünk gesztenyepürét a Dömötöriben a lányokkal. Szeretem azt a várost. Van egy bizonyos hangulat, amit eddig csak Sopronban találtam, este, eső után. Olyan tiszta, éles és hideg a levegő, mint amilyen a hegyek közt, és minden látvány nagyon kontrasztos. Meglepően sötét van, szurokfeketék a fenyőfák kontúrjai, az utcalámpák pedig erős aranyszínnel világítanak. Az úttest sötét, a tócsák meg a lehullott, vizes levelek visszatükrözik az aranyszínű fényt. Tökéletes csend van, nagyon messziről hallatszik egy vonat fékezése, meg a cipőm kopogása, semmi más. Mintha nem is igazi lenne, hanem valami kontraszt-kiemelő szűrővel felvett művészfilm. (Nemtom, van-e ilyen szűrő, most találtam ki.)