Tegnap megnéztük az Elemi ösztönt, elég jó. Igazából azóta vagyok Sharon Stone-rajongó, és még ma is megállja a helyét a film. Sajnos, nagyon durván diétát sértettem, ami két szelet lasagne-t, tiramisut, édes spanyol fehérbort és csokis kekszet is jelent. Az elmúlt egy évben körülbelül nyolcszor fogtam bele fogyókúrába, ez idő alatt összesen kb. hat kilót híztam, és visszagondolva azt a törvényszerűséget fedeztem fel, hogy mindegyik fogyókúrám a mr.a tévé előtti kanapéján ért véget, egyet kivéve, amikor a mr.a egy McDonaldsba rángatott be valahonnan hazafelé menet éjszaka. És azt is észrevettem, hogy ha megyek hozzá videózni, mindig egy csomó édességet viszek magammal, gondolom, a tudatalattim megjegyezte, hogy ez az a hely, ahol meg lehet enni az ilyesmit.
Nem baj, ennyi belefér, ma is voltam munka után edzeni, most megyek még csak hazafelé, és valójában hullafáradt vagyok, de el fogok menni legalább egyikbe a két betervezett buli közül, majd holnap hajnalban hazavonatozom másnaposan szüretelni, fél év után találkozom apámmal, amely már önmagában kimerítő lesz, vasárnap este visszajövök, hétfőn hajnalban elmegyek edzeni, onnan dolgozni, onnan módosított adásvételi szerződést aláírni, kedden Pécsre, szerda reggel edzeni, onnan dolgozni, onnan fodrászhoz, onnan Lillához Phare-pályázat-meetingre, amelyre eddigre már valamikor megírtam a kapcsolódó dokumentumokat, csütörtökön csak dolgozni megyek, de ügyeletes vagyok, bent alszom, péntek délelőtt elkéredzkedem a melóból és elrohanok hitelszerződést kötni, és a havi fizetésem felét fogom odaadni egy közjegyzőnek tízperces melóért, onnan visszamegyek dolgozni, igen, a hét folyamán elküldöm a szükséges drogprevenciós cuccot a nyomdának, beszerzem a másikat a grafikustól, kitalálom a kutatásunkban használni kívánt kérdőívet, és megtanulom lepontozni a másikat.
Ez a terv.
Rengeteg teendőnek hangzik, de:
ma délután, az edzőterem öltözőjében megkérdezte tőlem egy harmincévesforma, klasszul kinéző nőci, hogy vajon honnan a Magyar Pszichiátriai Társaság XI. Vándorgyűlése márkájú hátizsákom, megmondtam, szóba elegyedtünk, illetve beszélni kezdett hozzám. Kiderült róla, hogy orvoslátogató már nyolc éve, de három évet kihagyott, mert megszülte az ötödik gyerekét, mostanában ez már nem olyan jó meló, mint rég volt, de ha nagy gáz van, majd elmegy fitness-edzőnek, biztos felveszik valahová, hiszen nyolcadik lett a fitness világbajnokságon, csak nyolcadik, de megmondták neki, hogy nem lehet első, ha nem kokszol, elég gáz, hogy ennyi év után kellett neki elmagyarázni, és a summa cum laude orvosi diploma nem volt elég hozzá, hogy magától rájöjjön. A csaj bombázó volt, öt gyerekkel, fitness-bajnokságokkal, orvosi diplomával. Szerintem az ilyen embereknek meg kéne tiltani a létezést, vagy legalább bezárni őket valami rezervátumba, hogy ne frusztrálják embertársaikat. És nem a diplomáját irigylem vagy a külsejét, van nekem is: csakhogy szerintem mindehhez így együtt rengeteg energia és bámulatos időbeosztási képesség szükséges, na olyanom nekem sose lesz.
Egyetlen dolog vigasztal, hogy lehet, hogy csak kamuzott.