"Embereknek van a legnagyobb súlya életedben, embereknek, akiket ismertél. Ezen az éjszakán egyszer s mindenkorra megértettem ezt. Hagytam, hogy elröppenjenek a könnyű emlékek, amelyek kellemesek ugyan, de hozzám kötődnek csak. A guadarramai fenyőerdő. Az Ulm utcai napsugár. Csupa könnyű dolog, illanó, de teljes boldogsággal gazdag. Jól mondtam: teljes boldogsággal. De aminek legnagyobb súlya van az életedben, az a néhány ember, akit ismertél. A könyvek, a zene, az megint egészen más. Bármivel gazdagítanak is, csupán eszközök, hogy eljuss az emberekhez. Persze, csak az igazi könyvek, az igazi zene. A többi száraz, rideg dolog. Ezen az éjszakán egyszer s mindenkorra tiztáztam ezt a kérdést."

Szerintem is. Semprun: A nagy utazás, 27. oldal. Az egyik legjobb könyv, amit elolvastam a gimis ajánlott olvasmányok listájáról, meg azóta többször is. Most meg Huxley-t olvasok, a Szép, új világ-ot, és be kell vallanom, hogy nem egyértelműen unszimpatikus az utópiája. Kasztrendszer van, az embereket gyakorlatilag tenyésztik és idomítják, minimális érzelem, nulla kötődés, ez a legjobb, hogy nincsenek bonyolult emberközti viszonyok, minimális kultúra, meg a gyógyszer, amitől kiegyensúlyozott vagy. Egyszerűbb lenne egy olyan világ, visszaesés lenne az evolúcióban, emberi mivoltunkban, meg minden ilyesmi, de... valljuk be, hogy a mai felállásban, túlnépesedéssel, féltékenységgel, bürokráciával sújtva tényleg nem boldogok vagy egészségesek az emberek. A WHO szerint lassan a depresszió lesz a leggyakoribb betegség a Földön, az összes közül. Lehet, hogy veszítenünk kell a bonyolultságunkból ahhoz, hogy normálisan, egymás és a bolygó elpusztítása nélkül élhessünk? Egyébként kicsit az Equilibrium c. filmre hajaz, ami meg egy kicsit a Fahrenheit 451 c. Bradbury-regényre, és sorolhatnám. Valamiért nagyon beakadt a huszadik századi íróknak a mesterséges érzelemmentességben tartott társadalom jövőképe. amihez meglepően szorosan kapcsolódik a kultúra, a művészetek hiánya. Vajon miért? Ennyire elegünk van az érzelmeinkből és/vagy a kultúránkból? Ennyire félünk, hogy elveszítjük? Ennyire megrázta a köztudatot az antidepresszívumok megjelenése? Mind a három? Huxley idején még nem is léteztek pszichiátriai szerek, csak a Freud volt. Még az elektrosokkot is jóval később találták ki.

Szóval, Huxley.

"Anya, monogámia, romantika. (...) Nem csoda, hogy ezek a szegény premodernek mind őrültek voltak és gonoszak és szánalmasak. A világuk nem engedte meg nekik, hogy könnyen vegyék a dolgokat, nem engedte meg, hogy egészségesek legyenek, erényesek, és boldogok. Mihez kezdhettek az anyákkal és szeretőkkel, mihez kezdhettek a tilalmakkal; mihez kezdhettek a kísértésekkel és a magányos lelkiismeret-furdalásokkal, az összes betegséggel, és a végtelen, magányosságra kárhoztató fájdalommal, a bizonytalansággal és a szegénységgel? (...) Volt valami olyasmi, amit liberalizmusnak hívtak. Beszédek az állampolgári szabadságról. Szabadság arra, hogy tehetetlenek és szánalmasak legyenek. (...) Aztán jött a híres British Museum mészárlás. Kétezer kultúra-rajongót gázosítottak el diklór-etil-szulfiddal."

Embereknek van a legnagyobb súlya életedben, embereknek, akiket ismertél.