Régi Morcheebát hallgattam tegnap, míg vasaltam, sokkal jobbak voltak, amíg még rendesen drogoztak és depressziós trip-hopot játszottak. Tavaly láttam őket Szigeten, Kollégámmal, aki lelépett a koncert felénél, milyen istentelen régen volt. Tavaly is felvételiztettem ugyanitt, jobban szorongtam a felvételizőknél, és kiborultam, amikor a titkárnéni az akkortájt kutatott ősi református családfájáról csacsogott, az én fám ugyanis nem egy erdőben termett a családfakutatással. Borzasztó év volt a 2003-as, valljuk be.
"Nyomorúságos napok voltak ezek, sérült szárnyú, repülni képtelen éjjeli lepkék." (Honnan idézek?)