Szóval hatodik emeleti huszonnégynégyzetméteres a jászai mari téren, ötelemetes házban. A hatodik emeletet két lakás jelenti - ebből kifolyólag az előtte lévő "gang" itt a lakáshoz tartozó, déli fekvésű, leanderekkel és vadszőlővel romantizált erkély, kis asztallal, rálátással a város háztetőire. Szerelem első látásra, ahogy a pici konyha és fürdőszoba is, és éppen romantikus ábrándozásba merülök, amikor kiderül, hogy a szobának nincsen ablaka. Az már nem jutott. Az eladó építész, ő csinálta, nem tudta máshogy megoldani, minden oldalról másik ház/lépcsőház/másik lakás határol. Bármit megadnék azért a teraszért, de a szobában nem bírom ki 10 másodpercnél tovább, nincs sötét, csomó fény jön be a konyhába vezető üvegajtón, de egy olyan, klausztrofóbiás hisztérikának, aki még lehúzott redőny mellett is képtelen aludni, talán mégsem az ideális lakás.
A nap hátralévő részében már csak pozitív csalódások érnek, fél év után (!) aerobicozni megyek, a dohány utcában azóta kangoo is van, érvényes a mocorgó kártya, a vitalade piacra dobott egy magas karnitin-tartalmú, mandarinízű ásványvizet, a szaunában megismerkedem egy kozmetikussal. Este a Kukockij eseteit olvasom otthon, ami címével ellentétben nagyon klassz és élvezhető könyv. Nem tudom, miért van előítéletem az orosz nevű írókkal / orosz hangzású címekkel, de tudom, hogy pl. sosem vettem volta a kezembe egy Szolzsenyicin: Iván Gyenyiszovics egy napja (brr) című könyvet, ha nem Kollégám adja anno kölcsön, pedig tök jó volt.
Ma felvételin adminisztráltam, meg beszélgettem a Bölcs Öreggel (professzorunk), úgyhogy fel vagyok dobva, este pedig Rovinj, bár én nem búvárkodom, de majd dobálok a pasimnak heringet, amikor kidugja a fejét a vízből.