Changed my lonely nights that lucky day

Úúú, milyen filmek jönnek, Tajtékos napok*-film**, meg a Mielőtt felkel a nap-sorozat folytatása, Before midnight címmel, jaaaj. Mondjuk itthon, több részletben már most is meg tudnám nézni őket elvileg. 

*A Tajtékos napokban, a könyvben Colin levágja a szempillái csücskét, hogy vidámabbnak látszódjon a tekintete, és amióta olvastam, azaz kb. 18 éve én is levágom néha. 
**Amúgy nem vagyok oda Audrey Tautou-ért, de Chloé-t tényleg neki kell játszania. 

A láb, a láb!

Szóval nem, nyilván nem fogok képeket felrakni a Lányról az internetre, mert magamról sem rakok fel, és hogy nézne az ki. De már annyian kérték, tehát itt egy láb, ez rugdalta a hasamat belülről még egy hónapja is. 

That about sums it up

Férj: - Kérsz egy kávét?
isolde: - Igen, kérek. 
F: - Koffeinmenteset?
i: - Aha. 
F: - Szójatejjel? 
i: - Aha. 
F: - Úristen, hová jutottunk. 

Asszem nagyságrendekkel jobban bírnám a strapát, ha lehetne rendesen kávézni, de a koffein átjut az anyatejbe és míg a felnőttben 3-7 óra alatt bomlik le felére a bevitt koffein, addig a két hónapnál fiatalabb babákban ez 2,7-5,4 nap, vagyis ha sok kávét iszol, akkor felhalmozódik bennük, és keveset alszanak és nyűgösek lesznek. Természetesen sose lehet tudni, a babák éppen mitől nyűgösek, az időjárási frontok, az anya étrendje, a hasfájás, az idegrendszer éretlensége és az anya hangulata (ha te nyűgös vagy, átragad a babára) mind szóba jön. Szóval vagy iszom napi 3 kávét és akkor attól lesz nyűgös a baba, és attól aztán én is, vagy nem iszom kávét és nyűgös leszek és ez átragad a babára, ördögi kör, ott rontottam el, amikor 13 éves koromban megittam az első csészével, óvakodjatok. 

Különben jól vagyunk, nagyon szeretem, amikor alszik, mint egy angyalka, meg amikor magában morfondírozik, mint aki világuralomra tör és épp ördögi tervét eszeli ki (a valóságban ilyenkor általában kakil), meg amikor fürdik és így néz ki, meg amikor éhes és úgy veti rá magát a kajára (rám), mint egy hónapok óta éhező kis vadállatkölyök, meg amikor észrevesz valamit és azt nézi megbabonázva percekig (utoljára ezt a tekintetet nevük elhallgatását kérő barátaimtól láttam Amszterdamban, miután elfogyasztották a hallucinogén gombákat és utána egymás ingének színes mintáit nézték ugyanígy. A babát a csíkos ágynemű, a falra vetülő lámpafény és a windows media player hátterek nyűgözik le leginkább). A nehéz rész az amikor sír és semmi se jó neki, ha felveszed, az a baj, leteszed, az a baj, az ilyen. A hasfájás az egy ilyen hitbéli dolog, vannak iskolák, amik szerint létezik, mások szerint nem, hát szégyen, komolyan, több tízezer éve nemzünk gyermekeket és jelenleg itt tart a tudomány, azt se tudjuk, fáj-e a hasuk vagy nem, vagy akkor mitől sírnak. 

Navigare necesse est

Szóval az utóbbi napokban a Lány halál nyűgös, és csak akkor nyugodt, ha utazhat, teljesen mindegy, hogy hová, azaz hogy a lakásban kézben hurcoljuk fel-alá, vagy kendőben vagy babakocsiban odakinn. Lehet, nem kellett volna már félcentis korában Kanadába vinni.