A Dömötöriben Mignonbörze van, az azt jelenti, hogy ott, ahol nyáron a fagyik vannak, ott most csak mignon van, 14 féle, de olyanok, hogy sportcsoki ízű meg cseresznyepálinka ízű. Mondjuk a diós a legjobb szerintem, meg a puncsos, ami kerek és szmájli van rajta, a legtöbbön mosolygó arc, de láttam már szomorút meg XD-t is. A Deákban libanapok vannak, a Fő téren forraltboros, a többi részen meg napsütés, köd, és sárga meg piros levelek.
Ma egész pontosan ezt éreztem a munkahelyemen. Én régóta dolgozom itt és hozzá vagyok szokva a dilettantizmus, a nemtörődömség, a gyanakvás, a szervezetlenség és az ostobaság egy bizonyos fokához, de a mai alkalom kiütötte a mutatót a pirosba.
Nyugalom, nem betegellátással kapcsolatos probléma, mindenki jól van, csak nekem fájdult meg a fejem, talán nem a premenstruumban kellene gyümölcsnapot tartani.
Azt szeretném mondani, hogy le a kalappal a freeblog csapata előtt, fél perccel azután, hogy értesültem a Rendszerhibáról, máris rendelkezésemre állt a readerből exportálós megoldás, így magvas gondolataim nem lettek az enyészeté. Pedig elég gyorsan beletörődtem annak a pár bejegyzésnek az elvesztésébe, már épp kezdtem sorsközösséget érezni Füst Milánnal, aki több, mint ötven évig írta a naplóját és utána elégették az ÁVÓ-sok a szeme láttára, de aztán utánanéztem, és kiderült, hogy nem is így volt, hanem negyven évig írta, Budapest ostromakor nagy rész elveszett, de aztán abból utána egy része mégis megkerült.
Most ezt csak azért írtam, mert mérhetetlenül felháborított a sok rinyálás meg "máshová költözöm" fenyegetőzés. Micsoda emberek vannak. Le kellett volna menteni a bejegyzéseket havonta, vagy füzetbe írni, ha annyira fontosak, bár Füst Milán vélhetően füzetekbe írta, aztán tessék.
Miután néhány héten belül többször néninek, illetve terhesnek néztek (nem vagyok, egyik sem), meg amúgy is már megint túlvállaltam magam és nem vigyázok magamra rendesen, eldöntöttem, hogy szerkesztőségünkben november A Test Hónapja lesz, amelynek során hetente kétszer pilatesre járok, heti két Aviva-torna, heti egy valami örömszerző mozgásforma, mint például táncos aerobic vagy kirándulás, és heti egy kényeztetés, mint például masszázs vagy pedikűr vagy fodrász vagy kozmetikus, emellett heti egy gyümölcsnap, péntekenként. A köztes időben pedig eleget alszom, nem iszom napi háromnál több kávét, nemet mondok, amikor csak tudok, és egyáltalán, jól bánok magammal.
És akkor egyszer csak, nem tudom, miféle sugallattól vezérelve fogtam a naptáramat meg a telefont, és ahelyett, hogy felhívtam volna valamelyik day spa-t, vagy legalább Istut, a fodrászt, bejelentkeztem a fogorvoshoz. Hosszú, hosszú, fájdalommal teli és anyagilag megterhető heteknek nézünk elébe, úgy érzem.