Van klassz kis listám, hogy milyen szakmába vágó dolgokat akartam elolvasni és melyeket megírni hétvégén, olyan, ami érdekel és klassz, és ehelyett szomorúan ülök és nézek. Már értem, mire gondoltál kommentben, hogy anyagilag sohasem fogom őket behozni. Nem kaptam meg a kiszemelt mellékmelót sem, ami szerintem a világon a legnagyobb igazságtalanság és csúnyán átvertek és igazából emiatt vagyok leginkább szomorú. Minden ősszel van ellenem egy igazságtalan húzásuk, idén ez. Mindig azt hiszem, hogy na, majd alakítok egy kicsit az eseményeken, majd így lesz vagy úgy lesz, de valójában ugyanazokat a köröket futom, és magamat hibáztatom érte, nyilván én tehetek róla, hogy hagyom magam mellőzni, meg hogy nem elég fontos nekem a pénz, ki más. Vagy nem is a pénz miatt sírok, hanem valami homályos 'megbecsülés' miatt már megint? Back to square one.
Persze, szeretem a munkámat, éppenséggel csinálok új dolgokat is most benne, amit külön élvezek, és még mindig azt gondolom, hogy semmi sincs ennél izgalmasabb, csak az az érzésem van ilyenkor, mint amikor az ember a rossz kapcsolatát védelmezi. Jó, hát elkártyázza a pénzt, meg néha megver vagy a hajamnál fogva rángat, de arról amúgy is igazából én tehetek, és amikor nem iszik, akkor meg annyira kedves és intelligens.