Vajon ha azt olvasom, hogy "a tárgy és szelfreprezentációk hagyományos topografikus-statikus szemléletét, ami az internalizációkat passzívan elszenvedő, patomorfizált csecsemő képét rajzolja ki, felváltja egy dinamikus, elvárásokra épülő reprezentáció szemlélete, ahol a csecsemő aktívan szervezi a szelf és a másik tapasztalatát, integrálja cselekvéseit, affektusait és percepcióit, folyamatosan interakcióban maradva, pillanatról pillanatra újraalkotva a partnerral való viszonyt", és erre az a reakcióm, hogy "jaaj, de cuuukiii!!!!", akkor az már annak a jele, hogy gyereket akarok?