Tovább után szöveg is.
Akkor beteszem a hozzá (mármint az előző bejegyzés címéhez) tartozó számot is, mert szeretem. Úgy kezdődött, hogy középiskolás voltam és szerelmes lettem egy zenészbe, és részben ezért elkezdtem tudatosan utánajárni annak, hogy milyen zenék vannak és én mit szeretek vajon azok közül. Többek között felvettem a tévéből a Rock and roll húsz éve című klassz zenetörténeti dokumentumműsort, tényleg baromi jó, Dennis Hopper vezeti, de a hatvanas-hetvenes évek számos nagy alakja megszólal benne, koncertvideókkal és kliprészletekkel, és ebben figyeltem fel egy öreg négerre (illetve többre is, mert Aretha Franklint is innen ismerem, de maradjunk a tárgynál), akinek a hangja, stílusa, színpadi előadásmódja annyira megtetszett, hogy azonnal akartam még ilyet (a Try a little tenderness c. számból volt egy részlet) (ez is mennyire klassz). Ezért aztán kikölcsönöztem a soproni könyvtárból az Ottis Redding kazettájukat, és illegálisan lemásoltam magamnak a kétkazettás magnómmal. A Dock of the bay lett a kedvenc számom róla, többek között a rém egyszerű, de mégis milyen jó szövege miatt, meg mert klassz, és aztán később, amikor már a fővárosban éltem, ahol csak úgy mindenféle cédélemezt lehetett kapni, akkor boldogan megvettem CD-n is. Szóval üldögélünk a stégen.
Tovább után szöveg is.
Sitting in the morning sun
I'll be sitting when the evening comes
Watching the ships roll in
And I watch 'em roll away again
Sitting on the dock of the bay
Watching the tide roll away
I'm just sitting on the dock of the bay
Wasting time
I left my home in Georgia
Headed for the 'Frisco bay
'
Cause I had nothin to live for
And look like nothing's gonna come my way
Look like nothing's gonna change
Everything still remains the same
I can't do what ten people tell me to do
So I guess I'll remain the same
Sittin here resting my bones
And this loneliness won't leave me alone
It's two thousand miles I roamed
Just to make this dock my home