Hazafelé a villamoson egy nőnek nem volt bérlete, illetve, lejárt bérlete volt, én csak arra kaptam fel a fejem, hogy a nő száll le, a kedves utasok pedig, és nem egy, hanem több, független kedves utas habzó szájjal üvöltenek utána olyanokat, hogy "Mocskos ingyenélő!!" meg "Mit képzelsz magadról, lógós szar!". Nem rasztahajú hajléktalan roma krisnás punk volt vagy bármely más előítéletnek örvendő kisebbség, hanem átlagos, rendezett, harmincöt körüli fehér nő. Komolyan egész félelmetes lincshangulat volt.
Vidéken akarok fogok élni.
Ma például be akartam festetni a szempillámat valamelyik pláza kozmetikájában, és sehol se fértem be (ez egy ötperces művelet), csak időpontot tudtak volna adni. Méghogy a fővárosban ígymegúgy könnyebben elérhető minden. Sopronban már rég be lenne festve a szempillám.
Valamelyik nap ebédnél meg kifejtette a Kollégám*, hogy egyre több a szorongó ember, és milyen durva már, hogy kb manapság mindenki szorong. Szerinte ez legalábbis részben azért van, mert gondoljunk csak bele, régen az emberek egyáltalán nem találkoztak idegenekkel. Leélték az életüket egy faluban, ahová nagynéha elvetődtek vándorok, de sok idegen embert egyszerre csak egyetlen szituációban láttak: háborúban.
Manapság pedig egy nagyobbfajta városban több idegent látsz reggel a munkába menet, mint középkori őseink egy évtized alatt. Túl sok idegent látunk, és mivel agyunknak még nem volt ideje átállni a modern városi létre, a "túl sok idegen" fenyegetettséget jelent.
Amúgy pedig: valóban azt jelent. Sok ismeretlen arc között ugye nagyobb az esélye annak, hogy valamelyik kirabol minket vagy megfertőz tbc-vel vagy náthával vagy anarchista öngyilkos merénylő vagy letaperol vagy akármi. Teljesen bejön nekem egyébként az elmélet, részemről megvilágosodtam, hogy hát persze, nem azért utálom Pestet, mert koszos vagy kutyaszaros vagy össze van graffitizve vagy mittudoménmi, hanem mert túl sok idegennel találkozom nap mint nap. Persze, ezt eddig is tudtam, csak nem volt hozzá ilyen szép evolúciós kontextus.
*Az elnevezés onnan ered, hogy a Kollégám volt az előző blogomban "A Kollégám", kb az első férfikolléga volt, akivel megismerkedtem, és mivel akkor jöttem ki az egyetemről és kezdtem dolgozni, viccesen túlzóan felnőttesnek találtam, hogy csopitársaim helyett már kolegáim vannak. De már elmúlt.