Úristen, majd egy hete nem írtam blogot. Könyveket se olvasok. Valóságfüggőség.
Most nagy a nyomás, mert nem volt ott Lucia, és így nekem kellene elmesélnem, mi történt tegnap a kocsmában, tekitve, hogy ugyan bloggerekkel voltam, Agnus nem ír két sornál többet, L. nem árulja el a blogcímét, a mra-nak állítása szerint nincs blogja, csak weboldala van, brainoizt maguk alá temetik a határidős fordítások*, a férjem pedig a nyugati pénzvilág bérenceként hátat fordított a klasszikus műfajnak, és már csak a foglalkozás körében elkövetett blogolást űzi. Én meg valahogy nem érzem most magamban a képességet a vicces, ám szigorúan dokumentarista naplóíráshoz, merthogy éppenséggel az az időszak van, amikor leszívja az agyamat a való világ. Egyébként is többnyire a posztmodern képzőművészet területén kalandoztunk, és olyan letaglózóan kifejező képek és installációk készültek, amelyeket pőre szavakkal nehéz (vagy lehetetlen) lenne leírni. Azért a frekvenciagenerátort belinkelem az érdeklődők kedvéért.
Update: noiz mégsem restellt írni a kedd estéről.