Elmondom, miről szólt (a Dr. House tegnapi része). Van ez az elég köcsög stílusú, ám zseniális doki, bár az nem derült ki, hogy milyen orvos, meg a három beosztottja, a szépfiú, a néger meg a csaj. Érkezik egy szülőpár 16 éves fiukkal, akinek furcsa tünetei vannak: rémálmok, izomrángások, kettőslátás. Elkezdik vizsgálni - laborok, CT, MR, pont, mint az életben. Az MR-jén a capsula internája (a két agyféltekét összekötő híd) kissé fura alakú, ebből arra gondolnak, hogy megnőtt a koponyaűri nyomása, betesznek egy söntöt, és vesznek tőle likvort (agyvizet). A likvorban magas a monoklonális antitestek aránya, ebből arra gondolnak, hogy SM-je van (sclerosis multiplex nevű degeneratív idegrendszeri betegség), és adnak is neki némi interferont. Azonban a fiú zavart tudatállapotba kerül, ami az SM-re nem jellemző, ezért felmerül egy másik, a tünetek alapján passzoló betegség, a neuroszifilisz (a szifilisz késői stádiumban idegrendszeri tüneteket is okoz). El is kezdik nagy dózisú penicillinnel kezelni. Felmerül a kérdés, hogy miért nem nézik meg, hogy vannak-e szifilisz-ellenes antitestek a vérében, hiszen ezzel bebizonyíthatnák a diagnózist, de ezt is megmagyarázzák: már nem lehetne kimutatni az antitesteket, mert az SM elleni gyógyszer lenyomja az immunrendszert - korrekt. (Én a TV előtt lassúvírus-fertőzésre gondolok, ide a prionbetegségek (kergemarhakór) meg még egy pár másik tartozhat, de a priont ki is zárom, mert az látszott volna az EEG-n.) Dr. House közben poénból fogadásokat köt a néger beosztottjával, néhány másik kollégájávan és a főnökével arról, hogy a fiú apja az igazi apja-e. Ellopja a szülők használt kávéspoharát és DNS-t izolál róluk (feltételezem, nyálból, bár ez nem derül ki), és lám, egyik szülő sem az igazi, a fiút adoptálták. Dr. House letámadja a szülőket, hogy miért titkolták el, amelynek kapcsán kiderül, hogy a gyerek fél éves kora előtt elkaphatta a kanyarót - nem tudjuk, de lehet. Ha valaki pici korában kanyarós volt, azoknál pedig nagyon ritkán, de előfordulhat, hogy a vírus évtizedekig továbbél az agyban és ún. lassúvírus-fertőzést, rendes nevén SSPE-t (subacut sclerotizáló panencephalitis) okoz. Így aztán a fiúnak antivirális szert kell adni, még szerencse, hogy az elején betettek egy söntöt, mert így adhatják közvetlenül a likvorjába. Az epizód végén a fiú boldogan baseballozik.
Azt kivéve, hogy az SSPE-re tudomásom szerint még nem létezik olyan antivirális szer, ami meggyógyítja, minden adat teljesen korrekt a filmben. Néha kicsit túloznak, pl azt mondják a fiúnak, hogy az SM elviselhetetlen fájdalmakkal jár, ami így nem igaz, de drámai hatáskeltésnek megteszi; néha meg kicsit pongyola. Olyasvalakinek, mint én, aki infektológus akart lenni, majd áttért az idegrendszerre, remek film volt, minden percét imádtam, és mindvégig izgatottan törtem a fejem, hogy mi lehet a diagnózis, illetve milyen vizsgálatokat végeznék még. De meg vagyok győződve arról, hogy ebből egy laikus egy szót sem ért, vagy legalábbis nem ért annyit, hogy élvezhesse. Végig orvosi szakzsargonban beszélnek, capsula interna, sönt, SM, polisomnográfia, SSPE, és vajon rajtam kívül még hány embert villanyoz fel a subacut sclerotizáló panencephalitis? Nem ítélhetek egyetlen epizód alapján, de a tegnapi után az volt az érzésem, hogy ezt a sorozatot direkt nekem csinálták.
Nem beszélve arról, hogy ha beteg vagyok, a nyájas-kedveseknél sokkal jobban kedvelem a szigorú-távolságtartó stílusú orvosokat, mert sokkal jobban bízom az utóbbiak szakértelmében, és Dr. House pont az én típusom.