És még azt is el szeretném mondani, hogy nem, nem az orvosi fizetésemből és nem is a hálapénzből mentem Thaiföldre, és a pasim sem milliomos. A mellékállásaimból gyűjtöttem össze a pénzt: augusztusban beugrottam egy tréningcég egyik tréningjét megtartani angol nyelven, valamint leteszteltem/interjúztam jó pár hajózni vágyó delikvens elmeállapotát, majd a szabim alatt tolmács voltam a Budapest Rallin, és ebből a háromból megvettem a repülőjegyet (nyaralni úgysem voltam sehol). Azután lefordítottam egy könyvet, majd teszteltem még egy csomót, és kaptam 13. havi fizetést is (kb. 70 ezer), és az utóbbi kettőből tevődött össze a költőpénzem. Persze kint kivettem még egy keveset az amúgy is mínuszokba nyúló hitelkártyámról, amit majd visszateszek, ha megkaptam a pénzt a fordításért. Nagyjából 300.000 volt az út mindösszesen. Csak azért mondom el ezeket, mert mindenki furán néz rám, amikor kiderül, hogy Thaiföldön voltam, és irigykedik, hogy ennyi pénzem van, vagy azt hiszi, hogy biztos a sok paraszolvencia. Én pedig azt gondolom, hogy sokat dolgoztam érte. Választhattam volna azt is, hogy a mellékállások helyett otthon tévézek, vagy hogy félreteszem a pénzt*, de én azt választottam, hogy utazásra költöm, mert most vagyok fiatal. Vagy gyűjthettem volna autóra is, már majdnem az összes barátnőmnek van kocsija, nekem meg se kocsim, se bankbetétem, csak egy csomó tigrises fénykép meg egy gyönyörű hamis Gucci karóra, de én így szeretem.

* Ezt nem választhattam volna, mert képtelen vagyok pénzt gyűjteni, és biztosan sokat kell még önismeretbe járnom ahhoz, hogy megtanuljam. Nem vagyok tisztában a pénz értékével, csak a megszerzett tárgyakat és az élményeket tartom értékesnek, és csak behatárolt ideig tudom meggyőzni magam arról, hogy össze kell gyűjteni a pénzt, ha később tárgyakat/élményeket akarok.