2005.08.15. 22:28 - címkék: -
Igen, az előbb két blogban is olvastam némi lesújtó véleményt az index
kritikáiról, illetve az index-kritikák íróinak feltételezett
drogfogyasztási szokásairól. Csak az egyik szigetes
írásba olvastam bele az előbb, de szerintem bízvást fel lehetne adni vizsgakérdésként addiktológiai konzultáns-jelölteknek.
Ön
szerint milyen kábítószer hatása alatt írta le az újságíró az alábbi
mondatot: "Felkoncolt síkokban antigrav kerékről lerángó asszonylábak
felett a feltűnően előnyösre szaturált művészek hibás működésű
mozdulatokba fogtak."
a. amfetaminszármazék, b.
cannabis-származék, c. etilalkohol-származék, d. gyógyszermentes mániás
pszichózis, e. józan hétfő délelőtt.
De nem erről akartam mesélni,
hanem mindenféle másról, például, hogy amikor hazaérve a liftet vártam,
hatalmas mancsok és loncsos kutyafülek csattogására lettem figyelmes,
majd megjelent a lépcsőn egy százkilós, pórázon vezetett kuvasz is.
Erről pedig azt gondolom, hogy nem vagyok egy állatvédő, de aki
hatalmas kuvaszt tart a tízemeletes panelban, az bőségesen megérdemli,
hogy a kutyája egy nap végleg bekattanjon, és apró darabokra szaggassa
a lakásban található dolgokat, a kedves gazdit is beleértve.
Meg
arról, hogy véget ért a ralis tolmácsolás, rendesen dolgozom a rendes
munkahelyemen, ami azért jó, mert a finn nemzetközi megfigyelő már
kezdte elég komolyan aláásni a finn nép, a finn nyelv és Finnország
iránti elkötelezett rajongásomat, magyarul egy undok köcsög volt.
Például, a salgótarjáni polgármester említést tett neki finn
testvérvárosukról, mire a fickó elmagyarázta, hogy az tulajdonképpen
nem igazi város, hanem Helsinki egyik leglepusztultabb külterülete,
tehát nagyjából, mintha, mittudomén, Kőbánya-Kispest lenne a tesójuk.
Gondolom, a szegény polgármester is sejtette valahol, hogy Salgótarján
testvérvárosa valószínűleg nem a Skandináv-félsziget Párizsa és
Velencéje, de... undok egy alak volt, na.
Nem
mentem szigetre, mert holnap dolgozom, nyolcszáz forint az összes
vagyonom (a tartozásaimat nem beleszámítva), hideg van, és egyszer már
voltam Nick Cave koncerten, tehát nem anélkül fogok meghalni. A pasim
persze ma este is kint van, úgyhogy kénytelen vagyok egy adag
tonhalsaláta, egy pohár bor* és a Casablanca c. film társaságával
beérni.
* Háromhavonta kapunk hatezer forint értékű étkezési
jegyet, aminek szabályzat szerint minimum ötven százalékát luxusételre
kell költeni **. Ma felmarkoltam az adagot, el is költöttem, úgyhogy elég
nagy itthon a választék: most, hogy már hivatalosan is sznob vagyok,
vígan és szégyenérzet nélkül költöm borokra, camembert-ra, szójatejre
és puccos ásványvízre az étkezési jegyemet az intersparban. Meg
öblítőre és zacskóslevesre, a teljesség kedvéért..
** Az - eddig íratlan - szabályzatot természetesen én találtam ki.