És boldogan éltek, míg

2011.06.24. 08:58 - címkék: - komment

Tehát a csótány beszaladt az ágy alá és nyoma veszett, a falon pedig volt egy nagy, hatlábú, ismeretlen rovar, akkor gondolkodtam, hogy végülis a falon lévőt le tudom csapni papuccsal, és reménykedhetek, hogy éjszaka, amíg alszom, nem jön elő a csótány 2300 társával, de aztán eszembe jutottak a Zombiland c. filmből a túlélés szabályai

Rule Nr. 17.: Don't be a hero

és inkább fogtam a cuccomat és felmentem két emelettel feljebb egy másik szobába aludni. Reggel pedig már háromnegyed nyolckor elkezdtem hisztériázni az illetékeseknek, ami olyan meglepő hatékonysággal járt, hogy fél kilenckor itt voltak a csótányirtók.

További traumák érnek a magyar egészségügyben

2011.06.23. 22:51 - címkék: - komment

És tessék, basszus, ott a csótány, pont bemászott az ágy alá, mire megölhettem volna. Mármint az ügyeletesszobában, az alá az ágy alá, amin alszom. Csótány! Most kellene azt csinálnom, hogy szépen felállok, kisétálok innen, nevet változtatok és Kaliforniába költözöm. Igen, tudom, hogy Kaliforniában is van csótány.

El kéne húzni az ágyat, de mi van, ha mögötte van még ezerkettő?

Mostmáraztán, komolyan

2011.06.23. 15:05 - címkék: - komment

"Ahogyan még vagonrakodást is vállaltak 25 évvel ezelőtt az orvostanhallgatók, a mostani rezidenseknek is dolgozniuk kellene a tanulmányaik mellett."

Azt szeretném mondani, hogy:

A rezidensképzést ugyan valamilyen oknál fogva képzésnek nevezzük, de az valójában azt jelenti, hogy az ember bemegy egy kib. kórházba és ott ideális esetben napi 8 órában, a valóságban ennél több órában melózik. A rezidens munkája a viziten való részvétel, betegfelvétel, betegvizsgálat, a szükséges labor- és egyéb vizsgálatok megrendelése, zárójelentések írása, illetve szakmától függően a sebkötözéstől a szüléslevezetésen át az intubálásig az adott beavatkozások. Jó esetben az is a feladata, hogy ezekről referáljon a szakorvosnak, rosszabb esetben magára van hagyva, aztán boldoguljon, ahogy akar. Én nem tudom, kinek volt az érdeke ezt "képzésnek" nevezni és ki áll emögött, de az elmúlt években annyi visszaélést hallottam ezzel a kifejezéssel, hogy most komolyan betelt a pohár. A rezidensek nem kib. előadásokra meg gyakorlatokra járnak, hanem dolgoznak, basszus. Nem ösztöndíjat kapnak, hanem fizetést, munkáért.

Jó, legyünk korrektek, a két év ún. "rezidensképzés" alatt van pár tanfolyam, pl. a trafós tanfolyam, ahol megtanítanak vérátömlesztést csinálni, meg egypár ilyen eü jog, eü közgáz kétnapos képzés, arra már nem emlékszem, ott mit tanítottak, régen volt. Ezeket leszámítva a tanulás formája az az, hogy dolgozol különféle osztályokon és ezáltal megtanulod, amit ott csinálnak. Tényleg lehet így tanulni, én is úgy tanultam meg, mittudomén, vénás injekciót beadni, hogy rezidenskoromban ez volt az egyik feladatom.

Szóval, a "dolgozniuk is kéne tanulmányaik mellett" kicsit meglepő ebben a kontextusban. A rezidens nem orvostanhallgató, hanem olyan, végzett orvos, aki még kezdő. A rezidens már dolgozik.

Mellesleg, a rezidensek nem tudom, hány %-a, de szerintem az összes dolgozik minimum egy mellékállásban. Általában háziorvosi ügyeleteket szoktak vállalni. Normális ember nem vállal háziorvosi ügyeletet, mert keveset fizetnek és rosszak a munkakörülmények, a rezidensek nélkül már rég összeomlott volna a rendszer. Egyes összeesküvéselméletek szerint ez az egyik oka annak, hogy nem emelik a rezidensek fizetését: akkor nem vállalnának 25 mellékállást és végképp összeomlana az egészségügy, mert nem lenne ember. Mondjuk, szerintem nem ez az oka.

A rezidensek persze egy dolog, én nem vagyok az, hanem szakorvos vagyok, és így keresek keveset. Azzal meg már nem kéne jönni, hogy akkor dolgozzak a tanulmányaim mellett, mert jelen pillanatban kettő darab mellékállásom van. Persze, elmehetnék még pluszba hétvégén vagont rakodni, és egyébként sokkal jobb lenne, ha mellékállásban nem szellemi munkát kellene végeznem, hanem valami fizikait, csakhát utóbbiak általában rosszabbul fizetnek. Ennek ellenére tudok olyan 40 éves reumatológusról, aki hétvégenként Ausztriában takarít, szóval ne aggódjunk, nincs még minden veszve.

Nekem a konkrét problémám az az, hogy a nővérek szerint csótány van az intézményben és az ügyeletesszoba környékén is láttak már, és a vagonrakodás az egy dolog, de hogy olyan helyen kell aludnom, ahol csótány van, azt nem tudom, hogyan fogom lelkileg helyretenni magamban.

Update: ugyanerről Dr. Morcznál.

Főleg eltiltotta

2011.06.21. 15:41 - címkék: - komment

Megjegyzem, a pszichiátria jelen állása szerint, legalábbis a nyugati kultúrkörben az öngyilkosság kóros dolog*, olyannyira, hogy az önmagára közvetlenül veszélyes, tehát öngyilkosságot elkövetni készülő embert akarata ellenére is be kell vitetni a zárt osztályra és ottan kikezelni az elmezavarból. Ugyanakkor az 1981-es ír éhségsztrájk halálos áldozatainak már eleve nem öngyilkosságot, hanem "önmaga által előidézett éhhalál"-t állapítottak meg halálokul, amelyet később a hozzátartozók tiltakozására sima "éhhalál"-ra módosítottak. Szóval, nem tudom, az éhségsztrájk által előidézett öngyilkosságforma végtére is minek számít. Szerencsére kevés mártírt hoznak ügyeletben.

*Igen, az öngyilkosság medikalizálódása egy vitatható és bonyolult kérdéskör, szociológusok kezébe való.

2011.06.21. 10:14 - címkék: - komment

"Rám tekeredett a hétköznapok valóság, mint valami nehéz és túlságosan szűk ruha."

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása