There is a life across the river that was meant for me
Ahogy Húgom igen pontosan megjósolta, természetesen hazajövetelünk óta külföldön és/vagy vidéken akarok élni, szívből gyűlölöm Budapestet és inkább a halál, mint hogy ott még egyszer levegőt vegyek. Kicsit még eljöttünk Sopronba, szedtünk egy következő adag citromfüvet a szörphöz (az előző már elfogyott, valamint rájöttem, hogy citrommal kell inni, vagyis a következő adagba több citromot kell tenni), most pedig a pénteki mozgásterapeuta pótvizsgára dolgozom ki a tételeket és ezt hallgatom közben. Meg néha recepteket keresgélek a neten, mert Füssenben a Kastély Baglyához címzett Biobisztróban, ahol ottlétünk alatt az egyetlen normális lattét ittam, kiváló biolekvárokat láttam kitéve a polcon, és én is meg szeretném valósítani közülük a sütőtökös körtét. Ha valaki tud kipróbált receptet, küldje.
A hosszú bejegyzés a nyaralásról
Siralmas és szánalomra méltó, amit hazatérésünk óta művelek, le kellene fordítanom pár dolgot meg a mozgásterápiás vizsgára tanulni meg ugye van még egy fél megírandó könyvfejezet, ebből eddig voltam a postán feladni a csekkeket, meg sorozatokat néztem, meg mostam. Meg nem is annyira szeretem az utólagos útibeszámolókat, de akkor is szeretnék írni, hogy ne csak mindig a rinyálás legyen itt.
Szóval 8 napot voltunk Füssenben, meg egyet vonatkoztunk odafele, meg egyet visszafele. Füssen Bajorországban van, és úgy néz ki, mint Sopron, csak kisebb, magasabban van a tengerszint felett, és németek lakják, ebből adódóan tisztábbak a tavak, tisztább a levegő, nagyobbak a fenyők, zöldebb a fű, iszonyú nagy rend van, minden ki van írva, muskátli meg szelektív hulladékgyűjtés, az utakon rengeteg bicikli, kis számú, de tiszta, drága, jól karbantartott autó és kis számú, de fényes szőrű, kövér, jól karbantartott macska. Az idős emberek nem úgy néznek ki, mint itthon, hanem biciklin vagy nordic walking bottal suhannak, és egészségesebbnek lászanak, mint én. A tehenekről már beszéltem.
Az 1. napon felmentünk a hegyre a Tegelbergbahn-nal, ez egy felvonó, 1700 m magasan tesz ki, ahonnan az útikönyv szerint 2 óra alatt lehet leérni a kastélyokhoz meg a tóhoz (800 m), gondoltuk, szép kis séta lesz, én egy ilyen laza szerpentint képzeltem el, ahol szandálban simán sétálsz, ehelyett keskeny, sziklás ösvényeken kell botladozni meg mászni meg kapaszkodni a szikla oldalán a vezetőkötélbe, így is 3 óra volt és nagyon klassz, gyönyörű kilátás mindenhol, tavak, kastélyok, szakadékok, sziklák, fenyők. Leértünk, fürödtünk a tóban.
A 2. napon körbebicikliztük a Forggensee-t, az egy tó, kb. 40 km, fürödtünk benne, meg fürödtünk egy útbaeső másik kis tóban is.
A 3. napon, mivel izomlázunk volt, pihenőnapot terveztünk, vagyis felmentünk busszal az Alpsee-hez, ami egy tó, és onnan elmentünk gyalog a Schwannsee-hez. A Schwannsee a klasszikus hegyi tó, kiépített strand, hotdogárus, lángosos stb. nélkül, körben fenyők, kilátás a kastélyokra. Utána meg mégis inkább a Kalvarienberg nevű hegyen keresztül mentünk gyalog haza, az csak egy kisebb hegy kereszttel a tetején, az utat pedig a stációk szegélyezik és a kolostorhoz vezet le.
A 4. napon megnéztük a kastélyokat, azaz a Hohenschwangau kastélyt, ahol anno életvitelszerűen tartózkodott a királyi család, nagyon klassz, remekül el lehet képzelni a berendezésből, ahogyan itt éltek, ahogy a királyné a lakosztályában az ablaknál üldögélhetett, plusz titkos kis ajtó a király és neje hálószobája között. A másik Neuschwannstein, amit II. Ludwig építtetett a 19. sz. végén. II. Ludwigot fiatalon koronázták királlyá, és uralkodása során két dologgal foglalkozott, kastélyokat építtetett a saját ízlése szerint szerte az országban, valamint Richard Wagnerral haverkodott. Három kastélyt építtetett fel különböző stílusban, ezek közül egyik a Neuschwannstein, ami neoromantikus stílusban épült, azaz tündérkastélynak, és a Disney logójából lehet ismerős. Extrém durva az egész, giccses, gyönyörű és hatásvadász. II. Ludwig ágyának a tetejét fafaragás díszíti, amin 14 fafaragó dolgozott 4 évig, és az összes többi berendezési tárgy is hasonló. Mindemellett iszonyú modern, Ludwig szereltetett bele liftet és telefont is, amely a kastélyt a falusi postával kötötte össze. Sajna csupán 170 napot lakhatott itt, mert akkor a család / a tanácsadók összefogtak, leíratták egy pszichiáterrel, hogy Ludwig őrült és uralkodásra alkalmatlan, és berakták a pszichiátriára, ahol 3 nappal később mind a király, mind a szóban forgó pszichiáter rejtélyes körülménye között életét vesztette. Részemről őszintén le vagyok nyűgözve Ludwig stílusérzéke és bátorsága által, gyönyörű dolgokat talált ki, bátran merészelt giccses is lenni, fogalmam sincs mennyire lehetett őrült vagy épelméjű, de ez már eléggé lényegtelen. Tény, hogy jelentős anyagi kárt okozott a királyi családnak, utána több kastélyt el kellett adniuk, ellenben ha mindenki józan gondolkodású és normális lenne, akkor nem létezne Neuschwannstein, és hová vezetne az. A másik tanulság a pszichiáterre vonatkozik, hogy tudniillik aláírni a papírt, ami alapján a királyt gondnokság alá helyezik és zárt osztályra utalják - az ilyesmi csak rossz véget érhet.
Az 5. napon esett az eső, várost néztünk, a kolostor és a városban lévő kastély a látnivaló, mindegyikben van múzeum is, kedvencem, amikor a középkori festők több részes képsorozaton ábrázolják egy-egy szent történetét iszonyú ronda és jól kitalált patás ördöggel meg karmos démonokkal, a képregény egyértelmű őse a műfaj, valamint a Szent Anna kápolnában van a Haláltánc: tíz részben foglalkozástól függetlenül csontvázak ragadnak el minden szereplőt, végén a festőt is.
A 6. napon elbicikliztünk a Hopfensee-hez, ami egy közeli tó, később pedig a Weissensee-hez, ami egy másik tó, fürödtünk, napoztunk, hazabicikliztünk.
A 7. napon biciklivel, majd gyalog elmentünk Falkenstein-be, ami egy várrom egy hegy tetején és azon is egy szikla tetején, csak néhány négyzetméter. Ide tervezte II. Ludwig a negyedik kastélyát, ami szintén elképesztően gyönyörű terv, lényeg, hogy amikor ezt meghallották a rokonok, már küldtek is a pszichiáterért. Falkenstein-nél tehát most csak a régi rom van a sziklán kicsit odébb pedig egy hotel és étterem, ott ettünk, hazatekertünk, útközben még fürödtem egyet a Weissensee-ben. Ez elég fárasztó túra volt, sok-sok dombon felfele biciklizéssel és gyaloglással. A Weissensee meg olyan hideg lett közben, hogy csak egy bátor öregasszony meg én meg néhány szárcsa merészkedtünk bele, mindenki más a parton puhánykodott.
A 8. napon elmentünk a wellnessbe, ez egy sokmedencés, üvegfalú uszoda a faluban, gyönyörű kilátással a hegyekre meg a kastélyokra, mindenféle hőmérsékletű termálvizekkel meg 12 %-os sótartalmú medencével meg élményfürdős jóságokkal.
Összességében csodálatosan klassz volt, a helyiek szerint Füssenben egész nyáron rossz idő volt, de nekünk majdnem végig napsütés, a hegyek gyönyörűek, a kastélyok lenyűgözőek, azt meg nem is tudtam, hogy ennyire szeretek jéghideg hegyi tavakban fürödni. 19 és 22 C körüliek voltak a vizek, és az mennyire klassz, te jó ég, itthon mért nincs ilyen? Fürödtem a Forggensee-ben, az Alpsee-ben, a Schwannsee-ben, a Weissensee-ben, a Hopfensee-ben és a Hegratsriedersee-ben (der See = a tó). Az Alatsee-hez is el akartunk menni a 7. napon, de Falkenstein után annyira kidöglöttünk, hogy nem vállaltuk be az odavezető emelkedőt. Ettünk egy csomó bratwurstot (kolbász) meg apfelstrudelt (almás rétes) meg kasespatze-t (sajtos nokedli) és ittunk rengeteg apfelschorle-t (almafröccs). Elolvastam négy regényt, amikről még hátha írok, ha felélesztem az olvasónaplómat.
Teljesen érthetetlen a számomra ezek után, hogy az emberek miért mennek a görög tengerpartra nyaralni. Megmondom az árakat is, 37 ezer forint volt a Budapest-München-Füssen retúr vonatjegy, a szállásunk pedig kiadó szoba fürdőszobával, reggelivel, terasszal és kissé kotnyeles, de nagyon aranyos nénivel itt volt, 35 Euro/nap volt a szoba ára. A nyaralást a magánnyugdíjpénztáram reálhozama tette lehetővé, amelyet erre költöttem, szerintem jó döntés volt.