Akkor elmondom, mit olvastam idén, vagyis már tavaly

2019.01.01. 14:39 - címkék: Címkék: könyvek -

Jellemzően a pszichés könyveket foglalkozás keretében olvastam, vagyis pénzt kaptam érte így vagy úgy, a többi meg skandináv, voltak nagyon jók is. Nem a krimik, azokat nem szeretem továbbra sem. 

1. Davidson-Coleman: A meditáció tudománya. Elég jó, arról szól, hogy a meditáció, illetve később a mindfulness hatásait milyen kutatásokkal igazolták vagy próbálták igazolni a szerzők. Vicces, amikor a hetvenes években hordozható EEG-vel üldözik a tibeti remetéket. 

2. Adam Alter: Ellenállhatatlan. A technológia, internet, email, telefonfüggőségről szóló könyv, amit ludditaként ünnepelnem kellett volna, dehát hatásvadász, szűklátókörű és idegesítő. 

3. Peterson: 12 rules for life. Úristen, ezt mennyire gyűlöltem, a parasztvakítás netovábbja, a bibliaidézetekbe csomagolt közhelyekkel és konzervatív nevelési stílusnak eladott gyerekbántalmazással, két bekezdésenként be akartam lépni egy ökofeminista terrorszervezetbe és kilyukasztani a szerző gumiabroncsait. A nárcisztikus férfiaknak meg kéne tiltani az önsegítő könyvek írását. 

4. Belső Nóra: Szülés utáni depresszió. Ebben egy nagyon jó, okos és hasznos fejezet van, a szülés utáni depresszióról szóló, a többi felesleges. 

5. Karl Ove Knausgard: Szerelem. Knausgard kitűnő példája annak, hogy az önéletrajzi regények írását például nem kell megtiltani a nárcisztikus férfiaknak, sőt. Tudom, megosztó, meg nem mindig könnyű olvasmány, én asszem ezt a kötetet szerettem a legjobban az eddig magyarul megjelent 3 közül, jól is van megírva, meg a témái is - házasság, kisgyerekes élet, norvég-svéd különbségek, munka-magánélet egyensúly - is épp mind érdekelnek. 

6. Maja Lunde: A méhek története. Nagyon jó, három szálon játszódik, egy a múltban, egy a jelenben, egy meg az ökológiai katasztrófát követően a jövőbeli Kínában, egy forgatókönyvíró csaj írta, ami eléggé érződik, nagyon szuper volt, olvassátok el, izgalmas és elgondolkodtató és élvezetes. 

7. Nora Szentivanyi: A lakás. Na, ez is kurvajó, csak hát nem vidám, ugyanis Magyarországról szól egy svéd kislány, illetve később Norvégiába házasodó felnőtt nő szemével, és vannak benne azok a dolgok, amiket már tudsz a "magyar izéről", és vannak, azok, amire most döbbensz rá, hogy basszus. 

8. Jostein Gaarder: A történetárus. Fura, a vége elég lapos, de amúgy egynek jó. 

9. Tore Renberg: Charlotte Isabel Hansen. Olyan kis aranyos könyv, amerikai romantikus komédiát kéne rendezni belőle, de nem tudtam nem szeretni. És egyszer csak felbukkan benne Sara, Jarle anyja, akit nagyon kedveltem az előző könyvben, tök örültem neki. 

10. Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István, Vészits Andrea: Időfutár 7. - Az ellopott időgép. Mit is mondhatnék, rajongó vagyok. 

11. Tore Renberg: Holnap találkozunk. Renberg ezzel a könyvvel nyert irodalmi elismertséget, engem főként bosszantott és untatott és senkit sem kedveltem, aztán úgy a felénél (300 oldal után) kezdtek összeérni az események és jobb lett valamivel. 

12. Richard Morgan: Valós halál. Kb. ötödszörre olvastam, most azért, mert épp néztük a sorozatot. A könyv jobb. 

13. L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni. A testvérkapcsolatokról szóló pszichológia-önsegítés, újraolvastam, mert már elfelejtettem. Hasznos. 

14. Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok. Ezt nem szerettem, idegesített, milyen hülye a férfi főhős, meg mindenki. 

15. Erlend Loe: Doppler. Nem is olvastam volna több Erlend Loe-t, de véletlenül összefutottam az Exemmel és a kezembe nyomta, hogy ez jó. Tényleg jó, itt is bosszantó kicsit a főszereplő, de mindenki annyira fura és abszurd, hogy az már inkább kellemes. 

16. Linn Ullmann: Stella zuhan. Nem tudom, megértettem-e ezt a könyvet, különc figurákról és egy elcseszett párkapcsolatról szól, egynek jó volt. 

17. Karin Fossum: Indiai feleség. Nem vagyok nagy krimirajongó, de ebben jók a karakterek. Sajna az egyiket rögtön az elején meggyilkolják persze. 

18. Herbjorg Wassmo: Dina vagyok. Ez a könyv a 19. sz-i Norvégiában játszódik és Dináról szól, aki nagyon szenvedélyes és ellentmondásos személyiség, ennek megfelelően ellentmondásosan éreztem a könyvvel kapcsolatban is, utáltam vagy szerettem vagy hátborzongatónak és ijesztőnek találtam, és máig sem mondanám egyértelműen, hogy tetszett, de lekötött, az biztos. 

19. Pamela Druckermann: Bonjour, Madame. Jézusmáriám, ez mekkora nőimagazin-közhelyszótár lett. Arról szól, hogy 40 felett milyen nőnek lenni. Hát csak altatóval tudsz aludni és nem mosolyogsz, nehogy ráncos legyél, főzni meg sütni továbbra se tudsz, de legalább bölcsebb (??!!??) vagy. Nem én voltam a célcsoport asszem. 

20. Roy Jacobson: Láthatatlanok. Ez egy norvég szigeten játszódik és az ottani emberek életéről szól, nem nagyon eseménydús, és nagyon szerettem. Sajnáltam, hogy véget ért, olyan jó volt ott lenni a gyönyörű szigeten a fura, távolságtartó, de szimpatikus szereplők között a mindennapjaikban. Tetszett, hogy nincsenek benne elsöprő érzelmi reakciók, mégis átjönnek az érzelmek a felszín alatt, ezt nehéz jól csinálni. 

21. Karl Ove Knausgard: Játék. Knausgard gyerekkoráról szól, sokkal könnyebb olvasmány az előzőeknél, egy ilyen norvég Tom Sawyer bántalmazó apával. 

22. Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez. Hát magyarul is el kellett olvasnom, még jobban szenvedtem, mint elsőre. 

23. Herbjorg Wassmo: A szerencse fia. A Dina vagyok folytatása, Dina fiáról szól és főleg Koppenhágában játszódik, szétuntam magam rajta. Az előzőt Dina személye és a vadregényes norvég környezet vitte el a hátán, itt meg egyik sincs. 

24. Karin Fossum: Ne nézz vissza. Ez is krimi, egynek jó, a környezet tetszett főleg, a norvég kisváros, ahol játszódik. 

25. Per Petterson: Átkozom az idő folyamát. Egy felnőtt férfiról szól, aki épp válik, az anyja meg rákos lesz, és visszaemlékszik az életére, elsősorban az anyjával való kapcsolatára. Lehet, hogy ha felnőtt férfi lennék, jobban érteném? Így egynek jó, de semmi különös. 

Kihagytam valamit vajon? A három legjobb, amiket újra kell olvasni majd: A méhek története, Láthatatlanok, A lakás. Elég különbözőek, mindegyiket másért szerettem. 

Havi két könyv, szóval van még remény a számomra. 

Hosszú olvasónapló, röviden

2018.02.05. 22:49 - címkék: Címkék: kultúra könyvek -

A múltkor meg (úgy kb. 10 hónappal ezelőtt) megkérdezte a Költőlány, hogy amúgy most, hogy kétgyerekes anya lettem, szoktam-e még olvasni? Mármint hogy így könyveket, kedvtelésből. Mondtam, hogy sajnos nem igazán, aztán elkezdtem gondolkodni, és rájöttem, hogy valójában ahhoz képest, hogy nem olvasok, végül is elég sokat olvasok. Úgyhogy elkezdtem írni legalább egy listát a könyvekről, amiket elolvastam a Fiú születése óta. Ez 28 29 db könyv és 17 hónapos a gyerek, szóval havi egy könyvnél több, havi kettőnél kevesebb, ami, gondolom, világviszonylatban nem vészesen kevés, dehát azért rendes körülmények között heti egy könyvet szoktam elolvasni. 

Az is látszik, hogyan változik az ízlésem, nyilván beesett pár gyereknevelős könyv, néhány ilyen népszerűpszichológiát munka kapcsán olvastam el, beerősödött a skandináv vonal, és kb. semennyi scifi-fantasy-t nem olvastam az egy Ted Chiangon kívül. Ez azért van, mert bevallom, néhány kivétellel (a Neverwhere az) a fantasy-t sose szerettem igazán, jó sci-fi meg valahogy nem került mostanában a kezembe, mindenre fanyalogtam. 

  1. Ted Chiang: Életed története - Novelláskötet, van 2-3 jó és több felejthető, de racionális stílusú, okos és fura sci-fi, inkább szerettem, mint nem
  2. Horst Petri: Testvérek - szeretet és versengés - Ebben egyetlen gondolat volt, amiért volt értelme elolvasni, de az nekem szemléletformáló újdonság, szóval nekem megérte
  3. Sipkovits Erika: Ölelni és ölre menni - Rettentő előítéletes voltam a cím meg a borító miatt, és basszus, ez egy nagyon jó könyv, felnőtt testvérproblémákhoz és testvérek neveléséhez is, tudományos alapok, érdekes esetek, normális szöveg, újra is kéne olvasni
  4. Szily László: Beírás - Hát ez a szokásos túltolt Szily-humor, azért tíz oldalanként felröhögtem hangosan
  5. Takács Hajnal: A bántalmazottak igazsága - A csaj előző könyv etök jó volt, ez ahhoz képest csalódás, nem mondott sok újat. 
  6. Sofi Oksanen: Norma - Imádtam, olvassátok el, az összes Oksanen közül a szubjektív kedvencem, a többinél furább a hajas mágikusrealista szál miatt (szál, értitek), kiolvastam pár óra alatt.
  7. Sarah Naphtali: Buddhizmus anyáknak - Munka miatt olvastam, de gyereknevelős témában ez volt a legjobb, nem kell megtérni a buddhizmusba, de ad egy nagyon jó szemléletet a gyereknevelés okozta negatív érzéseink (aggódás, düh) kezeléséhez, amit semmilyen más könyvben nem találtam
  8. Ruby Wax: Mindfulness-kalauz - Utáltam, a téma érdekes, de ennek a nőnek a stílusát és ún. humorát gyűlöltem végig. 
  9. Susan David: Érzelmi rugalmasság - Ezt egy coach írta, munkából olvastam, és nagyjából a sématerápiás szemléletből meg a mindfulnessből merítette a könyv jó részét, de azokat jól alkalmazza és néhány újdonságot is adott. 
  10. Eline Svel: Ülj figyelmesen, mint egy béka - Ez a gyerek mindfulness-könyv CD-vel, szoktuk hallgatni a Lánnyal, hasznos. 
  11. Sarah Naphtali: Buddhizmus kisgyerekes anyáknak - Ez is jó, az előző folytatása. 
  12. Alessandro Baricco: Mr. Gwyn - Máskor is bosszantott Baricco nagyképűsége, és most is rettentően irritált, de ezt félretéve meg ez egy nagyon érdekes és szokatlan, fura figurákról szóló könyv, összességében szerettem, a villanykörtés bácsit meg külön. 
  13. Sofi Oksanen: Baby Jane - Amikor Oksanen durván tolja, az nagyon fáj, egyébként remek könyv, dehát eléggé... erőteljes. Talán ne ezzel kezdjük az életművet. 
  14. Sofi Oksanen: Eltűntek a galambok - Ez a "szokásos" volt szovjet elnyomás plusz személyes tragédiák, több főhős megőrül, amin nem csodálkozunk. 
  15. Dorthe Norst: Tükör, index, kuplung - Közben eléggé untam, mert nem történik benne semmi, de utána mégis sokszor eszembe jutott a hangulata miatt. 
  16. Anne Holt: 1222 - Igazából ez nem egy túl jó krimi, de az Oslo-Bergen vonaton játszódik és a volt norvég igazságügyminiszter írta, aki amúgy egy meleg csaj, és a nyomozónő egy rém undok, kissé autistagyanús tolószékes asszony, szóval kedveltem. 
  17. Jostein Gaarder: A kártya titka - Fura mese, amit egy filozófus írt, kártyák, rejtélyek, kisfiú. Egynek jó volt. 
  18. Kun Árpád: Boldog Észak - Ez a jó könyve Kun Árpádnak, szerettem. 
  19. Kun Árpád: Megint hazavárunk - Ez meg a nem olyan jó könyve, pedig Sopronban is játszódik egy rész, de ez sem menti meg. 
  20. Karl Ove Knausgard: Harcom 1. - Halál - Nahát ezt az első mintegy 200 oldalon utáltam, de lehet, hogy 300, és csak azért olvastam tovább, mert a Móni megígérte, hogy ha meghal az apja, onnantól jó lesz, és annyira jó lett, hogy a kezdeti 3/10 pontról 10/10-re jött fel. Ugyanaz a túlrészletező írásmód, amit fájdalmasan nehezen szenvedtem végig a szerző gyermek- és kamaszkorában, egyszerre értelmet nyer és csodálatos szövegek és jelenetek alakulnak belőle. Amikor berúgnak a nagymamával? Zseniális. Plusz komolyan kedvet kaptam takarítani. 
  21. Tore Renberg: Mégis van apám - A szöveget nem annyira szerettem itt, de a sztori és a karakter nagyon megfogott, ráadásul úgy, hogy a bántalmazóval azonosultam, sok mindenben hasonlítunk, és ez így elég ütős volt. 
  22. Michael Cunningham: Mire leszáll az éj - Ezt is szerettem, bár nem a fő cselekményszál miatt. Kapcsolatokról szól.  
  23. Bezselics Ildikó: Hüvelyesek - Na jó, ez egy szakácskönyv, de annyira imádtam, hogy muszáj megemlítenem itt is. Legjobb. 
  24. Martin Seligman: Az optimista gyermek - Azért olvastam, hogy megjavítsam a Lányt, aki örök pesszimista, és voltak is benne jó tippek. Elég tudományos nyelvezetet használ ahhoz képest, hogy elvileg laikusoknak szólna. 
  25. Jo Nesbo: Vörösbegy - A norvég történelmi szál miatt érdekes krimi, kilóg az életműből, mert nem perverz pszichopata-gyilkosos. 
  26. Jo Nesbo: Szomjúság - Ez már perverz pszichopata-gyilkosos, ami engem egyáltalán nem érdekel, csak megkaptam karácsonyra, egynek elment, ha valaki szereti az ilyesmit. 
  27. Kathrene Pinkerton: Asszony a vadonban - Ezt feltétel nélkül imádom, önéletrajzi jellegű mű egyébként, és Kathrene Pinkerton akarok lenni. 
  28. Belső Nóra: Szülés utáni depresszió - Ebben egy fejezet szól a szülés utáni depresszióról, ami okos és informatív, a többi része nem jó és nem értem, minek van. 
  29. Szilágyi Erzsébet: Emlékképek Norvégiából - Először kifelejtettem, pedig nagyon szerettem, a két világháború között egy erdélyi énekesnő titkon pénzt gyűjt párizsi társasutazásra, de az nem indul, ezért elmegy luxushajón norvég körútra. Igaz történet, a csaj naplója, maga a csaj is tök érdekes, és a luxushajós társasutazás letűnt világa is. 

Félbehagytam vagy jelenleg olvasom: 

Kuntz Zoltán, Vörös Ákos: Koldulva a szerelmet, szolgálva a tudományt, Margareth Mahler életrajz: ez annyira rettenetes volt, hogy 50 oldal után visszamentem a könyvesboltba és ott csapdostam az asztalt, hogy miért nem szóltak, hogy ne vegyem meg, és hogy lehet ilyen igénytelen és borzalmas merényletet elkövetni, ez arculcsapása Sopronnak, a pszichoanalízisnek, Margareth Mahler emlékének, a magyar nyelvnek, Gutenbergnek és az esőerdőknek. Jézusom. 

Rakovszky Zsuzsa: V. S.  - Sopronban kezdtem olvasni és otthagytam, mert túl vastag volt cipelni, de majd, ha visszamentünk, folytatom. Mondjuk nem nagy kedvvel, mert remekül megírt és érdekes könyv, csak hát nagyon szomorú. 

Jostein Gaardner: Szofi világa - Tényleg a filozófia története, kicsit unom, szóval mindig félreteszem. 

Gárdonyi Géza: Egri csillagok - Volt egy ilyen tervem, hogy elolvasom újra a kötelezőket, de lehet, hogy mégse... de az Egri csillagok egyébként tényleg nem rossz. 

Tuti kifelejtettem valamit, érzem. Ha valaki tudja, mi az, szóljon. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította