Túlnyomórészt pisztácia

Tehát van ez a szülői küldetésem, hogy a gyerekeim megtanuljanak olyan szinten olvasni, hogy élvezzék azt. Mert nyilván nem élvezi az ember eléggé az olvasást, ha nem tud elég jól olvasni, azaz ugyan ismeri a betűket meg minden, de túl lassan olvas, vagy annyira figyelnie kell az olvasás folyamatára, hogy nincs kapacitása maga elé képzelni a történéseket, vagy képtelen öt percnél tovább koncentrálni valamire, mert reels videókon nevelkedett. Tehát fel kell hoznom a gyerekeket erre a szintre, és UTÁNA dönthetnek szabadon, hogy akarnak-e olvasni vagy sem. Haha, na jó, viccelek, talán leghamarabb 18 éves koruk után dönthetnek erről szabadon, amíg az én kenyeremet eszik, addig olvasniuk kell. 

Képünkön a pisztáciás pisztáciamakaronjaim, a héjak és a krém is pisztáciából van, és egészen elhanyagolható azon összetevők aránya, ami nem pisztácia. (Az eredeti receptben málnazselé is van, de a gyerekeim azt nem kérik bele). Extra sok munka, mert pisztáciát kell darálni és átszitálni. Értő szemű fogyasztók sok hibát felfedezhetnek nyilván, ugyanakkor el kell mondanom, hogy a döntő pillanatban, vagyis már melegedett a cukoroldat, vettem észre, hogy kifogyott az elem a cukorhőmérőmből, és kénytelen voltam _szemre_ megsaccolni a 118 celsius fokot, ahhoz képest elég jól sikerültek. Most nem értitek, mi köze mindennek az olvasáshoz, de hamarosan összeérnek a szálak!

Tehát az iskolának is van ilyen programja, hogy a gyerekeket olvasásra motiválja, nem mondanám, hogy fényes sikerrel, a Lány (12) barátnői a chatGPT-vel íratják meg az összefoglalót az állítólag elolvasott könyvről (ami az Egy ropi naplója, nem a Szigeti veszedelem) (és nem az ADHD-s kislány csinálja ezt, hanem a másik, amelyiknek semmi baja). Mindenfélével próbálkoztam az elmúlt években a megfélemlítés-jutalmazás skálán, járunk könyvtárba, felolvasok nekik esténként (épp Tőke Pétert, nagyon vicces), járunk könyvfesztiválra, satöbbi. Vegyes sikerrel, a Lány magától is olvas néha, a Fiú nyíg és szenved. Nyáron van a norvég országos olvasási kampány, a Norli Sommerles, lehet badge-eket gyűjteni és kivételesen tárgynyereményt is, amit a helyi könyvtárban vehetsz át, ilyen szilikonkarkötő, szerencsetalizmán, nem elég motiváló. 

Egy ponton rájöttem, hogy wait, mit szenvedek én itt, amikor Norvégia egyik legjobb viselkedésterapeutájával és annak a tanítványával dolgozom együtt, és ők mindent tudnak a jutalmazásról, úgyhogy megkérdeztem őket ebédszünetben, mi a teendő.

A viselkedésterápiában többféle tanuláselméletre alapozunk, esetünkben az operáns kondicionálás módszere aktuális. Alapelve a következő: az, hogy egy viselkedés gyakoribbá vagy ritkábbá válik, a viselkedés eredményétől függ. Vagyis ha a patkány lenyom egy pedált és nem kap kaját, akkor kevesebbet nyomogatja, ha a másik pedáltól kaját kap, akkor azt többet nyomogatja. (Ha a harmadik pedál lenyomása után áramütést kap, a negyediknél meg kokaint, akkor kitalálhatjuk, melyiket nyomkodja majd legtöbbször és legkevesebbszer.) Mindig, amikor jutalmazással vagy a jutalom megvonásával, illetve büntetéssel vagy a büntetés elmaradásával próbálunk gyakoribbá vagy ritkábbá tenni egy viselkedést, akkor ezt csináljuk. Ezzel a módszerrel szoktatott rá például korunk egyik kiemelkedően tehetséges viselkedésterapeutája, a csecsemő Lány, hogy kendőben hordozzam, mivel a babakocsiban üvöltött (az anyai fülnek büntetés), de ha kivettem és kendőben hurcoltam, az üvöltés elmaradt (büntetés elmaradása --> a viselkedés gyakoribbá válik). 

Kizárólag büntetéssel elég rossz eredményeket lehet elérni, és a norvég hadseregben már a kutyák kiképzését is jutalmazáson alapuló módszerrel végzik, mert az állítólag hatékonyabb hosszú távon. Ezért a gyerekeim olvasását is jutalmazással próbálom segíteni ahelyett, hogy mittudomén, pofán verném őket, ha nem olvasnak. Tavaly volt egy egyhónapos kampányom, amikor fél óra olvasásért 10, Roblox pénzre váltható zsetont kaptak például, vegyes sikerrel. 

Nagynevű pszichológuskollégám elmagyarázta, hogy ez miért hülyeség: múködhet, amíg a jutalmat kapja az ember, de abban a pillanatban, amikor a jutalmazás véget ér, abbamarad a viselkedés is. A Tom Sawyerből (asszem) hozott példával magyarázta el: valami öreg zsidó házát mindig megdobálják a gyerekek. A bácsi egy napon azt mondja, ő unatkozik és kedveli, hogy néha megdobálják a házát, legalább történik valami, így felajánlja, hogy 10 dollárt fizet dobálásonként. Szuper, a gyerekek dobálnak. Egy idő múlva közli, hogy sajnos nincs sok pénze, már csak öt dollárt tud adni dobálásonként. A gyerekek fanyalogva, de dobálnak. Majd pár hét múlva közli, hogy annyira rossz a gazdasági helyzet, hogy nem tud fizeni többet a dobálásért. A gyerekek felháborodnak, hogy márpedig ők ingyen nem fognak dobálni, és abbahagyják a dobálást. 

Ezt a modellt, amikor minden kívánt viselkedésért fix jár ugyanaz a jutalom, fixed ratio reinforcement schedule-nek, vagyis állandó arányú megerősítésnek nevezzük. Ezt csinálja pl a kávégép, mindig, amikor bedobsz pénzt (viselkedés), jön belőle kávé (jutalom). Ha bedobsz pénzt, és nem jön kávé, igen hamar abbahagyod a pénzdobálást. 

Mindkét viselkedésterapeuta kollégám szerint furcsa módon sokkal hatékonyabb a variable ratio reinforcement schedule (változó arányú megerősítés), amikor nem minden viselkedés után jár megerősítés, hanem véletlenszerűen néha igen, néha nem. Így működnek a nyerőgépek: bedobsz pénzt (viselkedés), és utána vagy kapsz jutalmat, vagy kapsz kicsi jutalmat, vagy kapsz nagy jutalmat, nem lehet tudni. A nyerőgépek előtt többen ragadnak ott egész napokra és dobálják bele az összes pénzüket, mert a változó arányú megerősítés ennyire hatékony. (Ezt amúgy magamtól is tudom elméletben, és szégyellhetném magam, hogy nem jöttem rá magamtól, de mindegy.)

Tehát változó arányú megerősítést kell alkalmaznom a gyerekeimmel: minden nap, amikor fél órát olvasnak, húzhatnak egy cetlit egy befőttesüvegből. A cetlik között van több is, amin az áll, hogy "nem nyert" - ezt féltem beletenni, de a pszichológus azt mondta, muszáj, higgyem el. Azt is mondta, hogy leginkább programok, élmények legyenek rajtuk, lehet néhány tárgynyeremény is, de ne csak az, mert a tárgy az tárgy, abban nincs akkora változatosság. Vannak cetlik, amin kicsi jutalom áll: egy fagyi, egy csomag rágó, egy mozi, anya süt banánkenyeret, elmegyünk a bubble tea-zőbe. És vannak, amin nagyobb jutalmak: elmegyünk a szomszéd város csúszdás uszodájába, elmegyünk a vidámparkba, anya süt pisztáciakrémes pisztáciamakaront, anya társasozik veletek a Szörnysziget Királyával*. 

Ezt toljuk kb egy hónapja, lenyűgözően fényes sikerrel: a gyerekek nem tudom, hányadik könyvüket olvassák. Jó, a Fiú (8) képregényeket olvas többnyire, az Alsógatyás kapitány univerzumban, de az is betű, ne legyünk telhetetlenek. Hetente többször kell menni a könyvtárba, mert elfogy a könyv, és már nem tudom, hányadik szintűek a nemzeti olvasáskampányban. Hát én bevallom, nem hittem volna, hogy ez ennyire működni fog. Hamarosan elutazunk nyaralni és kb addigra elfogynak a cetlik, szóval ez egy ilyen korlátozott idejű kampány volt a nyárnak a Norvégiában töltött részére, de biztos megismétlem majd párszor még. 

* Nem nagyon szeretek társasozni**, és különösen utálom a végtelen hosszú stratégiai játékokat, indokolatlanul bonyolult szabályokkal. Ha két csillagot dobsz, és legalább ötös szintű vagy, akkor léphetsz egyet, de cserébe három kristályodat a szomszédodnak kell adnod és vesztesz egy életerőpontot, kivéve, ha van varázsmanós kiegészítőkártyád, mert akkor hármat léphetsz és egy pajzsot elvehetsz a szomszédodtól, amit majd csak akkor használhatsz, ha hat kockádból legalább néggyel lábnyomot dobtál és a szaturnusz a vízöntő jegyében együtt áll a merkúrral, de akkor viszont kötelező. Arrgh, please, kill me. Mindegy, ezt már kihúzták, szóval túl vagyunk rajta. 

** A férjem viszont szeret és szokott is velük rendszeresen, ezért az nem külön extra jutalom, hogy ő társasozik velük, ezért vagyok csak én a cetlin. 

Útikalauz Vestfold megyéhez

Az utóbbi időben többeknek is megígértem, hogy írok ilyet, és arra jutottam, hogy emailben küldözgetett word doksi helyett ideírom, hátha mást is érdekel. Programok, látnivalók Vestfoldban, főleg gyerekkel, a gyerek nélküli életről nincs fogalmam. Ez egy ilyen kb 100 km-es körben lévő helyek. A linkekre kattintva vannak fotók és infó, ha valamit kihagytam, szóljatok. 

Sandefjord és környéke 

1. Bugarden
Ez egy nagyon szép tó és park, fürödni nem lehet benne, piknikezni, és van mellette egy jó játszótér és kültéri edzőterem, meg itt van a városi uszoda is (az mondjuk nem nagy szám)

2. Hjertnesskogen 
Erdő kb a város közepén, nagyon jó nagy, mohos sziklák, fenyők, moha, az egyik szikla tetejéről szép kilátás a városra, szezonban lehet szedni málnát, áfonyát, szedret. 

3. Svinessaga 
Piknikhely, gyönyörű tópart és kötélpályás, menő játszótér nagyobbaknak (mondjuk 8+), a várostól néhány km-re, vannak mosdók és tűzrakóhely

4. Bálnamúzeum és hajó
Ez a városi múzeum, mivel ez egy bálnavadászváros volt, így ez a tematika. Hozzá közel, a kikötőben áll egy régi bálnavadász hajó, utóbbira csak bizonyos, jeles napokon lehet felmenni 

5. Gokstadskip, vikingpark
A város közepén a parton korabeli módszerekkel építenek egy viking hajót, a Gokstadskip mását, már... egy jó ideje. Egy kis műhely, amiben néha fúr-farag pár önkéntes, meg egy csomó faanyag. 

6. Istrehagen 
Vaskori rituáls hely és sírok, hajó alakban elrendezett kövek, sok időt nem lehet eltölteni vele, kakasáldozat bemutatását az önkormányzat néhány éve betiltotta, de egy fotót így is megér. 

7. Granholmen 
A városhoz legközelebbi strand, általában jó a víz, nem hínáros, van mosdó és büfé is, nem a világ legjobb pizzájával, hogy enyhén fogalmazzak. Van egy úszó szauna is, amiből egyenest a tengerbe lehet csobbanni, itt lehet foglalni online. 

10. Skjellvika
Egy másik nagyon jó kis strand, itt sokáig nagyon sekély a víz, ezért kisebb gyerekekkel remek, van mosdó, kajálda nincs, van egy db kötélhinta, tűzrakóhely, és fák, amik ideális távolságban vannak ahhoz, hogy fel lehesseb akasztani rá a függőágyat. 

11. Náci bunkerek 
Nagyon jó tengerparti sziklák, amiken már eleve kaland mászkálni, plusz a Folehavna Fort nevű, második világháborús bunkermaradványok, az Atlanti Fal egy darabja. A légvédelmi ágyúk talapzata meg ilyenek láthatóak. 

12. Tonsberg Tonne 
Kirándulóhely, az Osteroya nevű félsziget déli csücske, egy kilátó van ott és sziklák, nagyon szép látvány minden irányba. Tonsberghez csak annyi köze van, hogy innen át lehet látni oda. A parkolótól 2,3 km gyalog, közben útbaesik két gyönyörű strand és egy nemzeti park. 

13. Nordre Tubervika
Ez is egy nagyon jó strand, útbaesik Tonsberg Tonne felé, van vécé (egy nagyon kulturált kerti budi) és itt már lehet vadkempingezni, mert elég messze van lakott területtől, és szoktak is a norvégok sátrazni. 

14. Midtasen szoborpark és kastély
A kastélyba nem lehet bemenni, de a körülötte lévő erdei szoborpark, és a kastélykertből a városra és a tengerre néző kilátás még így is mágikus.

15. Beist burgerező 
Ez egy jó burgerező. Sajndefjordban nincs valami sok jó kajálda, úgyhogy meg kell becsülni, ami van. Van gyerekmenü is. Nem olcsó persze. 

16. Huset 
Ez meg egy jó étterem, van külön kávézó-pékség része is, meg kiülős része. Kevés fajta étel van az étlapon, a thai leves különösen jó benyomást tett rám. Nem olcsó ez sem. 

17. Anita és John használtboltja
Anita és John két felépült kábítószerfüggő, ilyen öreg hippik, ez pedig egy régi pajtában és annak padlásán, végtelen négyzetméteren elterülő adományboltjuk, ahol mindent és az ellenkezőjét is lehet kapni, szóval ha hirtelen kell nagyon olcsón egy használt plüssnyúl vagy csillár vagy kempingszék vagy képregény vagy konzervnyitó, akkor ez a hely. Mindig ők vannak a pultban, néha adnak sütit vagy fagyit is, a bevételt drogosokat segítő alapítványnak adják. 

18. Sti for oye
Ez egy szoborpark az erdőben, talán inkább gyerekeknek, így hirtelen felbukkan egy hiúz szobor meg ilyenek, eléggé cuki, nem egy vészes séta. A büfét épp átépítik, szóval az nincs. 

19. Ula strand, camping, pizzeria
A kedvenc helyem. Két kis strand egymástól pár méterre, autómentes kemping, vagyis nincs tele lakókocsikkal, hanem egy erdős rész a tengerparton, jól függőágyazható fákkal, sok, nagy lekerekített szikla, az öböl túloldalán régi világítótorony. A camping pizzériáját egy itt élő görög család üzemelteti, az összes alapanyagot Olaszországból hozzák, és igazi, vékonytésztás, nápolyi pizzát sütnek, nagyon jó. A pizzéria melletti füves placcon lehet focizni, meg van pár tollasütő meg ilyenek. A kempingben sátrazni is jó, de csak kimenni enni egy pizzát vagy csobbanni is. A sátorhely olcsó, a pizza nem. A parkolásért fizetni kell (strandokon általában nem kell, ez itt kivétel). 

20. Sverigetur
Errefelé szokásos szórakozás, hogy az ember átmegy komppal Svédországba, ott eszik egy fagyit, aztán visszajön. (Persze, jöhet másnap is, ha akar). Maga a hajóút nagyon olcsó, a hajón vámmentes boltok, kaszinó, játszótér és arcade-gépek vannak, illetve plusz pénzért svédasztalos vagy a la carte reggeli-ebéd-vacsora, elég jó a kaja, mi leginkább enni megyünk. A túloldalon Strömstad nevű svéd városka van, amiből csak a kikötőjét láttuk. 

21. Metro Lekeland 
Ez a helyi játszóház, ha gyerekkel vagy és esik az eső. Olyan kb 10, max 12 éves korig alkalmas. 

Larvik és környéke 

1. Bükkerdő 
A Bokeskogen Európa legészakibb bükkerdeje, egy étterem és egy játszótér van benne, meg értelemszerúen bükkfák. Hangulatos, de ha voltál már Magyarországon, akkor nem egy nagy csoda, mivel ugyanolyan, mint bármely random magyar erdő. 

2. Molen 
Ez egy ún. geopark, mi "a köves hely"-nek hívjuk, nagyon sok, gömb alakú szikla a tengerparton, de tényleg rohadt sok, plusz másfajta, fekete, szikla alakú sziklák. Ezt így nem tudom jól elmagyarázni és fotón se jön át annyira, úgyhogy el kell hinnetek nekem, hogy csodálatos és must see. Ingyen parkoló, egy vécé van és ennyi, nincs büfé, kávézó meg ilyesmik. 

3. Foldvik Family Park 
Ez egy óriási, füves-fás területen elterülő játszótér, csúszdapark, vidámpark, állatkert (csak európai háziállatok, szóval kecske van, zsiráf nincs). A belépőben benne van minden attrakció, jól lehet piknikezni, elektromos grilleken sütheted a hozott kajádat, de lehet kapni melegszendvicset meg fagyit is, nem túl durva áron. Nem olcsó a belépő, de simán el lehet itt lenni egész nap. Fürdőruha kell a vízicsúszdák miatt. Van szoptatós szoba is meg pelenkázó, sztem 0-14 éves korig jó kb. 

4. Farris Bad 
Ez egy wellness hotel, de napijegyet is lehet venni a wellnessbe, ami nagyon jó, a szaunából kis lécsőn mehetsz le a tengerbe, és a kaja is jó. Mindenféle csomagok vannak, fél napos wellness plusz reggeli meg hasonlók. Ez a gyerekmentes program, mivel a wellnessbe 16 éves kor alatt nem mehetsz be (vagy 18? asszem 16). Aludni nem aludtam még itt, arról nem tudok nyilatkozni. 

5. Laagen 
Ez egy nemzeti park, Larviktól úgy húsz perc, nagy vízeséssel, és a legjobb glamping-hely, üvegfalú hüttékben lehet aludni, nagyon skandináv életérzés, kétszer voltunk, semmi mást nem csináltunk, mint chilleltünk a szálláson, annyira jó volt, még a gyerekek se akartak programokat. Közvetlenül mellette van a Hoyt og Lavt nevű kalandpark, ez utóbbit még nem próbáltuk, csak láttuk, úgyhogy nincs róla sajátélményen. 

6. Rush 
Ez az itteni trambulinpark esős időre. 

7. Martinsen jordbaer
Az itteni eperfarm, szezonban (kb július hónap) árulnak friss, aznap szedett epret, és bizonyos napokon van szedd magad is, én nagyon szeretek itt epret szedni, gyorsan összejön egy pár kiló és sokkal finomabb a frissen leszedett eper, mint a bolti, ami már ki tudja, mennyit nyamvadt a kamionon meg a raktárban. Naponta frissítik a FB-on, van-e még eper vagy elfogyott aznapra. 

Tonsberg és környéke 

1. Múzeum a bálnacsonttal 
Tonsberg Norvégia legrégebbi városa, ehhez mérten mindenféle viking és középkori cuccok és ruhák is vannak a múzeumaiban, plusz az életnagyságú, valódi kék bálna-csontváz, amibe be lehet menni és hüledezni, hogy milyen nagy. 

2. Midgaard viking senter
Ez egy régi, viking temetkezőhely, nagy, füves placc kis dombokkal, amik alatt halott vikingek vannak hajóstul. Ebből néhányat feltártak, az ott talált holmikból van egy pici múzeum. A mellette lévő viking pajta = közösségi tér a korabeli pajták hű mása, és itt forgatták a Norsemen asszem harmadik évadát. Nagy bánatomra még nem laktunk itt, úgyhogy nem lehettem benne statiszta. A sorozatban szereplő műkezek is ki vannak állítva a múzeumban. Néha ki lehet próbálni viking harci eszközöket és fajátékokat a parkban, és le lehet sétálni egy szép tengerpartra is. 

3. A Világ Vége 
A Verdens Ende vagyis magyarul világ vége a Tonsbergtől délre eső félsziget legdélebbi csücske és onnan lefele már tényleg nem látszik más, csak végtelen óceán. Nagyon jó sziklák, amiken rengeteget lehet mászkálni, lehet fürödni is egy kis elkerített medencében a tengerben, van egy meglepően puccos étterem, és egy kisbolt. az étterem feletti részen kiállítás a környék természeti kincseiből, és lehet venni élethű és élethű hangon csipogó mindenféle madarat plüssben, ezt kerüljétek, ha nem akartok reggel ötkor arra ébredni, hogy a gyerek ráfeküdt a kék cinegére. 

4. Jasmin's Merienda
Ha Tonsbergből a Verdens Ende felé mész, akkor útbaesik a nagyon cuki fülöpszigetiek rózsaszín szusizója és bubble tea-zője, pár pici asztal van, vagy elviteles, a szusijuk és a bubble tea-jük és a sült tésztájuk is nagyon jó. Mondanom sem kell, hogy nem olcsó. 

5. Skyland Trambolinpark 
Esős időre ez az itteni trambulinpark. Annyiszor voltam már ezekben, hogy egy szót se bírok rájuk vesztegetni. 

6. Tretophytter
Lábakra épített, erdőszinten lévő faházak kilátással az Oslofjordra, még nem voltunk itt, de épp most tervezzük. A vikinges helyhez (Midgaardsenter) van közel, azzal lehet pl jól összekötni. 

Ha eszembe jut még valami utólag, akkor visszajövök kiegészíteni. 

Az utolsó lobotomizáltak és más történetek

A menopauzáról egyenesen a lobotómiára térünk át hátborzongató orvosi esetek rovatunkban ma. Ha nyugdíjas koromra lesz egy punkzenekarom, így fogom nevezni. Tante Isolde és az Utolsó Lobotomizáltak. Onnan jutott eszembe, hogy a múltkor kiderült, hogy a munkahelyemen, a szakrendelő részén, azokban a szobákban, ahol mostanság rendelünk, nemrég még páciensek laktak, például olyanok, akiknek sebészetileg elroncsolták a homloklebenyét, mert ugye egy időben az egy elfogadott kezelése volt a pszichózisnak, és konkrétan ezt a kifejezést használta a kollégám, "a ti folyosótokon laktak az utolsó lobotomizáltak".

Ezen eléggé megdöbbentem, mármint azon, hogy "nemrég", mert azt hittem, utoljára úgy száz évvel ezelőtt csináltunk lobotómiát és akkor hogy élhettek itt még nem annyira régen az átépítés előtt is az utolsó lobotomizáltak? Meg amúgy is csak azt tudtam a munkahelyemről, hogy régen TBC szanatórium volt, aztán meg szakrendelő, de kiderült, hogy a kettő között krónikus pszichiátriai betegek otthona is. Így aztán most nem tudom, hogy Sally, a kísértet az A épület padlásán akkor most tüdőbeteg volt vagy pszichotikus?? És még csak az a nővér találkozott vele személyesen, aki már nyugdíjba ment, a többiek csak távolról látták vagy hallották, ahogy a padláson csapkodja az ajtót, szóval senkit sem tudok megkérdezni. (hacsak nem költözöm be pár napra a padlásra egy kamerával kísértetre vadászni) (megígérem, hogy live-streamelem majd) (amúgy nem értem, miért hívják Sally-nek, amikor az nem is norvég név). 

De azt megkérdeztem a kollégáimtól, hogy de miért, mikor csináltak utoljára lobotómiát Norvégiában? A hetvenes évek közepén. Utána is néztem: Norvégiában 1974-ben végezték az utolsó lobotómiát, és összesen körülbelül 3000 emberen végezték el - az elég sok, Norvégia ezzel majdnem világelső a lakosságarányos lobotomizáltak számában, csak Dánia előzi meg. Ezek a norvégok nem viccelnek basszus. A norvég kormány 1996-ban anyagilag kompenzálta a lobotómián átesett pácienseket, kaptak 100.000 norvég koronát (az kb 3,5 millió Ft most, nem tudom, a kilencvenes években mennyinek számított). Ebben nem csak az a durva, hogy a norvég kormány foglalkozott az üggyel, hanem, hogy 1996-ban még volt elég, még élő, lobotomizált pszichiátriai beteg: összesen 450 (az sok!!!) lobotómián átesett páciens vette fel a pénzt 1997 végéig. 

Hát én ezen teljesen leakadtam, mert hiába vagyok itt öt éve, még mindig az a téveszmém, hogy ez itt a Fejlett Nyugat, ahol minden korszerűbb, mint odahaza a nyolckerben. És én 1996-ban érettségiztem, itt akár találkozhattam is volna igazi, élő, lobotómián átesett páciensekkel? Ez mennyire durva?! Mármint az én kis fejemben a frontális lobotómia a köpölyözéssel meg az érvágással van egy szinten, vagyis azt képzelem, hogy az én születésem előtti sötét középkorban történtek. 

A lobotómia különben többféle sebészeti módszer összefoglaló neve, a legismertebb a transzorbitális lobotómia, ami a szemüregen keresztül történik. Főleg az USÁ-ban és a nyugati országokban volt elterjedt gyógymód, a keleti blokkban kevésbé: a Szovjetunióban 1950-ben betiltották (Norvégiában még +24 évig ment). Magyarországon is végeztek lobotómiákat, de sokkal kevesebbet, mint a nyugati országokban, sajnos nem találok pontos számot, csak annyit, hogy "néhány száz" alkalommal. Az ötvenes években, legalábbis a keleti blokkban a lobotómia szinte teljesen eltűnt a pszichiátria eszköztárából, részben, mert feltalálták az első antipszichotikus gyógyszereket, részben pedig, mert mindvégig eléggé megosztotta a pszichiátereket is, hiszen a súlyos, pszichotikus betegből csinálunk egy súlyos, szellemileg leépült, adott esetben epilepsziás vagy mozgáskorlátozott beteget, ami se nem túl etikus, se nem költséghatékony.

Az, hogy Magyarországon csak ilyen kevés lobotómiát végeztek, nem csak azért volt, mert annyira jó fejek  és etikusak a magyar prszichiáterek, hanem azért is, mert itt találta fel Meduna László 1934-ben a Lipóton a kámforral, majd pentiléntetrazollal előidézett sokk-kezelést: rájött, hogy az epilepsziás rohamok "gyógyítják" a pszichotikus tüneteket, és elkezdett azzal kísérletezni, hogyan válthatna ki gyógyszerrel, ellenőrzött körülmények között epilepsziás rohamokat. Nyilván ez sem a világon a legetikusabb dolog, de azért mégiscsak elegánsabb, mint a jégcsákányt betolni a szemüregeden keresztül. Meduna összesen 110, katatón skizofrén pácienssel végezte el a beavatkozást és le is közölte az eredményeit: kb a fele lett jobban, senki se halt meg vagy kapott súlyos, maradandó mellékhatásokat. A gyógyszeresen előidézett epilepsziás roham végül azért nem terjedt el szélesebb körben, mert 1938-ban két olasz rájött, hogy még egyszerúbb, ha elektromos árammal csinálják ugyanezt, és abból lett az elektrosokk (mai nevén elektrokonvulzív terápia, de ez egy másik történet, amit egy másik alkalommal mesélünk el). Meduna természetesen egy ponton az USÁ-ba emigrált, ahol haláláig dolgozott, többek között megalapította a Journal of Neuropsychiatry nevű tudományos lapot. 

Mivel az első lobotómiát is a harmincas években csinálták, de addigra Meduna már kísérleteit végezte a magyar pszichiátria szívcsakrájának számító Lipótmezőn, így ide nem annyira tört be a lobotómia módszere. Inkább az elektrosokk lett elterjedtebb később is (ami rosszul hangzik meg minden, de lényegesen sokkal etikusabb és hatékonyabb is a homloklebeny sebészeti roncsolásánál). Egyébként az idegsebészeti módszerek használata pszichiátriai kórképekben önmagában nem elrugaszkodott ötlet, hiszen sok pszichiátriai betegségnek már mintha kezdenénk kapiskálni az idegrendszeri hátterét, vagy legalábbis úgy teszünk. Manapság a Tourette-szindróma és súlyos, máshogyan gyógyíthatatlan kényszerbetegség esetén merül fel idegsebészeti beavatkozás, itt egy cikk a kényszerről. Természetesen a beteg beleegyezésével és altatásban, civilizált körülmények között megy az ilyesmi, és akkor is többnyire mélyagyi stimulációt használnak, ami nem roncsol el agyterületeket örökre, hanem visszafordítható. Én még egy pszichiátriai beteggel sem találkoztam, akinek mélyagyi elektródája lett volna, de Parkinsonosokkal igen, nagyon futurisztikus. 

Az ilyen kollektív bűnösségben különben sajnos semennyire nem tudok hinni, nulla bűntudatom van, amiért a huszadik században A Pszichiáterek (pláne a norvégok) durva és etikusan erősen megkérdőjelezhető módszerekkel éltek, mint ahogy azzal sem tudok mit kezdeni, amikor külföldön élő magyar ismerőseim szégyellik magukat a magyar kormány egyes húzásai miatt, vagy amikor a ma élő németektől elvárjuk, hogy szégyelljék magukat a holokauszt miatt, meg ilyenek. Ez így nem fér a fejembe, hogy miért kéne, én nem vagyok sem a magyar kormány, sem a huszadik század elejének pszichiáterei, a saját tetteimért vagyok hajlandó felelősséget vállalni és másoktól is ezt várom el, de ez mellékszál. 

És akkor a feminista vonalat még meg sem említettem, valamiért a női páciensek esetében gyakrabban alkalmazták a lobotómiát, különböző források szerint 60-75%-a a lobotomizált eseteknek nő volt. Ha most lenne végtelen időm és kifogyhatatlan ösztöndíjam, szívesen foglalkoznék ezzel a témával, mármint a "hogyan néztük be a nők tüneteit direkt vagy véletlenül a pszichiátriában a 20.században és napjainkban". A másik témám, amiről szívesen írnék egy pszichoanalitikus szemszögű médiatörténeti értekezést, hogy miért kell minden egyes Disney-filmben kinyírni a főszereplő gyerek anyját már vagy a film kezdete előtt, vagy a főcím előtt és mit szólt volna Freud mindehhez (vagy Lacan?). Anyádnak meg kell halnia, különben nincs kaland. WTF. Szerencsére ezeket mind megírták már nálam okosabb emberek. 

A folytatásban a Crass nevű, nyolcvanas évekbeli feminista punkzenekar Poison in a Pretty Pill c. száma, a Penis Envy c. albumról (ami mennyire tökéletes albumcím már egy klasszikus, nyolcvanas évek feminista punkzenekarnak). 

 

But for now the summer streched between me and that moment

A menopauzáról lesz szó, de először röviden a lóbabról. Tehát az utca túloldala most így néz ki, és a múltkor igazatok volt, hogy az lóbab (Vicia faba). De végre letöltöttem egy növényhatározó appot is, szóval vége a google lens-es találgatásoknak. 

A pillangósvirágúak rendjébe tartozik, tehát gyökérgümőivel nitrogént köt meg, mint az közismert. A nitrogént aztán benne hagyja a talajban, ezáltal jobb lesz a talaj, és ezért vetik itt úgy, hogy négy évig gabona van a földben, majd egy év lóbab. A lóbabot aztán takarmányként is lehet használni, szóval szuper. Ahogy Frédéric Thomas fogalmazott: “Ha csak egyetlen takarónövényt használhatnék, a lóbab lenne az.”

De a lényegre térek. Egy ideje már minden bajom van, de nem ilyen normális dolgok, mint hőhullám meg rendszertelen menstruáció, hanem szívdobogás, amikor hirtelen ezer a pulzusom három napig, aztán elmúlik (voltam kardiológusnál, az posztcovidnak mondta, végül is a menopauza meg a posztcovid egykutya, mindegyikre rá lehet fogni bármit, nincs diagnosztikus vizsgálat és nem vesszük komolyan), meg migrénem van akkor is, amikor nem szokott (17 éves korom óta van premenstruális migrénem, havi egy napig tart, kibírható, de most több lett), fáj a hátam, hullik a hajam, idegbeteg vagyok, fáradt vagyok, feledékeny vagyok, nyomi vagyok, ezekre csináltatok néha vérképet meg pajzsmirigyvizsgálatot, mindig minden jó. Úgyhogy megkérdeztem anyámat, neki mikor maradt el a ciklusa, azt mondta, 52 volt, gondoltam, jó, akkor van még öt jó évem (47 vagyok), a tüneteim meg biztos vagy posztcovid, vagy ahogy egy régi romaasszony páciensünk foglalta össze a pszichés eredetű testi tüneteket: ráment az ideg. 

Persze, az Algoritmus mindjárt elkezdte rám zúdítani a merch-et, menopauza-gyógynövény, vitamin, hajpakolás, kifejezetten erre kifejlesztett arcápoló szérum, ezeket már tíz (10) évvel a klimax előtt el kell kezdeni szedni/kenni/pakolni, szóval máris késő, úgyhogy valamikor tavaly beléptem mindkét norvég menopauzás FB-csoportba, hogy megtudjam, melyik vitamin a tuti. Kiderült, hogy itt szó sincs ilyesmiről, mindenki hormonpótláson van, és csak arról megy a diskurzus, hogy kinek melyik hormonfajta vált be, és melyik hol hiánycikk és melyik patikában van mégis. Én még ott tartottam, hogy a hormonpótlásnak túl sok a mellékhatása és alaposan mérlegelni kell, itt meg, úgy tűnik mindenkinek utánadobják, akinek nincs a családjában mellrák, és az pont nincs az enyémben. A csoportban lévő asszonyok mind lelkesedtek, elmúlt róluk az agyköd, kisimultak az idegeik, visszakapták az életüket, sőt, egy új életet kaptak. Pár hét után kiléptem, mivel arra jutottam, engem ez még nem érint. 

Idén februárban meg egyszercsak kimaradt egyszer, egy menzeszem, és nekem egész életemben mindig tökéletes 28 napos ciklusaim voltak, akármi volt, és ekkor egyik pillanatról a másikra, hirtelen ráncos lett az arcom és hullámos a hajam. A hajamról először nem gondoltam semmit, de aztán bementem a fodrászatba, hogy megvegyem a szokásos Kerastase hajpakolásomat, de pont nem volt, és azt mondta a cuki, kendős muszlim fodrászcsaj, hogy egyébként az én hajamra lehet, inkább másik terméket ajánlana, hiszen az ősz, göndör haj másfajta ápolást kíván. 

Elnézést, hogy micsoda? Én azt hittem, vörösesbarna, egyenes, vékony szálú hajam van, erre kiderül, hogy ősz, göndör?? Öreganyám vagyok-e??? És hogyan lettem egy este leforgása alatt ilyen ráncos? Nyilván nem ez történt, hanem fokozatosan lettem az, csak akkor vettem észre. 

Mivel továbbra is idegbeteg vagyok, feledékeny, migrénes, hátfájós, csak most már öreg és ronda is, ezért gondoltam egyet és kértem időpontot a háziorvostól, hogy beszéljük meg a hormonkezelést, előnyök, hátrányok, mit ajánl ma nekem a Big Pharma. Itt nincs ilyesmi, hogy privát nőgyógyász (csak Osloban), a szakrendelésekre meg mind beutaló kell, tehát mindenhova a háziorvoson keresztül vezet az út, vagy csomó dolgot ő maga intéz. Fel kell hívni, akkor kifaggat az asszisztensnő a problémáról és az alapján triázsol: általában azt mondja, hogy vegyél be egy paracetamolt és ide ne jöjj. Most azt hiszitek, hogy túlzok, ezért megmutatom, hogy csak ezen a héten két cikk is volt a nemzeti híroldalon, amikor a kartörött gyereknek azt mondták, vegyen be egy Paracetamolt és ide ne jöjjön, meg amikor a lázgörcsös babának mondták ugyanezt (utóbbi aztán majdnem meghalt, de egy járókelő újraélesztette, szóval hepiend). 

Nekem két hetes várakozási időt ítélt meg a néni a telefonban, adott egy időpontot két hét múlvára, ami szerintem korrekt, elégedett voltam vele. Itt a háziorvos csak 8-4-ig dolgozik (mert ő is ember), így el kell kéredzkedni a munkahelyemről, aztán kaptam sms-t a rendelőből, hogy mégis egy másik napra tették át az időpontomat, átszerveztem megint. Itt ilyen egyáltalán nincsen, hogy neked mikor jó, hanem megmondják, hogy május 9. 11.15-re van időpontod. Egy időpont 15 perces. A háziorvosom eléggé célratörő, rendelt egy vérvételt, hogy kizárja a pajzsmirigybetegséget, vashiányt, meg amit szokás, meg női hormonokat nézett (az amúgy az első években lehet normális is vagy bármilyen, a Csabi itt jól elmagyarázza), és adott egy újabb időpontot további két hét múlvára is, amikorra meglesz az eredmény. A vérvételt ugyanott csinálják, a háziorvosi rendelőben, azért nem kell külön elmenni valahova. Újra elkéredzkedtem, akkor 7 percet töltöttem bent, azt mondta, minden értékem jó, és beutal nőgyógyászhoz, hogy ott megvitassam az előnyöket, hátrányokat, máris elküldi a beutalót a felhőben, ez volt május huszonvalahányadikán. Ez két vizitdíjba került, 2x kb 10 ezer Ft-nak megfelelő összeg. 

Meg is jött az sms már aznap, hogy befogadták a beutalómat. A szakrendelők a beutalók kb 20%-át ugyanis elutasítják, mert elolvasva úgy ítélik meg, ezt oldja meg a háziorvos. Mi is, a pszichiátrián, a beutalók 20%-át elutasítjuk, egy ideig én is dolgoztam heti egy napot abban a team-ben, aki a bejövő beutalókat olvassa és az alapján eldönti, hogy azt elutasítjuk vagy befogadjuk, és ha utóbbi, akkor sürgős-e vagy sem. Ha elutasítják, akkor lehet fellebbezni két héten belül. Utáltam ezt a melót, mert ha a háziorvos úgy érzi, hogy szakmai segítségre / véleményre szorul, akkor szerintem semmilyen módon nem etikus visszadobni azt, sem a pácienssel, sem a kollégával szemben, de itt a társadalom, a közösség igényét nézzük, és annak az az igénye, hogy kevesebbet költsünk egészségügyre. És teljesen értem, hogy ez így gazdaságos meg minden, itt nem olyan pazarló az egészségügy (amúgy de, csak máshol folyik ki a pénz), de nagyon rossz volt ezt csinálni és bevallom, elég keveset dobtam vissza.  

Az sms-ben az is volt, hogy kaptam időpontot szeptember 2-re, 10.20-ra, a szomszéd városban lévő nőgyógyászati rendelőbe. Elmeséltem a pszichológuscsajnak, mondta, hogy fú, milyen mázlim van. Ezen csodálkoztam, mert én pont felháborodni akartam, hogy 4 hónapot kell várnom egy időpontra és most addig idegbeteg, fáradt, migrénes és öreg leszek, a hullámos haj mondjuk tetszik. De kiderült, hogy ő a múltkor egy éves várakozási idővel kapott időpontot nőgyógyászhoz, mondjuk, nem volt sürgős a problémája, igaz, az enyém sem az. Szóval a 4 hónap az rövidnek számít. Akkor is el kell majd kéredzkednem a melóból, vagyis ez igazából nem elkéredzkedés, hanem úgynevezett velferdsferie (jóléti szabadság?), asszem évi max 10 nap van erre, költözésre, orvoshoz menésre, óvodai beszoktatásra, esküvőre (csak a sajátodra), temetésre (máséra is) lehet kikérni. Ezt szoktam kérni, amikor a Fiút hurcolom a fogorvoshoz (12 éves kor alatt jár, szóval a Lány fogorvoshoz kísérésére elvileg már nem vehetném ki, ami fura). Nálunk órára lebontva is ki lehet kérni, így fogalmam sincs, mennyit használtam el idén. 

Igazából teljesen elégedett vagyok ezzel, mivel nem is biztos, hogy akarok hormont szedni, és tényleg nem sürgős. De nem zárom ki, hogy fogok. Ha a nőgyógyászt hozzáértőnek ítélem, és azt mondja, szedjek, akkor lehet, hogy kipróbálom és szeptembertől egy új életet kapok, és kisimult leszek, tettrekész, türelmes, mosolygós, optimista, hamvas bőrrel és csillogó hajjal. Stay tuned.