A nyaralás első napján Kolléga* levisz minket az autómmal a vasútállomásra Sandefjordban (na, mert az a sztori, hogy eljöttek meglátogatni és ők még ott maradnak a lakásunkban pár napig) (és vagy felmennek a Trolltungára, vagy nem), utazunk vonattal, busszal, vonattal, repülővel, vonattal és taxival, és megérkezünk Bécsbe, majd Sopronba, ahol megöntözöm a kertet a végre működő kútszivattyúval (amit tavaly ilyenkor vettünk és szereltünk), és eszünk a fáról fügét.
A második napon Sopronban, a Kiwi fagyizóban reggelizünk, a joghurt és a gesztenye még mindig csodálatos, aztán tovább reggelizünk a Kultúrpresszóban, aztán én elvonatozom Budapestre, mert este megyek Alanis Morrissette koncertre, negyven perc késéssel indul a vonat, nem vészes. Az előzenekar, Zóra talán kicsit erőtlen néha, de nem rossz, főleg, amikor váratlanul feljön a színpadra Barabás Lőrinc az utolsó számoknál.
A harmadik napon elmegyek thai masszázsra, autentikus módon földön van a matrac és adnak ruhát és elmúlik a hátfájásom egy időre. Eszünk Humannel csodálatos dolgokat a Vaj-ban, meg megnézzük Budapest állítólagos mértani közepét, a Martinovics teret: a 4/A-t, ami késő szecessziós építészeti érdekesség, amúgy tényleg jól néz ki, dehát a szecesszió mindig jól néz ki, és a 4/B-t, ami pedig más miatt nevezetes. Gyalogolunk 23271 lépést, beszélünk a dolgokról, amikről szoktunk. Valahol Kőbánya Kispest vasútállomás magasságában arról beszélünk, hogy a karórák teljesen más időérzékelést nyújtanak, mintha csak a telefonodon van óra, és ebből rájövök, hogy hiányzik a karórám, amit februárban elvesztettem Thaiföldön, kéne venni újat. Este véletlenül összefutok Exszel a Vörösvárin, de erről már beszéltem.
A negyedik napon nem csinálok semmit délután négyig, de úgy, hogy a budapesti lakásban hömbölgök, kávézgatok, blogbejegyzést írok, csinálok egy love your belly-t, nézegetem a könyvespolcot, kávézgatok, szkrollozok, hömbölgök, új ás használt órákat nézegetek a neten, meg rájövök, hogy ez egy hobbi és új szavakat tanulok, mint heritage, kronográf és kronométer, este meg találkozom Nikével, eszünk meg iszunk a város különféle pontjain, beszélünk 8,5 órát pszichiátriáról, gyereknevelésről, kapcsolatokról, tiniirodalomról, menopauzáról, és az életről, valamint találkozom a csótányokkal, hát az bazmeg MI A FRANC?!?! Rohadt sok van és összevissza rohangálnak a lábunk alatt utcahosszat a 12. kerületben. Hát ööö kölcsönöz egyfajta posztapokaliptikus bájt a városnak, fogalmazzunk így.
Az ötödik napon bevásárolok, hüledezem az árakon, aztán megérkezik a férjem meg a Fiú és a Lány, ők eddig Sopronban voltak. Csak fél órát késik a vonatuk. Veszek egy használt Certina kvarcórát a norvég vaterán, mert olcsó és szép. Este gyerekestül elmegyünk Keep Floyding koncertre, ami már hagyomány, idén a Kertem helyett a Stenk nevű új helyen játszanak, ami a net szerint "nyers, ipari, őszinte - dübörgő underground, valódi arcok és igazi közösség", a valóságban pedig egy pláza parkolója (1. ábra) (ráraktam nektek egy fekete-fehér filtert, hátha úgy nyers, ipari, őszinte). De legalább nincsenek csótányok! A koncert persze jó, a zenekart szemlátomást nem zavarja, hogy a MüPa meg Aquincum helyett ezúttal egy pláza parkolójában játszanak, és hozzák a hangulatot ugyanúgy.
A hatodik napon jön a matektanár, ez még mindig az a nyugalmazott matematikaprofesszorasszony (itt hova tennétek a kötőjelet? mindenhogy bénán néz ki), akit a blog révén találtam, év közben online tehetséggondozza őket, évi egyszer személyesen is, és akkor az egész családnak részt kell vennie és fejtörőket megoldania. Utána a férjem meg a Fiú elmennek fodrászhoz, a Lány meg én meg az intersparba sajtokért, ájuldozom az árakon, csinálunk sajttálat, este pedig Ruhacsere, ahová Suematra random odahozza azt a felsőt, amit évek óta keresek online és turkálókban: a kék, hímzett kabátka, már csak ez hiányzott a Kaylee jelmezemhez. A Lány szerint érdekes, hogy a barátnőimmel le merünk vetkőzni és melltartóban flangálni egymás előtt és be se szólunk egymásra.
A hetedik napon elmegyünk sütiért a Dolcissimába, aztán Húgomékhoz látogatóba, ahol eszünk meg társasozunk, és olyan veszekedősek a gyerekek, hogy szerintem kéne hívni valami auratisztítót vagy sámánt, mert itt mindig ilyenek, biztos akadozik a csí. Rám ír a norvég nő, akitől vettem a Certinát, hogy bocsi, de visszautalta a pénzt, mert bocsi, mégsem találja otthon ezt az órát, lehet, hogy már eladta, csak nem emlékszik, vagy ki tudja. Délután elmegyünk kinyomtatni a papírokat a táborhoz, meg veszünk pizsamákat meg kishátizsákot meg szandált meg melltartót a Mammutban.
A nyolcadik napon bevásárolunk a bulihoz meg megcsinálom a salátákat, aztán Medúzabuli, a Lány csodálkozik, hogy a barátaink nem is mobbingolnak, amikor a Saját Nyelvükről van szó (meg máskor se), a Fiú tart kvízt a tengeri állatokról, meg beszélünk mindenféle dolgokról a komoly és a hülyeség széles skáláján. Combfiksz egy vintage, orosz mechanikus Raketa márkájú karórát visel piros bőrszíjjal, iszonyú menő, ellenállok a kísértésnek, hogy leitassam és ellopjam vegyek egy ugyanilyet, mivel sajnos nekem nem való az olyasmi, hogy naponta fel kell húzni.
A kilencedik napon a gyerekek elmennek a kerámiatáborba (napközis tábor), mi meg a szűrőteszt-vérvételre a város szélére, és akartam libegőzni is, mert pont ott van, de hétfőn nem jár. Veszünk fancy kenyeret, délután meg a gyerekekkel együtt elmegyünk a Szondi utcába (most mit csináljak, el akartak oda menni), a Coopba és a Kulcsmásolóba is. A kulcsmásolóban dolgozó bácsi pontosan úgy néz ki, mint a sorozatban. Egyúttal belebotlunk egy scifi-fantasy antikvárium és társasjátékboltba, ahol dolgokat vásárolunk (a gyerekeknek még mindig van egy csomó forintja, karácsonyra kapták a nagymamáktól, én meg veszek magamnak retró scifit, ami belefér a kistáskámba). Találok egy gyönyörű, kék divatórát (Pierre Ricaud) a magyar használtóra oldalon, de az eladó nem válaszol több üzenetemre sem.
A tizedik napon megveszem a szokásos hungarikumokat (diós csiga a Szerelmeslevélből és Gránátalmás Actimel) meg körömlakkot, találok egy gyönyörű, használt Doxa órát a Mammutban 140 ezerért, amit nem veszek meg, aztán elmegyek a pedikűröshöz, amit az Óbudai anyukák Fb-csoportban ajánlottak, a saját lakásán pedikűröz, tényleg jó és olcsó, de lakkozni nem ügyes, mert azt nem szokott. Van két tengerimalaca is, ami a fia volt barátnőjéé, de nála landoltak, miután a fia külföldre költözött, a csajjal pedig annyira összeveszett, hogy az már nem is látogathatja a tengerimalacokat. Délután meg elvisszük a Fiút a magánorvoshoz hasi panaszai miatt, meg elköltöm a karácsonyra kapott könyvutalványomat két gyerekkönyvre, meg egy olyan könyvre, amit már olvastam, de tetszett és legyen meg papíron.
A tizenegyedik napon anyukám feljön egy napra Sopronból és őt kalauzolom ügyintézni, meg el akar menni használtcédé-boltba, mert meg akar venni egy magyar musicalt (tudja hallgatni Spotify-on is, de az nem olyan), én pedig mindenfajta retrózásban boldogan benne vagyok. Elmegyünk a Solarisba, ahova nem enged be a bácsi, az ajtóban megmondja, hogy nincs meg neki ez, és előtte olvastam a neten, hogy utálja a csak úgy nézelődőket, úgyhogy átmegyünk a Jokerbe, ott szeretik a nézelődőket, mindenhol cédék és dvd-k vannak a polcokon, a földön táskákban és halomban, beárazva és nem beárazva, sorban és nem sorban, csodálatos, veszünk 11 db CD-t, és ebből kettőt nekem, normális vagyok-e. Megkérdezem az eladó fickót, hogy a CD az most így egy dolog-e megint, azt mondja, az így so-so, nagyjából, néha veszik, néha nem, node a dvd, a használt dvd az hirtelen nagyon megy. Eszünk a Vaj-ban indokolatlan mennyiségű glutént és kalóriát. Délután elhozom a gyerekeket a táborból (felajánlottam, hogy elhozom őket délben, hogy legyenek a nagymamával, de nem akarták, mert tetszik nekik a tábor), elmegyünk a Flippermúzeumba, ahol ők (a férjem meg a gyerekek) játszanak, én meg 5500 Ft belépőért az antikvár scifimet olvasom a büfében (sajnálom, én ez a fajta nerd vagyok) (és amúgy is kibírhatatlanul sokan vannak). Váratlanul felbukkan a kék Pierre Ricaud órát áruló pasas a használtóra-oldalról, de holnap nyaralni mennek, ezért odahozza az órát a Nyugatihoz, meg is veszem és imádom. Kiderül, hogy nyaralni amúgy Sopronba mennek holnap és szeretik a gesztenyét, úgyhogy elirányítom őket a Kiwi Fagyizóba.
* Aki persze már rég nem a kollégám, de ha egyszer 22 évvel ezelőtt így neveztem el. Lehettem volna átgondoltabb is az eposzi jelzőkkel anno, dehát most már nincs visszaút.