Its glory is all moonshine.

2022.03.05. 13:22 - címkék: Címkék: háború világvége nyafogás -

Fú, bazmeg. 

Amúgy engem az is még pluszban frusztrál, amikor a hős ukrán miniszterelnököt kell megtapsolni, a hazaszeretet romantikus, hősies szólamaitól idegbajt kapok. Semmilyen embernek, aki más embereket háborúba vezet, nem kívánok tapsolni. Semmi köze a szeretetnek ahhoz nincs. Én értem, hogy ezzel nem vagyok túl népszerű, bocs. Van a Bibliában az a sztori, amikor két nő veszekszik egy gyereken, mindegyik azt állítja, hogy az övé, és a bölcs Salamon vagy ki azt mondja, hogy jó, hát akkor kettévágjuk a gyereket, mindenki megkapja a felét, és az a nő, amelyik azt mondja, hogy jézusom, dehogy, hülye vagy, akkor vigye inkább a másik nő, na, az az igazi anyja. A szeretet nem bánt, a szeretet nem sodorja veszélybe azt, akit meg amit szeret. Ha szeretem a népemet, akkor nem engedem, hogy olyan helyzet álljon elő, hogy óvóhelyeken kelljen szülniük légiriadó közepette. 

Pedig olvastam a Jókai összest, ahol kétoldalanként meghalnak a hazájukért az ifjak, és az anyjuk ahelyett, hogy sírna, büszke rájuk, de ez se használt. Meg van az a soproni sztori is, hogy az ellenség (a cseh király) túszul ejtett egy csomó soproni gyereket és azt mondta, megöli őket, ha a városvezetés a magyar király oldalára áll, de azok hősiesen a magyar király oldalára álltak és ezért kapott szabad királyi város címet Sopron 1277-ben. Hát, nem tudom. Lehet, hogy ha én vezettem volna a várost, akkor soha nem kap ilyet és máig egy nyomi zsákfalu marad, mert inkább megtanulok csehül, mint hogy gyerekeket öljenek meg miattam, de nyugalom, legnagyobb szerencsétekre nem tervezek politikai karriert. 

És persze, igen, tudom, hogy ez egy komplex politikai helyzet és ennél sokkal bonyolultabb, és oké, értem, miért kell most háborúzniuk és miért nem volt igazán elkerülhető ukrán részről. Nem állítom, hogy minden háború szükségtelen vagy elkerülhető. De a hőspropaganda romantikus hazaszeretet beetetés részét nem kérem. A háborúkat az erőforrásokért és a hatalomért vívják, nekem semmiféle szeretetről ne pofázzon senki. 

Különben Covidos vagyok, pont most, amikor már nem menő! És nem kapok levegőt az orromon, attól még annál is idegbajosabb leszek, mint amúgy. 

Azért elolvastam az interneten, mit kell csinálni. Küldtem pénzt az Unicefnek, most ennél többet nem tudok tenni az ukrán gyerekekért. A norvégoknál úgy van, hogy van egy lista, amit ajánlatos mindig tartani otthon vészhelyzet esetére, ilyenek vannak rajta, hogy 3 napi víz és kaja (részletesen, hogy miféle), zseblámpa, rádió, elem, fatüzelésű vagy olajkályha, 130 mg-os káliumjodid tabletta. Szóval megvettem 3 hete a jódtablettát, akkor még mindenki hülyének nézett, mostanra hiánycikk, meg megvettem a többi dolgot is, kivéve kályha. Az önkormányzat kitette múlt héten a honlapjára, hogy hol vannak a nyilvános óvóhelyek, miután megnőtt a google keresések száma a nyilvános óvóhelyekre, tessék, ne keresgéljetek, itt van. Érdekes, hogy itt milyen máshogy állnak ehhez, itt ki van mondva, hogy a te felelősséged, hogy 3 napig megélj az infrastruktúra nélkül, és elmagyarázzák, hogyan. Értem, hogy van, akit ez inkább megijeszt, van, akit az nyugtat meg, ha azt mondják, nem lesz semmi baj, engem, mint gyakorló szorongót, jobban megnyugtat, ha tudom, mi a teendőm és hol az óvóhely. Azért minden ilyen cikkben elmondják, hogy nyugi, Norvégia területén nem lesz háború, és az se túl valószínű, hogy véletlenül felrobbantanak egy atomerőművet, úgyhogy a jódtablettát mindenki tartsa a fiókban és csak akkor vegye elő, ha szólunk.

Tegnap meg egész nap egy atomfegyver-szakértő kutató válaszolt az olvasók kérdéseire az állami tévécsatorna honlapján, hát innen tudtam meg, hogy Putyin egyszemélyben határoz az atomfegyverek felett. Hogy ma, a 21. században egyetlen hetvenéves nárcisztikus bácsi egyedül dönthet egy halom tömegpusztító fegyver, gyakorlatilag az emberiség jövője felett, ezt így hogy? Hogyan juthattunk idáig?? Hogyan lehetséges ez? Én még sokkban vagyok ettől, nem is attól, hogy jézusom, mi van, ha megteszi, mert jó, akkor lesz, ami lesz, hanem egyáltalán ekkora eszetlenség hallatán. Megkérdezték azt is a csávótól, milyen messze kell lakni egy ledobott atombombától, hogy túléld a robbanást, erre belinkelte ezt a kiváló interaktív térképet, amin bárhova ledobhatsz egy választott erősségű atombombát és megnézheted, mekkora területen tarol. Meg is néztem, hogy ha Oslora dobnak, akkor mi még pont túléljük, persze, sokra megyünk vele. Mindenesetre két hete még épp hisztiztem a hülye Norvégia meg a hülye norvégok miatt, most inkább örülök, hogy itt vagyunk, már csak a háborútól való fizikai távolság miatt is. 

Megnéztem azt is, elfogadják-e a diplomámat meg a szakvizsgámat Új-Zélandon (kb. talán, de ez egy hosszas és bonyolult engedélyeztetési procedúra után derül ki), meg hogy egyáltalán, Új-Zéland az milyen hely, hát nem kaptam kedvet basszus. Már Norvégia is vidék és sokkal inkább ilyen outdoor népeknek való, Új-Zéland meg aztán a vidék netovábbja, ha vízitúrákat vezetsz vagy lovakkal akarsz foglalkozni és életedben soha többé nem akarsz elolvasni egy könyvet vagy felvenni egy nejlonharisnyát, akkor szuper, ráadásul nem túl befogadóak, csak autóval lehet járni, de nagyon sok a baleset, mert sokan szarul vezetnek, mint minden kis közösségben, minden a szokásjog alapján dől el, valamint földrengés, pókok, kígyók*, halálos medúzák, szóval nem mondanám, hogy túlteng bennem a kalandvágy és a disszidálási kedv. A miniszterelnök csaj mondjuk szimpi. De alapvetően szeretem Európát, nincs kedvem egy másik földrészre költözni, és túl öreg is vagyok már az ilyesmihez, szóval, hát akkor reménykedjünk, hogy a nárcisztikus öregurak, akiknek valamiért a kezére adtuk világunk vezetését, nem basszák el teljesen. 

*Update: hát most utánanéztem és basszus, nincsenek is Új-Zélandon kígyók, csak Ausztráliában! Mérges pókból is csak egyféle van, nem nagyon gyakori, és tartanak sok helyen ellenmérget. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása