Irreális terveim 2019-re

2019.01.03. 13:50 - címkék: Címkék: terv nyafogás -

- eljárok jógázni vagy táncolni annyit, hogy meglegyen belőle a táncterápiás papírhoz szükséges 90 óra testtudat
- megcsinálom a maradék 22 óra szupervíziót is
- eljárok ugrálós sportra heti 2x
- beiratkozom norvég nyelvtanfolyamra és megtanulok norvégul
- minden nap megcsinálom a 15 perc duolingo-t is
- heti legalább 3x csinálom a love your belly hasizomtornát
- heti két aviva-tornát is 
- rendet tartok a lakásban
- megfelelő ütemben öntözöm az orchideákat is
- megírom a novellámat
- megírom a könyvemet
- eljárok a szombati pilatesre
- többet találkozom a barátaimmal és figyelmesebben hallgatom őket
- elhordom a Lányt heti 2x úszni, 1x TSMT tornára és 1x korcsolyázni
- nem eszem cukrot és a gyerekeimnek sem adok
- ésszerűen gazdálkodom a pénzemmel, vagy legalábbis valahogyan
- több időt töltök kettesben a férjemmel
- az eddigieknél rendszeresebben szőrtelenítem a lábamat
- derűen fogadom az élet kihívásait és csinálok limonádét
- továbbra sem veszek petpalackot, de most már elviteles kávéspoharat sem, mert kaptam igazit
- autót se veszek
- flakonokat se
- elmegyek a fogorvoshoz, hogy kicserélje a fogamban az ideiglenes tömést, amit 3 hónapra tett bele 2017 decemberében és kibírom, hogy lecsesz irgalmatlanul
- elmegyek a bőrgyógyászhoz és leszedetem a 2 db gyanús anyajegyemet ötvenezerért
- elmegyek kolonoszkópiára (nagymamám egész családja vastagbélrákban halt meg, szóval)
- minden nap csinálok gyümölcsdobozt
- kifizetem a kertésznek a mandulafa árát, amivel lógok
- leügyintézem a magánrendelésemet rendesen
- továbbképzem magam a sématerápiában és megcsinálom a nemzetközi akkreditációt
- megírom a Kollégával közös cikkünket, ha még kell egyáltalán
- megírom a bányászos cikket az ÉT-ba
- iszonyú sokat teljesítménytúrázok, ja, mert idén novemberben kibicsaklott a bokám és járni se tudtam, így kútba estek ezirányú terveim, de már meggyógyult és vettem klassz bokavédőt is
- beadatom magamnak a kullancsenkefalitisz oltást, ami itt van a hűtőajtóban, mielőtt lejárna
- kevesebbet kiabálok a gyerekekkel, ehelyett türelemmel, szeretettel, ugyanakkor következetesen nevelem őket
- megcsináltatom a tetoválásomat (van időpontom is márciusra)
- abbahagyom a szoptatást legkésőbb márciusig, mert kétéves elmúlt a Fiú, és úgy nem tetoválnak
- a meglévő fix jótékonykodásomat folytatom
- tavasztól mosható pelenkára váltok 
- tavasszal elmegyünk pár napra megint Bergenbe, de most úgy, hogy Húgom, a Lány meg én
- nyáron elmegyünk a Lánnyal sátrazni, ahogy tavaly terveztük, de nem csináltuk meg
- elutazom a férjemmel is pár napra, ha nem is Thaiföldre, de legalább Szentendréig
- nem verem el az összes pénzemet utazásra
- rendszeresebben járok fodrászhoz, mert túl hosszú már a hajam
- rákenem a hajhullás elleni csodaampullákat is, amiket egy éve megvettem és a szekrényben vannak
- nem csak megveszem magamnak a vitaminokat, hanem be is veszem
- eljárok a masszázsra a kapott masszázsbérlettel, mert ha nem fáj a hátam, jobb fej vagyok
- csinálom a mindfulness meditációt
- rendszeresen írok a blogomba
- csinálok fotókönyvet a gyerekekről
- meg minőségi időt töltök velük
- de odafigyelek az énidőre is, mert a jó szülő boldog
- "reggel kelek, este fekszem, de nem túl korán, olyasformán, mint most, csak tudatosabban"

Finnyogok, hogy friss lazac vagy fagyasztott

2019.01.02. 09:36 - címkék: Címkék: kaja nyafogás ökomami -

Mindent felülmúlóan gazdag volt ez a karácsony, meg úgy az egész év, de kezdjük a végén. Már advent első napján elkezdtem sütni, szóval egész decemberben zserbógolyók, habcsókok, pekándiós szívecskék meg linzerek hömbölögtek a lakásban, és számolatlanul vásároltam a húszdekás vajkockákat (amúgy mikor lett ilyen drága a vaj?). Karácsonyra meg nem utaztunk sehova, hanem hozzánk jöttek a népek, így főztem harcsapaprikást túrós csuszával, álomfinom lett, meg szuvidált kacsacombot gyümölcsmártással és sült almával, a kacsacomb félkészből volt, de az is iszonyú jó volt. Meg mentünk egy csomó vendégségbe, az Ági mézes-mustáros húsgolyója és a gyümölcskenyere, meg a Roberta valami olasz nevű krémes süteménye hagyott bennem mély nyomokat. A bejgliket a Culinarisban veszem, azt úgyse tudom felülmúlni. 

Volt az is, hogy a házunk előtt haladt el a tévészékházba tartó tüntetés, megmutattam a gyerekeknek, hogy nézzétek, tüntetés, végül is sose lehet tudni, mikor élünk történelmi időket, az utólag derül ki. Így aztán három nappal később a vendégségben a gyönyörű, cuki, szőke, karácsonyipulóveres gyermekeim fel-alá rohangálva kiabálták, hogy "Hazudik a tévé! Még több stadiont! Hazudik a tévé! Még több stadiont!". "Történelmi idők" - gondoltam. 

Idén úgy döntöttem, csináljuk rendesen ezt az ünnepet, úgyis egész évben ökotudatos és ökoetikus vagyok (többnyire) (nincs autónk, két éve szinte* nem vettem PET-palackot és messziről kerülöm a fast fashiont), akkor most veszek egy nagy karácsonyfát és becsomagolom az összes ajándékot egyenként a DM-es újrafelhasznált karácsonyi papírba. Mondjuk ajándékozás terén is visszafogottak vagyunk, tőlünk 3 db játékot kaptak a gyerekek, pár cuki ruhát, meg akvapark-belépőt, meg cuki hajsampont meg szörnyes fogkefét, meg elmentünk 26-án az állatkertbe, és mint kiderült, mindez nem számít sok ajándéknak. De nyugalom, a nagymamák aztán hoztak egy tonna plüsst meg dínókat. 

A karácsonyfát illetően normannt választottam, az enyhén ittas, bajszos pasi az erdőgazdaságnál esküdött rá, hogy Magyarországon termett, és épp le akart vágni az aljából jó fél métert, mert az egyik oldala csúnya, de mondtam neki, hogy ne vágja le, majd az lesz a kanapé felé, és adja oda nekem akkor annyival olcsóbban. Így is lett. Be is faragta nekem a tartóba, "Ó, istenem, azok a gyermekkori karácsonyok" - gondoltam nosztalgikusan, amikor az enyhén ittas, bajszos, ötvenes férfi a karácsonyfatalp konstrukcióját hibáztatva vidáman, de balesetveszélyesen szerencsétlenkedett egy fejszével. Vagy nem mindenkinek az apja volt ilyen? :) Kicsit ferde lett, de kit izgat. Azt meg ugye tudjuk, hogy az igazi fenyő lényegesen környezettudatosabb választás a műanyagnál. 

Kaptam karácsonyra meg szülinapomra masszázsbérletet meg menő, fenntartható elviteleskávés-poharat, meg kuponokat, meg tortát, Carlo Cecchini bőrtáskát, North Face túracipőt (jó, ezt október óta használom, mert elkértem előre). Anyósomtól H&M utalványt**, gondolom, túl sokat mutogattam neki a kilós Hádából származó luxusmárkás kasmírcuccaimat meg a kölykök graffalós papucsait, vagy nem tudom. A Harrer desszertkönyvről már beszéltem. 

A Harrerékról (nemzetközi díjakkal büszkélkedő soproni cukrászda és csokiműhely) egyébként az a sztori, hogy a Bea nyári munkásként fagyiskislány volt egy osztrák fagyizóban, ahol beleszeretett a tulajdonos trónörökös fiába. A több generációra visszamenő, tehetős osztrák cukrászcsalád ellenezte a kapcsolatot a vagyontalan, magyar fagyiskislánnyal, aki biztos csak a pénzre utazik, és évekig szóba sem álltak a fiatalokkal. Ennek több, mint húsz éve, azóta Sopronban nyitottak két saját cukrászdát, amit együtt vezetnek, Bea bátorította Karl-t, hogy ha a csoki érdekli, akkor ássa bele magát és csináljon sajátot, ma már bean-to-bar csokijaikkal is nyernek díjakat, happyend. Fogalmam sincs, mi az igazság, ez ilyen közszájon forgó soproni sztori. 

Jó, az évről majd máskor írok, mert a gyerekek Bogyó és Babócát néznek és abból megárt a sok. Cím innen, és azért választottam, mert igen, pontosan érzem, hogy milyen jó életem van, gyönyörű, cuki gyerekek, kényelmes ágy kókuszmatraccal, tollkabát, zserbógolyó, masszázsbérlet. Semmi, de semmi rossz érzésem nincs ezzel kapcsolatban, én kérek elnézést, belőlem hiányzik a túlélők bűntudata meg ezek, csak örülök, hogy milyen jó nekem. Emlékszem, amikor egyetem alatt irigyeltük az Exem szobatársát, Tibikét, mert minden nap vett magának egy gyümölcsjoghurtot, és nagyon boldog vagyok, amiért jelen pillanatban háromféle gyümölcsjoghurt van a hűtőmben, és tudom, hogy nem biztos, hogy mindig így lesz. 

Meggyőződésem, hogy erre a karácsonyra fogunk majd úgy visszagondolni, hogy emlékeztek, amikor. 

*Összesen 5 db-ot vettem a két év alatt. 
**Találtam egy négy gyerekét egyedül nevelő fővárosi nagymamát és azoknak eljótékonykodtam. 

És ezeket sütöttem

2019.01.01. 16:10 - címkék: -

Kicsit belehúztam idén, mármint nem csak adventkor, hanem egész évben, de nincs süti-instám, és nem is fotóztam le mindent, csak amikor véletlenül eszembe jutott. Nincs időrend. 

20181221_134359_2.jpg

Barnított vajas omlós pekándiós csillagok whisky-s cukorral innen

41595834_1848350251922112_7407626143764840448_n.jpg

Sós karamellás-tökmagos zabszelet, a húgom akarta, hogy rekonstruáljam ezt

img_20180623_124843.jpg

Joghurt- és mascarpone mousse torta bogyós gyümölcsökkel, anyósom szülinapjára, innen

20180712_165948.jpg

Áfonyás pite innen, maracuja helyett ribizlivel

20180612_083257_1.jpg

Málnahabos Sacher-torta innen, úristen, de jó ez

20181128_133904_hdr_2.jpg

Habcsók, mert én utálom, de kiderült, hogy a Lány imádja és nehogy már cukros tojásfehérjét vásároljak pénzért a cukrászdában

20181201_124701_2.jpg

Pumpkin pie, innen, de tejet nem tettem bele, az hülyeség. 3x megsütöttem idén. A marcipán állatkákat a Hugó cukrászdában vásároltam, az nem saját. 

20181201_161048_2.jpg

Klasszikus linzer, innen, csak dióval

20181219_103339_3.jpg

Gondoltam, ha már ilyen jól megy a habcsók, akkor legyen habkarika is. Az alább következő pavlova-recept alapján csináltam a habkarikákat is, több kísérlet után az vált be. 

20180728_152953.jpg

Mini pavlovák olyan gyümölcsökkel, ami volt otthon, innen. Úristen, de imádom a pavlovát. 

20181023_183517_2.jpg

Klasszikus almáspite, szerintem legalább tízszer megsütöttem idén. 

20181104_075608.jpg

Svéd alma tarte, innen, mindjárt kettő. A DM-ben van hozzávaló mandulakrém. 

Elég jó életem van, valljuk be. Januártól meg gondoltam, hogy cukormentes életmódra térünk át, aztán megkaptam húgomtól a Harrer receptkönyvet, tonkababos csokimousse tortával és hasonlókkal, szóval. 

Akkor elmondom, mit olvastam idén, vagyis már tavaly

2019.01.01. 14:39 - címkék: Címkék: könyvek -

Jellemzően a pszichés könyveket foglalkozás keretében olvastam, vagyis pénzt kaptam érte így vagy úgy, a többi meg skandináv, voltak nagyon jók is. Nem a krimik, azokat nem szeretem továbbra sem. 

1. Davidson-Coleman: A meditáció tudománya. Elég jó, arról szól, hogy a meditáció, illetve később a mindfulness hatásait milyen kutatásokkal igazolták vagy próbálták igazolni a szerzők. Vicces, amikor a hetvenes években hordozható EEG-vel üldözik a tibeti remetéket. 

2. Adam Alter: Ellenállhatatlan. A technológia, internet, email, telefonfüggőségről szóló könyv, amit ludditaként ünnepelnem kellett volna, dehát hatásvadász, szűklátókörű és idegesítő. 

3. Peterson: 12 rules for life. Úristen, ezt mennyire gyűlöltem, a parasztvakítás netovábbja, a bibliaidézetekbe csomagolt közhelyekkel és konzervatív nevelési stílusnak eladott gyerekbántalmazással, két bekezdésenként be akartam lépni egy ökofeminista terrorszervezetbe és kilyukasztani a szerző gumiabroncsait. A nárcisztikus férfiaknak meg kéne tiltani az önsegítő könyvek írását. 

4. Belső Nóra: Szülés utáni depresszió. Ebben egy nagyon jó, okos és hasznos fejezet van, a szülés utáni depresszióról szóló, a többi felesleges. 

5. Karl Ove Knausgard: Szerelem. Knausgard kitűnő példája annak, hogy az önéletrajzi regények írását például nem kell megtiltani a nárcisztikus férfiaknak, sőt. Tudom, megosztó, meg nem mindig könnyű olvasmány, én asszem ezt a kötetet szerettem a legjobban az eddig magyarul megjelent 3 közül, jól is van megírva, meg a témái is - házasság, kisgyerekes élet, norvég-svéd különbségek, munka-magánélet egyensúly - is épp mind érdekelnek. 

6. Maja Lunde: A méhek története. Nagyon jó, három szálon játszódik, egy a múltban, egy a jelenben, egy meg az ökológiai katasztrófát követően a jövőbeli Kínában, egy forgatókönyvíró csaj írta, ami eléggé érződik, nagyon szuper volt, olvassátok el, izgalmas és elgondolkodtató és élvezetes. 

7. Nora Szentivanyi: A lakás. Na, ez is kurvajó, csak hát nem vidám, ugyanis Magyarországról szól egy svéd kislány, illetve később Norvégiába házasodó felnőtt nő szemével, és vannak benne azok a dolgok, amiket már tudsz a "magyar izéről", és vannak, azok, amire most döbbensz rá, hogy basszus. 

8. Jostein Gaarder: A történetárus. Fura, a vége elég lapos, de amúgy egynek jó. 

9. Tore Renberg: Charlotte Isabel Hansen. Olyan kis aranyos könyv, amerikai romantikus komédiát kéne rendezni belőle, de nem tudtam nem szeretni. És egyszer csak felbukkan benne Sara, Jarle anyja, akit nagyon kedveltem az előző könyvben, tök örültem neki. 

10. Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István, Vészits Andrea: Időfutár 7. - Az ellopott időgép. Mit is mondhatnék, rajongó vagyok. 

11. Tore Renberg: Holnap találkozunk. Renberg ezzel a könyvvel nyert irodalmi elismertséget, engem főként bosszantott és untatott és senkit sem kedveltem, aztán úgy a felénél (300 oldal után) kezdtek összeérni az események és jobb lett valamivel. 

12. Richard Morgan: Valós halál. Kb. ötödszörre olvastam, most azért, mert épp néztük a sorozatot. A könyv jobb. 

13. L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni. A testvérkapcsolatokról szóló pszichológia-önsegítés, újraolvastam, mert már elfelejtettem. Hasznos. 

14. Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok. Ezt nem szerettem, idegesített, milyen hülye a férfi főhős, meg mindenki. 

15. Erlend Loe: Doppler. Nem is olvastam volna több Erlend Loe-t, de véletlenül összefutottam az Exemmel és a kezembe nyomta, hogy ez jó. Tényleg jó, itt is bosszantó kicsit a főszereplő, de mindenki annyira fura és abszurd, hogy az már inkább kellemes. 

16. Linn Ullmann: Stella zuhan. Nem tudom, megértettem-e ezt a könyvet, különc figurákról és egy elcseszett párkapcsolatról szól, egynek jó volt. 

17. Karin Fossum: Indiai feleség. Nem vagyok nagy krimirajongó, de ebben jók a karakterek. Sajna az egyiket rögtön az elején meggyilkolják persze. 

18. Herbjorg Wassmo: Dina vagyok. Ez a könyv a 19. sz-i Norvégiában játszódik és Dináról szól, aki nagyon szenvedélyes és ellentmondásos személyiség, ennek megfelelően ellentmondásosan éreztem a könyvvel kapcsolatban is, utáltam vagy szerettem vagy hátborzongatónak és ijesztőnek találtam, és máig sem mondanám egyértelműen, hogy tetszett, de lekötött, az biztos. 

19. Pamela Druckermann: Bonjour, Madame. Jézusmáriám, ez mekkora nőimagazin-közhelyszótár lett. Arról szól, hogy 40 felett milyen nőnek lenni. Hát csak altatóval tudsz aludni és nem mosolyogsz, nehogy ráncos legyél, főzni meg sütni továbbra se tudsz, de legalább bölcsebb (??!!??) vagy. Nem én voltam a célcsoport asszem. 

20. Roy Jacobson: Láthatatlanok. Ez egy norvég szigeten játszódik és az ottani emberek életéről szól, nem nagyon eseménydús, és nagyon szerettem. Sajnáltam, hogy véget ért, olyan jó volt ott lenni a gyönyörű szigeten a fura, távolságtartó, de szimpatikus szereplők között a mindennapjaikban. Tetszett, hogy nincsenek benne elsöprő érzelmi reakciók, mégis átjönnek az érzelmek a felszín alatt, ezt nehéz jól csinálni. 

21. Karl Ove Knausgard: Játék. Knausgard gyerekkoráról szól, sokkal könnyebb olvasmány az előzőeknél, egy ilyen norvég Tom Sawyer bántalmazó apával. 

22. Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez. Hát magyarul is el kellett olvasnom, még jobban szenvedtem, mint elsőre. 

23. Herbjorg Wassmo: A szerencse fia. A Dina vagyok folytatása, Dina fiáról szól és főleg Koppenhágában játszódik, szétuntam magam rajta. Az előzőt Dina személye és a vadregényes norvég környezet vitte el a hátán, itt meg egyik sincs. 

24. Karin Fossum: Ne nézz vissza. Ez is krimi, egynek jó, a környezet tetszett főleg, a norvég kisváros, ahol játszódik. 

25. Per Petterson: Átkozom az idő folyamát. Egy felnőtt férfiról szól, aki épp válik, az anyja meg rákos lesz, és visszaemlékszik az életére, elsősorban az anyjával való kapcsolatára. Lehet, hogy ha felnőtt férfi lennék, jobban érteném? Így egynek jó, de semmi különös. 

Kihagytam valamit vajon? A három legjobb, amiket újra kell olvasni majd: A méhek története, Láthatatlanok, A lakás. Elég különbözőek, mindegyiket másért szerettem. 

Havi két könyv, szóval van még remény a számomra. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította