A szabadságról

2016.08.07. 14:12 - címkék: Címkék: nyafogás -

Az volt, hogy a férjem meg a Lány elutaztak nagyszülőkhöz két napra, úgyhogy egyedül laktam két napig. Úúúú, nem tudom, mikor volt ilyen utoljára, de ebben a lakásban például még nem. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fogok csinálni, mert ugye ilyenkor kell ún. pihenni, szóval elmehetek mondjuk helyekre, kiállítást nézni meg ilyenek - sajnos, a számomra valódi pihenést jelentő dolgok, úgy is, mint hosszú erdei séta vagy vízparton napozás, esetleg wellness, szauna, masszázs, táncos aerobicórák, szóval az ilyen nem intellektuális programok már nem igazán jönnek szóba előrehaladott terhességem miatt. Részben nem javasolt, részben 5 perc után elfáradok és nem élvezem.

Van még az a dilemma is, hogy van egy csomó teendőm, részben háztartásbeli, rendrakás, ilyesmi, részben munkaféleség (pl. írtunk még pár éve egy tankönyvet és most meg fog jelenni angolul és update-elni kellene a saját fejezeteimet, mert azóta már fejlődött a tudomány, de persze pénz már nem jár érte). És úgy azért nehéz belazulni, hogy mondjuk fekszel a fürdőkádban, de azon gondolkodsz közben, hogy jó, akkor ha innen kijöttem, akkor majd még ez és ez a teendő vár rám.

Úgyhogy csináltam mindenfélét, kicsit takarítottam, rendet raktam, befőztem 11 üveg spagettiszószt, amiért szülés után igen hálás leszek magamnak, a tankönyvvel nem csináltam semmit, kicsit találkoztam emberekkel, értelmetlenül neteztem, kicsit olvastam. De mindezeket (nem tudatosan, hanem egyszer csak észrevettem, hogy ezt csinálom) teljesen spontán és ötletszerűen és a megszokottól eltérő időpontokban. Mondjuk este 11-kor gesztenyét pucoltam (long story), délután négykor ebédeltem, egyszer eszembe jutott, hogy hm, mi lenne, ha most kiolvasnám a combfiksz könyvét, ami tavasz óta olvasatlanul hever a polcon, kávét ittam este hétkor és müzlit ettem délben. Az tuti, hogy egyik megszokott étkezési időben se ettem az annak megfelelő ételeket. Érdekes, úgy látszik, ez hiányzott a kisgyermekes életemből, az ötletszerű spontaenitás. Dehát a legjobb az a reggeli fetrengés. Hogy senki nem ébreszt fel fél nyolckor, persze ettől még felébredek fél nyolckor, de azt gondolom: á, még nem kelek fel, inkább visszaalszom (ez a szuperképességem, mindig vissza tudok aludni). Csodálatos.

És mindeközben persze szörnyen hiányoznak, a férjem is meg a Lány is. Egyedül nincs kedvem sorozatot nézni, nem is nézek. És hogy feküdjek le úgy aludni, hogy nem ölelt meg egy hároméves és nem kívánt jó éjszakát? Nagy csapda ez, embereket szeretni, megmondtam előre már tíz éve is.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította