Babablog, főleg alvásról

2014.02.14. 10:48 - címkék: - 70 komment

Szóval az alvás. 

Úgy kb. hathónapos korában romlott el a Lány alvása, először csak kétszer, majd háromszor, majd többször kezdett ébredni. Ez egybeesett a fogzással, nyáladzott, nyűgös volt nappal is, ujjait meg mindent rágcsált és látszott is a kis fogcsíra, ami mintegy két hónap alatt ki is bújt. Ezalatt az volt a rendszer, hogy az éjszaka első felében nem szoptattam, amúgy meg a férjem és én felváltva ringattuk és hurcolásztuk. Mindig visszatettük az ágyába. Nagyon rossz volt. Közben elkezdtem a napi egy helyett két, majd három alkalommal is szilárd étellel etetni, ami semmit sem változtatott a helyzeten. Decemberben elkezdtük a leteszegetős tréninget (ébren az ágyába teszed, ha sír, kiveszed, megnyugtatod, visszateszed), rémes volt, három napig csináltuk, a negyedik napon köhögni kezdett, és beteg babával nem akartam tovább csinálni. Azért volt rémes, mert nekem kb. húsz perc volt minden egyes alkalommal megnyugtatni, ennyi idő telt el két letevés között, míg végre sikerült és akkor aludt úgy negyed órát. 

A romlás kezdetén a gyerekorvosunk épp beteg volt, a helyettese meg azt mondta, jön a foga, pár nap és rendeződni fog. Egyszer-egyszer adtam Nurofen kúpot és tényleg jobban aludt azokon a napokon, szóval biztos a fogzásnak is köze volt a dologhoz. 

Ezután elutaztam tíz napra Sopronba, ahol nem volt a férjem, és egyedül segítség nélkül pedig nem voltam képes hurcolászni, gondolom, itt dönthettem volna a sírni hagyás mellett, ugyanakkor Sopronban egy kétszemélyes ágyon alszom egyedül, ami a fal mellett van és nem lehet leesni sem róla, és ezért a Lányt este az ágyába tettem be, de az első ébredés után többnyire átkerült az enyémbe. Így is felébredt 2-8 alkalommal, akkor félálomban megszoptattam, aztán aludtunk tovább, szóval átmentünk full kötődő nevelésbe együtt alvással és éjszakai igény szerinti szoptatással, viszont kipihent voltam. Egyúttal átszoktattam a napi 3-ról kétszeri nappali alvásra, és megreformáltam a napirendjét úgy, hogy velünk reggelizzen, ebédeljen és vacsorázzon, kb. az itteni, hat hónapos kor feletti rend szerint. 

Majd visszajöttünk Budapestre, ahol a Lány eleve rosszabbul aludt (Sopronban mindenkit, aki nem állandó lakos, kiüt a légnyomás), plusz el sem férünk ennyien az ágyunkban. Így a férjem néha a nappaliban alszik, néha velünk, de akkor mind rosszul alszunk. Amúgy meg csak közepesen rosszul. Etetni úgy etettem, mint fent, kivéve, hogy éjszaka szoptatom, de értsétek meg, amíg nem szoptattam, addig utáltam és idegbeteg voltam, így meg legalább alszunk, ugyanakkor értem, hogy ez nem épp előremutató állapot. És akkor vannak azok, akik szerint ez így a jó és majd kinövi, és vannak azok, akik szerint nem jó és nem növi ki. Kinövi? Nem növi ki? Én úgy vagyok vele, hogy ha 1-2 hónapon belül kinövi, akkor oké, addig elvagyok így, de kétéves meg három éves koráig nem akarom ezt csinálni. 

Ezután elmentünk az alvásambulanciára, ahol is a hitelesnek tűnő főorvosnő felvilágosított róla, hogy valószínűleg azért alszik rosszul, mert éhes. Ugyanis nem valami sok szilárd ételt eszik. És szerinte azért nem eszik több szilárd ételt, mert anyatejjel akar jóllakni, csakhogy az már kevés neki, de a kis buta nem tudja, hogy a bébiételből kellene többet ennie, hanem inkább gyakori szoptatásokkal igyekszik bepótolni az adagját. A másik probléma persze az, hogy rosszul szoktattuk, nem az ágyában alszik el, de ezt csak akkor adresszáljuk, ha már jóllakott a baba. 

Szóval éhes, adjak neki reggel és este az anyatej mellé tápszert, valamint egy újfajta napirend szerint etessem, és ha már jóllakott babám van, mert megeszi az adagját, akkor jöhet az, hogy nem veszem ki az ágyából. Oda lehet menni, nyugtatgatni, csak kivenni nem. De éhes babával még ne kezdjük ezt. Lehet, hogy nem fogja megenni a tejallergiás tápszert, akkor tegyek bele nyugodtan egy kis cukrot, az anyatejben is van, vagy keverjem Sinlaccal, azt is írt fel. A brokkolit úgyse fogja megenni magában, olyat adjak neki, amit megesz; falatkákat inkább ne, mert ugyan el tudja nyammogni a kis ínyével, de ha megijed valamitől, félrenyelheti. Szóval a régi iskola. Tegyek bátran a gyümölcsbe, főzelékbe gabonapelyhet, többet, mint eddig, a milupa-7 direkt jó, mert van benne még pluszban vas és B-vitamin is. 

Éhes. 

Most én ismerem az összes nézetet és nagy szívfájdalmamra egyik irányba sem vagyok fanatikusan elkötelezett, ezért könnyen elbizonytalanodom, és rendkívül dühös vagyok, amikor ellentétes tanácsokat kapok. Tudom, hogy az LLL szerint ilyenkor az a teendő, hogy szoptassam igény szerint, mert a kisbaba tudja, hogy neki mi a jó, és ha anyatejet akar enni, akkor adjak neki azt. Van ismerősöm, aki 3 éves koráig másfél óránként szoptatta a kislányát, és olyan, akinek a másfél éves kislánya 1 db Fornettit evett egész nap az anyatejen kívül, és olvastam a Kismama magazinban, hogy W. Ungváry Renáta is tizenhatszor felkelt Ilonkához, hogy igény szerint szoptassa, mert az agyfejlődés meg az immunrendszer és minden cseppje arany. És hogy a tápszert lehetőleg ki kell hagyni a sorból és egyből rendes ételekre szoktatni a gyermeket. Ismerem a régi, anyabarátabb iskolát is, ami szerint mindent el kell követni, hogy mást egyen, és a baba életkorának növekedésével ez egyre nehezebb lesz, mert a kisebb baba rugalmasabb, mint a nagyobb, és valamit tennem kell, különben cicifüggő lesz, vagy már az, és örökre rajta ragad az anyatejen, ami olyan, mint a kokain, aztán sose fog lejönni róla és szoptathatom négyévesen is. 

Még azt is mondta a főorvosnő az alvásambulancián, hogy mérjek le egy pár szoptatást, mégis mennyi tejem van, úgyhogy délután lementem a védőnőhöz a mérlegért és elmondtam neki, mi a helyzet. Ő azt mondta, nehogy bármibe cukrot tegyek, és ne is adjak neki ennyi sütőtököt és pláne ne tegyek bele zabpelyhet vagy milupa 7-gabonás pelyhet, mert az édes, és akkor aztán nem fogja megenni a spenótot, és bátran adjak neki falatkákat, kenyérkockát kis májkrémmel meg ilyesmit. 

A Lány az nagyjából ezzel egyidőben még rosszabb evővé vált, mint eddig, ki akar jönni a székéből, ellöki a kanalat, az etetőszék karfáját rágcsálja, elveszi a kanalat és eldobja, és egyébként is komplett műsort rendez. Gondolhatnánk, hogy azért, mert én ráfeszültem és ezt érzi, de a férjemmel is ugyanezt a műsort rendezi, aki tök nyugis és nincs nála anyatej. Amúgy lemértem, 120 ml-t tud enni egy szoptatással rendes étel után közvetlenül. A régi iskola szerint kb. 5x200 ml-t kell ennie az ekkora babáknak, aminek kb a fele tej vagy tápszer, az LLL szerint meg teljesen értelmetlen lemérni, mert az anyatej összetétele változó és minden baba más és ha igény szerint szoptatod, akkor ő úgyis tudja, mennyit egyen. 

Jó, én most úgy döntöttem, hogy az lesz, hogy megpróbáljuk rendesen etetni, kap tápot, amiből eddig két kortyot evett, kipróbáltam, hogy teszek bele cukrot (tudom, minek szül az ilyen), de úgy is csak két kortyot evett, Sinlaccal még nem próbáltam, az most jön. Meglátjuk, hogy hajlandó-e bármilyen formában megenni ezeket, és jóllakni este, és akkor mit fog csinálni éjszaka. Egy következő lépcsőben megpróbáljuk leszoktatni az éjszakai szoptatásról, legalábbis az este 11 és reggel 6 közötti időszakban, majd ha leszokott és úgy sem alszik, akkor jöhet a sírni hagyós módszer, mégpedig az a verzió, amikor mellette vagy, csak nem veszed ki az ágyból. A pszichopata szomszédunk ezen a ponton majd életveszélyes fenyegetésekkel fog ellátni a csendháborítás miatt, de ezen majd akkor gondolkodunk. 

Az egész anyaságban a legnehezebb nem a régi életem elvesztése (habár a Ringatókon gyakran vágyakozom a reggeli referáló után :), vagy a kialvatlanság vagy a babacipelgetés vagy ilyesmi, hanem az a legnehezebb, hogy mindig kiválogassam a homlokegyenest ellenkező nézetek, iskolák és tanácsok közül, hogy melyiket akarom követni. Elbizonytalanít, aztán valahogy kiválogatom, aztán valahogy csinálom, de akkor is rettenetesen dühít. Amikor az orvos elmondja délelőtt, hogy mit adjak neki enni, és a védőnő elmondja délután, és már ez a kettő is ellentétes. Az isten szerelmére, emberek, komolyan. És igen, tudom, hogy nincs akkora jelentősége és nagyjából teljesen mindegy, milyen ízű papit adok hány órakor a teljesen egészséges, cuki gyermekemnek a fejlett nyugati világban, ahol a csapból is ivóvíz folyik, és fel fog nőni mindenhogy, akármelyik tanácsra hallgatok, de akkor is idegesít ez a... sokszínűség. 

Attól még persze adjatok tanácsot, az mindig érdekel, kinek mi vált be. 

Szolg. közl.

2014.02.12. 13:01 - címkék: Címkék: internet -

A szentimentális okokból megtartott freeblogos emailem most épp nem elérhető*, szóval akik oda írnak, azok írjanak a rendesre, vagy van olyan is, hogy isoldekovacs kukac gmail.com. 

*Már igen. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította