Szülésznő, könyvek

2013.03.03. 09:30 - címkék: - 19 komment

Találkoztunk végre a szülésznővel, aki nagyon szimpatikus és kedves és normális, hála istennek. Elmondta, hogy, hű, mekkora már a hasam (mostanában mindenki ezzel jön), megdicsért, milyen szép nevet választottunk a Lánynak*, meg hogy mi fog történni, miket kell vinni, és megnéztük a szülőszobát, ami meglepően kulturált és szép, holott nem is bababarát kórház (nem kapta meg ezt a minősítést, mert nincs benne bordásfal, de azt talán tudom majd valahogy nélkülözni). Azt mondta, hogy mostantól bármi van, hívjam fel bármikor, hajnali kettőkor is, majd pedig ügyesen hárította azt a kérdést, hogy ezt hogyan szokás meghálálni. Kár, mert én a konkrétumokat szeretem, és valamit meg úgyis fogunk neki adni, nincs az az isten, hogy én valakit ingyen hívogassak hajnali kettőkor, csak így majd nekünk kell kitalálni az ajándék értékét és mibenlétét. Lehet vajúdni szabadon választott pózban, minden résznél ott lehet az apuka, császárnál is, és hősies apuka egyelőre ott is akar lenni minden résznél, hát majd max kiküldöm, ha idegesít. Különben nem vagyok nagyon oda a szüléstörténetekért, úgy, hogy még nem szült az ember, mindegyik oversharingnek tűnik, de ezen egy csomót röhögtem:

"F. mindent megtett, nyugtatott például, hogy ki fogom bírni, és mindjárt vége, és hogy igyekszik a kislányunk, merthogy felírtunk neki pár frázist előre, nehogy hülyeséget beszéljen majd, és felbőszítsen. Persze egyből felbőszültem, hogy jön a betanult szövegével, amikor itt fogok megdögleni." (innen)

Amúgy meg holnap jönnek a festők, úgyhogy pakolunk egyik szobából a másikba, kb. napok óta, én nem tudom, emberek hogyan képesek például költözni. Meg hogy mégis mi az úristennek kell nekünk ennyi könyv.

*Úgy érzem, ezt nem fogom itt elárulni, mert ha a saját nevemet se árulom el, akkor hogy nézne az ki.

You know how I feel

2013.02.28. 19:04 - címkék: - 8 komment

Majd pedig a tél utolsó napján, egyben a tíz év után egy ideig utolsó munkanapomon kiírtam a szabimat, összepakoltam a maradék könyveimet, pokrócomat, kispárnámat, benti cipőimet, dobozkáimat, ügyeletes ruháimat és egyebeimet hátizsákba és táskákba, hívtam egy taxit és hazajöttem.

Two body interactions: a longitudinal study

2013.02.26. 19:27 - címkék: - 4 komment

Úristen, ez mennyire aranyos: fizikus fickó a szintén fizikus barátnője kezét tudományos publikációnak álcázva kérte meg, nagyon jó a tanulmánynak a szövege, itt olvasható el. Kommentelők persze már követelik a peer review-t meg a hivatkozásokat. (via)

Time for some thrilling heroics

2013.02.26. 13:51 - címkék: - 7 komment

Nagy a kísértés, hogy kommentelni kezdjek és beszálljak a női hobbikról és azok létjogosultságáról szóló vitába, ugyanakkor kommentelni haszontalanság, megyek inkább sütit sütni napfényes konyhámba. Azonban ne engedjük, hogy ez megtévesszen minket, az islersütés jelen esetben csak első pillantásra tűnik a tipikus női szerepbe való behódolásnak, hiszen a szellemileg magasan kvalifikált munkahelyemre sütöm a magasan kvalifikált kollégáknak búcsúzóul és a férjemnek nem is, vagy csak nagyon keveset adok belőle. Egyébként itt van a tuti klasszikus islerrecept, ha valakit érdekel.

Mindenki azt kérdezi, hogy dehát mit fogok csinálni, ha majd már nem dolgozom, hát nem is tudom, szerintem onnantól kiüresedik az életem és unatkozni fogok majd és nem találom a helyemet. A Csermely Gyula könyvében olvastam még régen valami kismamáról, aki azon drukkolt, hogy jaj, még nehogy szüljön, mert még nem mentek el a festők, na ez velem, úgy tűnik, jövő héten fog történni. Mondjuk eleve nem szeretnék 32. héten szülni, de úgy meg pláne nem, hogy még nem mentek el a festők! Csak egy szobát festetünk ki és a falból is csak egy igen kicsi darabot bontanak, dehát nyilván így is rettenetes káosz lesz és utána mire kiszellőzik, meg takarítás, meg visszapakolás, ó, irgalom atyja, ne hagyj el.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította