Ah, the pitter-patter of tiny feet in huge combat boots

2013.02.16. 16:15 - címkék: - 36 komment

Néhány ruhát kaptunk, például Szöszitől a pulcsit, meg Húgomtól a cipőket, és néhány darabnak meg nem tudtam ellenállni és megvettem. Awwww!!! Ha mégis tévedtek minden ultrahangon és fiú lesz, akkor egy pár Converse cipővel kell beérnie, vagy rózsaszínben járatjuk és majd felnőttként feldolgozza pszichoanalízisben.

Amúgy kitört rajtam a harmadik trimeszter, pedig még csak a 30. héten tartok (és 80 kg-nál, azaz +7 kg). Az első trimeszterben ugye hányni illik, azt szépen teljesítettem, a másodikban az ember megint aktív és energikus, az is megvolt a lehetőségekhez képest, mármint amennyire energikus lehet az ember januárban, a harmadikban meg jön a nyűglődés. Nyűglődöm is, nem férek el, kényelmetlen lehajolni, állandóan pisilnem kell, egyfolytában bedugul az orrom, bedagad a lábam, fáj a derekam, és akkor még nem is panaszkodhatom, hiszen egyrészt egészségesek vagyunk, másrészt a rendelő honlapján még sokkal hosszabb lista található a lehetséges kényelmetlenségekről.

Mostanában azzal jönnek az emberek, hogy félek-e a szüléstől, és azt értik alatta, hogy a szüléssel járó fájdalomtól félek-e, én meg nem félek. (Vagy annyira félek, hogy teljesen elfojtottam és be se merem vallani magamnak, ezt nem tudhatjuk.) De nem félek attól, hogy fájni fog, mert tudom, hogy nagyon fájni fog, ami egy ideig tart, aztán vége lesz, és utána adnak egy csecsemőt. Persze, örülök, ha végül csodálatos élmény lesz a szülésem, de nem ragaszkodom hozzá, tőlem lehet kellemetlen is vagy nehéz. Az alternatív szülés hívei között vélek egyébként felfedezni egy ilyen nyomást, hogy márpedig jól kell érezned magadat szülés közben és csodálatosnak kell lennie, lehetőleg gátmetszés meg egészségügyi szövődmények nélkül, mert az a normális - ez nem nyomasztó kicsit, így nekiindulni? Engem nyomasztana.

Amitől viszont valóban tartok kissé, az az utána következő időszak. Mert majdcsak megszülünk valahogy, utána viszont hazajövünk és mi lesz, ha egyfolytában sírni fog, és sose alszik és évekig engem se hagy és lepereg róla a Suttogó meg a többi módszer, aztán beteg lesz és akkor azon kell aggódni, utána meg oviba megy és ott majd nem illeszkedik be a többiek közé meg bepisil meg logopédushoz kell vinni meg elkap minden fertőzést az oviban és én is elkapom tőle és mindketten nyűgösek leszünk és halálra idegesítjük egymást, vagy buta lesz és nem megy neki a matek vagy az olvasás, vagy nem lesznek barátai, vagy rossz társaságba keveredik, drogozni fog, beleszeret valami idiótába, rohadt idegesítő tinédzser lesz, visítva csapkodja az ajtót, amikor nem veszem meg neki az iPhone 15.0-t, vízbe fullad, elgázolják, erőszakot követnek el rajta, szájába nyomják az első marihuánás cigarettát és májgyulladást kap egy sterilizálatlan fecskendőtől, alkoholista lesz, bipoláris lesz, bármi más tetszőleges pszichiátriai baja lesz, amely családunkban halmozódik, hülye főnöke lesz, rosszul házasodik, nem tudja fizetni a devizahitelt, megbetegszik, nem szedi rendesen a gyógyszerét, hülye gyerekei lesznek, veszett hering ugrik ki a patakból és a lábikrájába mar. Szülés, ugyan már.

Főleg címszavakban

2013.02.15. 07:25 - címkék: - 4 komment

Jaj, jaj, akartam írni az attribúciós stílusról meg a bébiruhákról, meg még tegnap a bántalmazás kapcsán a poszttraumás stressz zavar epigenetikájáról, ehelyett vettem két leárazott táskát (egy pirosat és egy terepszínűt, a Stradivariusban, 1990 Ft volt darabja, ha valaki éppenséggel a részletekre kíváncsi), aztán Valentin-nap alkalmával sütöttem lazacot vajban (esendő az ember), ma meg dolgozom, de ami késik, nem múlik.

Ellenben már csak két napig lehet szavazni, csak úgy mondom.

Onebillionrising

2013.02.14. 19:27 - címkék: - 12 komment

Elég jól sikerült szerintem, háromnegyed háromkor csak lézengés volt, meg csomó sajtós, meg mindenki arról sustorgott körülöttem, hogy jaj, én nem is tudom olyan jól a koreográfiát és hadd ne álljak ilyen közel a kamerákhoz, de aztán sokan lettünk és táncoltunk és annak nagyon jó volt a hangulata. Itt a videó rólunk. Én se tudtam tökéletesen minden lépést és a második körben meg is rúgtam néha a Bombera Krisztinát, reméljük, nem haragszik érte. Tényleg, hol volt az LGT? Mégse jöttek vagy én értettem félre valamit?

Állítólag sokaknak nem tetszett, hogy egy plázában van, és ezért nem jöttek, mondjuk tényleg vicces a tömeg közepén az ékszerárus-sziget (ahol egy pasas közben lazán vett egy karórát, ügyet sem vetve a körülötte zajló eseményekre), de azért gyanítom, hogy a világ 190 országában ennél kevésbé komfortos helyeken is táncoltak nők, szóval nem kell rinyálni.

Eltáncoltuk egyszer, aztán a szervezők meg celebek mondtak pár rövid beszédet, aztán eltáncoltuk még egyszer, amitől kb. annyira elfáradtam, mint fénykoromban egy aerobikórán, dehát tudjátok, hogy van ez, kettő helyett táncolok. Este lesz ismétlés a Corvin-tetőn, azt idén kihagyjuk. Az ötletgazda Eve Ensler azt nyilatkozta valahol, hogy addig táncolunk, amíg létezik nők elleni erőszak, úgyhogy még egy pár évig meglesz szerintem a program.

Itt van a többi ország videója. Belinkelem még a San Francisco-it mondjuk, mert tök jól néz ki, jó volt az operatőrük is.

Walk, dance, rise

2013.02.13. 15:40 - címkék: - 4 komment

Akkor vegyük át még egyszer. Ez a dal. A dal szép, bár meglehetősen hatásvadász, különösen a szövege, dehát nyilván ez is a cél. Tena Clark írta, aki már Aretha Franklinnek is írt számokat, szóval egy profi.

Erre a számra fogunk táncolni holnap a Föld mintegy 160 országában (hát legalábbis legutóbb még 160-nál tartottunk, illetve valahol olvastam 200-at is, de annyi ország nem is létezik). Azért táncolunk, hogy felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy minden negyedik nőt megerőszakolnak vagy vernek, és ez így nincs teljesen rendjén.

A rengeteg helyszín között van mindenféle, Ugandától az USÁig. Magyarországon Pécsről, Veszprémről és Gödöllőről tudok, de itt lehet megnézni, hol van a hozzád legközelebbi esemény. Egyes események flashmob-szerűek, mások jól szervezettek és celebek is fellépnek rajtuk, a Mammut 2-ben például X-faktoros Voice-os celebek lesznek meg LGT, és ők fogják előadni a számot, nem a szép hangú néger nő, sőt, állítólag lefordították magyarra is.

A világ ezen pontjain (nagyjából) ugyanazt a koreográfiát fogjuk táncolni. Budapesten voltak próbák is, legutóbb tegnap este, gondoltam is, hogy megírom tegnap délelőtt, de nem tudtam, mert másfél napig nem ment a nyomi freeblog, amiért rettentően haragszom. Na mindegy, lehet jönni úgy is, ha az ember nem tudja a koreográfiát egyáltalán, csak oldalt áll és ugrabugrál, illetve nagyon érthetően és alaposan megtanítják ezen a videón, ha valaki még gyorsan szeretné gyakorolni (8:43-tól kezdődik a teljes). Lesznek profi táncosok is, és főleg a refrénnél számítanak az amatőrökre. Én se fogok nagyon ugrálni, mert terhes vagyok. Van póló, vagy lehet piros-feketében jönni, de másmilyenben is odaengednek. A budapesti eseményről további részletek az esemény facebook-oldalán.

Mindenki azt kérdezi, hogy oké, hogy nők és több országban és összegyűlnek és az erőszak ellen, de mért pont táncolnak? Ez mondjuk jó kérdés, de nem tudom, mi mást lehetne csinálni, ami látványos is és sokan részt tudnak venni benne és jól be lehet vonni a médiát. Gondolom, kevesebb embert vonzana, ha szónokolnánk vagy kerekasztal-beszélgetések lennének vagy kiállítás? Ugye. Táblákkal vonulni meg unalmas, mindenki azt csinálja. Mások meg azzal jönnek, hogy á, minek ez, meg úgyse oldja meg a problémát, meg úgyse váltja meg a világot, meg semmi értelme. Jaj, istenem, emberek. Tudom, semmi értelme semminek, igyunk inkább egy sört, hol a távirányító.

A mindenféle országból származó videókat meg a nemzetközi sajtómegjelenéseket nézegetve különben klassz lesz, kicsit izgulok, hogy Magyarországon is jól sikerüljön, és ne az legyen, hogy tíz szomorú ember lézeng a Mammutban és abból is négy az LGT.

Mostan színes koktélokról álmodom

2013.02.11. 07:17 - címkék: - 4 komment

Rájöttem pár hete, hogy rettenetesen hiányzik a piros kabátom, meg a színes ruháim úgy általában. Mert klassz, csodálatosan meleg sötétkék pufikabátom van, amiben nem tudom, kismamának vagy kövér nőnek látszom-e (a nők észreveszik és átadják a helyüket a metrón, a férfiak meg nem, szerintem nem veszik észre), és csodálatos szürke Ugg-om, amiben bármilyen hóban bármennyit lehet gyalogolni és nem ázik be és melegen és puhán és szeretettel simogatja a lábamat a puha szőr, imádom, és klassz fekete kismamafarmerem, és klassz szürke kismamapulcsim, és nagyon szép a behavazott táj is, de a színek. Legalább a többi ember felvehetne néha feketétől eltérő göncöket a BKV-n, de nem. Egy piros felsőt sikerült vennem, nem valami nagy a kínálat, a kismamaruha vagy szürke-fekete, vagy pasztellszínű, én meg a narancssárga, bordó, sötétpiros és zöld ruhákat szeretem, és egyébként sem költhetem az összes pénzemet ruhákra.

Úgyhogy először kifestettem a körmömet I'm Suzi & I'm a chocoholic árnyalatra, azzal egy darabig elvoltam, aztán kitaláltam, hogy vérnarancsszörpöt kell befőznöm. A sima narancsszörpöm random neten talált recept alapján nem sikerült valami jól, úgyhogy most Esztertől kértem tanácsot, kb. azt mondta, hogy narancs kifacsar, leszűr, cukorral megfőz, és itt is ugyanezt mondják. 8 dl narancsléhez 500 g cukrot tettem. Nagyon finom, gyönyörű színű, két kg vérnarancsból lett egy üveg, ami azért kissé drága mulatság. (Kép innen.)

A piros kabátom mellett ami még hiányzik így februárban, az az alkohol. Ilyet nyilván óvatosan illik csak mondani Magyarországon, ahol minden ötödik ember alkoholista, ugyanakkor én szeretek inni, jobbfajta vörösborral is kiegyezem, bár leginkább a jó minőségű töményeket szeretem, calvadost, gyümölcspálinkát, és a tavaly ilyenkor fogyasztott citromos Grey Goose-ra is jó szívvel gondolok. A terhességem alatt néhányszor (max 5 alkalommal) ittam egy-egy dl bort, meg párszor alkoholmentes sört, de az hülyeség, pláne télen, nem is esett jól, meg kipróbáltam alkoholmentes koktélokat, ami valójában többféle gyümölcslé egy pohárban koktélcseresznyével, jó, finomak, de azért reménykedem, hogy majd a szoptatás befejezése és a kistestvér fogantatása között lesz egy vagy két hét, amikor megkóstolhatom az új unicum-ízeket. Akik nem terhesek, azok beletehetik a vérnarancsszörpöt ebbe a gyönyörű koktélba is a tequila mellé.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította