Bérctetõt a fergeteg

2013.12.06. 13:57 - címkék: Címkék: nyafogás bányászat Sopron - 14 komment

A bányászati múzeumról meg két okból akartam írni, először is, mert épp megint megszűnés fenyegeti pénzhiány miatt*, másodszor pedig azért, mert IKL látatlanban leszólta. Merthogy őt nem érdekli a bauxit meg a fejlámpa. És tulajdonképpen meg is értem és nem hibáztatom**, mert mi más lenne egy kisváros bányászati múzeumában, mint két kőtömb, egy csille, meg egy vagy két fejlámpa.

Hát mindenféle más.

Az ugyanis nem úgy volt, hogy engem érdekelt a bányászat, aztán elmentem a múzeumba, hanem fordítva: egyszer, pár évtizeddel ezelőtt elmentem a múzeumba (nagyjából azért, mert nyár volt, unatkoztam, és a nagymamám ott volt teremőr), és ott lézengtem, és lassan rájöttem, hogy basszus, ez nagyon érdekes. Maga a múzeum is nagyon érdekes: egy belső udvarral rendelkező épület több szintjén és udvarán terül el, van benne bauxit is, meg még pár száz ásvány, emellett festmények, dísztárgyak, ruhák, és természetesen munkaeszközök a bányászat történetének különböző korszakaiból. A különböző korszakok nagyjából attól a pillanattól kezdve, amikor az ősember rájött, hogy a föld alatt hasznos cuccok vannak, napjainkig értendő. Az ásványkincseket ezalatt a pár ezer év alatt igen változatos módokon próbálta kiszedni a korabeli ember a föld alól, eleinte ásóval, vésővel, kalapáccsal. Nagy dobás volt az ék felfedezése, aztán a keréké, a lovakról is kiderült, hogy szívesen (?) lemennek a bányába és kihozzák onnan a szenet. Természetesen nem minden bányába kell lemenni, attól függően, hogy mit bányászunk, a mélyművelésen kívül létezik külszíni fejtés, olajfúrás és mélytengeri bányászat is, amely utóbbi helyen sem vesszük hasznát lónak. A csilléknek kereke lett, aztán valaki kitalálta, hogy ha billenős, akkor könnyebb kiönteni belőle a szenet és nem kell annyit lapátolni, aztán hogy mehet sínen is. A bányában gyakran talajvíz van, ezt ki kell szivattyúzni, okos mérnökök generációi találtak fel egyre jobb szivattyúkat. Brennbergbányán megvan még a gőzgépes szállítóakna szivattyúháza, 1840-ben ugyanis az országban először itt használtak gőzerőt a szállításhoz. Jelenleg egy, a központinál nagyságrendekkel kisebb, de klassz bányászmúzeum van benne.

A bányászat története: az emberi értelem története. Ahogy az őskortól a középkoron keresztül sorra fedezték fel, hogy többféle anyag is van a föld alatt, és melyiket hogyan kell kivenni. A viaszmécsesekből olajmécsesek lettek, abból benzinlámpa. A vödörből vízikerék, lóhajtotta kerék, gőzgép, elektromos gépek. Az emberek egyre jobb dolgokat találtak fel, és úgy tűnik, a bányában dolgozók között mindig voltak okos és elkötelezett újítók. 

A mélyműveléses bányászat a sok technikai fejlődés ellenére / mellett is általában szar meló, állandóan a természet erői fenyegetnek, leomlik, berobban, sujtólég, plusz attól függően, mit bányászol, rakódik le por a tüdőben, esetleg ha Brennbergben bányász az ember, akkor elkaphat egy, a trópusokon kívül csak itt honos és igen egzotikus féregfertőzést is (lásd itt). És akkor van az embereknek ez a tulajdonsága, hogy ha maguknál jóval nagyobb ellenféllel találkoznak, akkor azt tisztelik, és összefognak. A bányászokon kívül csak a tengerészet történetében ismerem ugyanezt a jelenséget: a bányát ugyanúgy tisztelik, ahogy azok a tengert. A bányászok voltak az elsők, akik önsegélyező egyesületeket alkottak: mindenki belerakta a fizuja egy részét a bányászládába, és abból adtak az öregeknek meg a betegeknek (ma társadalombiztosításnak hívjuk ugyanezt). A bányászat története nem csupán az emberi értelemé, hanem még ráadásul azt az illúziót kelti, hogy az ember szolidáris lény.

A soproni bányászati múzeumban az üveg mögött kiállított tárgyak mellett van egy csomó kis modell, emelők, fúrók, szállítóberendezések, amiken elforgathatunk egy kart és akkor működnek (gyerekek is szeretik ezeket, de szerintem is tök jó); meg van berendezett bányarészlet meg bányászlakás; meg a kommunizmus idejéből egy csomó viccesen retró dísztárgy, plakát, piros telefon. A ruhákról már beszéltem? Ruhák is vannak, mármint munkaruhák, bányamentő készülék is (az olyan, mint egy szkafander, csak kevésbé megbízhatónak látszik), meg ünneplő ruhák. Rengeteg fotó, délceg, ifjú, jóképű, meg megfáradt, öreg bányászokról, meg nagybajszú bányamérnök-feltalálókról, meg asszonyaikról. Ilyesmik. A kiállítási tevékenységén túl a múzeum nagy hangsúlyt fektet a múzeumpedagógiára, és tudományos kutatásokra, melyek  bányászati múltunk kevéssé ismert tényeit tárják fel. Uraim, ha többet szeretnének tudni a múzeumról, kérem, kövessenek. Esetleg ide

*A Központi Bányászati Múzeum Alapítványnak korábban a kultúráért felelős mindenkori tárca a költségvetési helyzete függvényében biztosította a támogatást, de ez az elmúlt években több mint 90 %-kkal csökkent, így már tavaly is majdnem be kellett zárni, idén viszont már lehet, hogy tényleg be kell, és akkor az a sok jó cucc, amiről itt írok, megy a raktárba. A támogatás nem azért szükséges, mert kevés a látogató, ugyanis a látogató sok, csak nem úgy van kitalálva a rendszer, hogy a komplett múzeum működését, fenntartását, a kutatásokat, programokat a 700 Ft-os belépőjegyekből fedezzék, abból kb. elemet lehetne venni az audio guide-ba. 

**Na jó, egy kicsit. 

Anya koffeinmentes kávéja vagyok

2013.12.05. 13:32 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 7 komment

Két teljesen más dologról akartam írni, a bányászati múzeumról meg a férfi-nő egyenlőségről, de ezekről majd később. Viszont elárulom, mi a legnagyobb hazugság, amit a gyermekvállalásról valaha hallottam: az a kérdés, hogy "és, átalussza már az éjszakát?" A kérdésben nem az "átalussza" vagy az "éjszakát" a probléma, hanem a már. Ugye, az ember azt gondolná ezek alapján, hogy a baba éjszakájának keresztülalvása lineáris, előrehaladó folyamat. Ugye? A kérdésből adódik a következtetés, hogy eleinte még nem alussza át, aztán meg már igen. 

Hát ez nem így van. Csomó embert ismerek, akinek jó alvó babája rossz alvóvá vált és fordítva és aztán megint. 

Saját példám is van rá, a Lány személyében, aki fondorlattal beetetett és jó alvó volt mintegy féléves koráig (egyszer vagy max kétszer ébredt enni és egyből vissza is aludt), megvárta, amíg megszeretem és már tuti nem viszem vissza és adom vissza az őt világra segítő szülésznek, hogy csináljon vele, amit akar, majd elromlott. Aztán megjavult. Aztán egy kicsit romlott. Majd egy kicsit javult. A gyerekorvos azt mondta két hete, hogy a foga jön, egy-két nap és kinn lesz. Aztán aludt hat órát egyben. Aztán negyvenpercenként felébredt. Azóta sincs foga. Frontok jönnek-mennek, egyik nap túl sok inger éri a babát, a másik nap túl kevés, egyik nap sokat van friss levegőn, és a férjem kinn alszik a nappaliban, mert korán kel, másik nap ki sem viszem és a férjem benn horkol. A baba mindenféle szabályszerűségtől mentesen néha viszonylag jól alszik (de sose olyan jól, mint háromhónapos korában), néha meg rosszul. Nincs olyan, hogy már valahogyan alszik. Olyan van, hogy ma éppen valahogyan alszik.

Meglátásom szerint a baba alvása soktényezős, nonlineáris dinamikus rendszer, mint az időjárás vagy a pszichoterápiás folyamat: bizonyos szabályszerűségek leírhatók, ugyanakkor komplett intézetek, mérőműszerek és kommunikáció-elemzők sem tudják egzaktul megjósolni, hogy pontosan mi fog történni. Nekem sokat segítene, ha mégis meg lehetne jósolni, mivel a legrosszabbul a kiszámíthatatlanságot viselem. Legalább egy pár napra előre viszonylag pontosabban, hosszú távra pedig a várható trendeket. Úgyhogy ha valaki tudja a képletet, amibe beletáplálhatom a baba nemét és életkorát, a légköri nyomást, a szobalevegő hőmérsékletét és páratartalmát, a fogíny alatt tapintható fogcsírák számát és méretét, a baba aznap elfogyasztott ételmennyiségét, anya aznapi étrendjét és koffeinfogyasztását, azt, hogy aznap hány emberrel találkozott a baba és azok mennyit kommunikáltak vele, mennyit voltunk friss levegőn, hány órát töltött hordozókendőben vagy más eszközben testközelben és mennyit játszószőnyegére vagy máshova letéve, milyen évszak van és épp mikor megy le és kel fel a nap, mennyire van sötét a szobában, mennyit forgolódunk a férjemmel és milyen decibelen nyikorog az ágyunk, valamint egy, a babára jellemző állandót (mivel Minden Baba Más), és a végén ez kidobja nekem, hogy aznap éjszaka mire számíthatok, az nagyon sokat segítene, köszönöm.  

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította