The women's room

2013.11.03. 20:12 - címkék: Címkék: könyv kultúra - 24 komment

"Ettől a különös érzéstől, hogy az ember immár nem önmaga, ettől szoktak a várandós anyák sokszor olyan üres tekintettel meredni a világba. Nem engedhetik meg maguknak, hogy tudatosan végiggondolják, akkor ugyanis elviselhetetlen lenne, holott el kell viselniük, mert nincsen más választásuk. Még utólag meggondolva is rettenetesen nyomasztó gondolat. Végtére is a terhesség még csupáncsak a kezdet. A szülés után kezdődik csak az igazi szenvedés: attól fogva ott van a gyerek, aki a miénk és aki magának fog kisajátítani élete végéig. Az élete végéig: párnák között felpolcolt óriási hasára tekintve az ember maga előtt látja az egész életét. Ebből a szemszögből nézve élete cumisüveg, pelenka, sírás és etetés végtelen folyamának tetszik. Önmagától megfosztva, merő várakozássá lefokozva, jövőtlen, ám csupa fájdalom élet, melyben nincs reménység, csak unalmas robot. Nincs a terhességnél jobb fegyelmező eszköz az emberi életben. Hozzá képest a katonaság szerény próbálkozás csupán az egyén megtörésére, hogy személytelenül betagozódjék a sorba és attól fogva gépezetként működjön. A katona néha elmehet szabadságra, visszabújhat az identitásába; ha van hozzá bátorsága, akár vissza is feleselhet a felettesének, sőt, meg is szökhet végső soron. Esténként, az ágyában fekve pókert játszhat a bajtársaival, levelet írhat, emlékezhet vagy álmodozhat arról a napról, amikor majd le fog szerelni."

Hehe, nem mondhatjuk, hogy Marilyn French sokat szépítené az anyaságot könyvében. Durva. 

"Mirának csak most kezdett derengeni, hogy alkalmasint a szülés közben tanúsított magatartása miatt elmebajosnak nézték és attól féltek, hogy esetleg kárt tehet a gyerekben. Később az egyik ápolónő megerősítette, hogy valóban vannak ilyen esetek. Néha öngyilkosok lesznek szülés után, vagy legalábbis öngyilkossági kísérletet követnek el. Neve is van a dolognak: depressio post-partum. Mira keserűen elmosolyodott. Elmebaj - hát persze, mi más is lehetne? A normális nőnek ugyanis gyönyörűség a terhesség, imádnak vajúdni és mindent elkövetnek, amennyire csak gyönge erejükből telik, hogy segítség a jó doktor bácsit. Mert a normális nők mind jó kislányok, és igenis mindig nagyon boldogok, amikor megszületik a picike! Ölelgetik, csókolgatják a kis drágaságot és turbékolnak a fülecskéjébe. Hát persze. aki pedig nem így viselkedik, az nyilván bolond." 

Ezek vannak

2013.11.03. 09:48 - címkék: Címkék: lány emberek pszichiátria nyafogás - 32 komment

Jaj, akartam írni arról is, hogy voltunk pszichiáterekkel (= Niké, Kolléga és Johnny) és családjaikkal a Millenáris parkban, csomó kisgyerekünk van összesen, az enyém a legkisebb (és a legcukibb, nyilván), és megbeszéltük, milyen a munkahelyünkön a morál és a hangulat (nem, nem kaptam kedvet, hogy bölcsibe adva a gyermeket, rohanjak vissza), meg voltam a Westendben is kétszer (babával, mindenhova úgy megyek), ahol remek baba-mama szoba van és a Costában lehet mandula- vagy rizstejjel kérni a lattét. És sütöttem aszalt paradicsomos kenyeret meg répás kenyeret meg fügés kenyeret meg aszalt sárgabarackos kenyeret, és főztem be vaníliás-citromos birslekvárt (anyukám segítségével)(sajnos nem elég sűrű, de hátha idővel még sűrűsödik kicsit), és vettem fenyőmézet meg hársmézet meg krémmézet a piacon, mert mézsznob vagyok és mert meg vagyok fázva és mert kárpótolni kell magam valamivel amiatt, hogy nem ehetek csokit meg sütit meg tejszínhabot. Meg sétáltunk mindenfelé, és hiányoznak a reggeli soproni erdei séták. És vezettem autót november elsején, és parkoltam parkolóházban, és útközben kikapcsolt kétszer a GPS, most visszavigyem a boltba vajon? És fáj a torkom és köhögök, csak nehogy elkapja a Lány, nem szeretem, ha ő beteg. És hiányzik a férjem, mert először Sopronban voltunk egy hétig nélküle, aztán két napig találkoztunk, de akkor beteg volt és járványügyileg izoláltam a másik szobában, aztán meg elutazott. És jaj, nagyon félek, mi lesz télen, mert most csomót vagyunk kint és minden nyűgösségre az a megoldás, hogy lemegyünk sétálni, csomószor megpróbálok más dolgokat, de a vége az, hogy lemegyünk sétálni, és szélben meg esőben én utálni fogok sétálni, egyébként a szelet a Lány sem szereti, sír, és akárki akármit mond, egyáltalán nem könnyebb télen hordozni, mint babakocsizni, a kocsiban csak becipzároznám a kis kezeslábasába, magamra meg egy kabát, így meg rá is kell pulcsi meg rám is, aztán a hordozó, aztán a kabát, de így is kinn van a nyakunk, és ha ki akar jönni, ami előfordul, akkor már nem vehetem ki, mert megfázik, és különben is téli depresszióm van már előre. Pedig vettem egy használt hordozóskabátot a vaterán, és amikor elmentem érte átvenni, akkor leszólított egy met tai-t és kisfiút viselő csaj, hogy ha errefelé lakom, akkor járjak a hordozósklubjukba, lám, biztos jó fejnek látszom szűk farmerban, Martensban és cuki Lánnyal, de sajnos messze van tőlünk a klubjuk, viszont azt is mondta, hogy akkor járjak a hordozós spinningre, ami nincs tőlünk messze. Hát, majd meglátjuk. Az a fő probléma, hogy én utálom a kényelmetlenséget, és akkor odautazni, babát levenni, feltenni, átöltözni, izzadni, babát átöltöztetni, edzés után nem tudok elmenni zuhanyozni, mert addig mit csinál a baba, meg egyáltalán, egyedül szeretnék inkább sportolni, de azért lehet, hogy egyszer megnézem, mert jó fejnek tűnt a csaj, és azt mondta, jó a hangulat. Jaaaj, tél. November közepétől lesz igazán ótvar idő az internet szerint, és onnantól centit fogok vágni, mint a katonaságnál, naponta levágok belőle 1 cm-t és száz nap múlva remélhetőleg már majdnem tavasz lesz. 

Hogy mik vannak

2013.11.02. 14:17 - címkék: Címkék: emberek - 22 komment

Tegnap (nov 1) az ügyeletes gyógyszertárban az előttem álló hölgy babavizet vásárolt, és elmagyarázta az eladónak, hogy holnap majd vesz vízforralót, és akkor forralt és lehűtött vizet kap a baba, de ma még ugye nincsenek nyitva a boltok. Velem is szóba elegyedett, megkérdezte, mikor vittem ki először a babámat a szabadba, mert a lányáé három napos, és olyan semmilyen ez az időjárás. Megmondtam, hogy én viszonylag hamar, de az nem releváns, mert nyár volt, valamint csodálatra méltó önmérsékletről téve tanúságot nem kérdeztem meg, hogy miért nem forralnak vizet lábosban???

Ez a nap más, mint a többi

2013.10.29. 06:49 - címkék: Címkék: lány - 10 komment

Fél éves lett a gyönyörű, pici Lány! 

Je ne regrette rien

2013.10.28. 06:36 - címkék: Címkék: nyafogás - 31 komment

Az amúgy miért van, hogy az anyaság elengedhetetlen velejárója a bűntudat? Nem mondom, hogy mindenkinél, mert ismerek olyan anyákat, akiknek vagy nincs bűntudatuk minden hülyeség miatt, vagy ha van is, nem hangoztatják. Én úgy döntöttem, a mindennapi életben inkább elhessegetem, és megtartom a komolyabb helyzetekre, ha esetleg tényleg valamit elcseszek és attól valami baja lesz a Lánynak (remélhetőleg soha). 

Bűntudatom van, amiért nem egyfolytában repdesek a várandósság alatt. Bűntudatom van, amiért terhesen megfáztam, köhögök és a köhögés zavarja a magzatot. Bűntudatom van, amiért császárral szültem. Bűntudatom van, amiért végül elfogadtam az epidurált. Bűntudatom van, amiért szülés után pár órára elvitték tőlem a babát megfigyelni. Bűntudatom van, amiért koraszülött lett a babám és még sokáig inkubátorban volt. Bűntudatom van, amiért nem tudok szoptatni, nem annyit tudok, amennyit szeretnék, tápszert is kell kapnia, csak tápszert kap, tudok szoptatni, de utálok. Bűntudatom van, amiért haragszom, amikor éjjel nem hagy aludni a baba. Bűntudatom van, amiért nem hordozok. Bűntudatom van, amiért hordozok ugyan, de titkon irigylem a babakocsis anyukákat. Bűntudatom van, amiért figyelmetlen voltam és véletlenül sajtot tartalmazó ételt ettem vélhetően tejallergiás baba szoptatása alatt. Bűntudatom van, amiért haragszom, hogy nem ehetek tejterméket. Bűntudatom van, amiért babot, csípős ételt, túl sok csokit ettem szoptatás alatt és talán ettől aludt rosszul a baba. Bűntudatom van, amiért egyéves gyerekemnek adtam egy kis csokitortát és utána rosszul aludt. Bűntudatom van, amiért sehova se megyünk a babával, csak itthon ülünk. Bűntudatom van, amiért egész nap programokat csinálok és viszem magammal a csecsemőt is. Bűntudatom van, amiért nem vettem észre időben, hogy tele a pelenkája. Bűntudatom van, amiért dackorszakba lépett, rohangál a múzeumben, pakol a boltban, hisztizik a játszótéren. Ilyenekre gondolok. Normál anyaviselkedés, normál gyerekviselkedés, apróságok miatti bűntudatra. 

Nagyon érdekes, hogy most, amikor végre nem kell a bányában dolgoznunk, miközben kenyeret sütünk és dagasztunk, vizet hordunk a kútról és eközben szülünk és nevelünk fel gyerekeket*, sőt, még csak pelenkát mosni sem kell, és van gőzsterilizáló meg százféle kenyeret kapni a boltban, de van kenyérsütő gép is, meg mosógép meg szárítógép meg Vanish Oxy Action Crystal White meg hiperszuper babakocsi meg hordozóskabát meg az Aventnek az a masinája, ami egy mozdulattal megpárolja és pürésíti is a zöldséget a babának, szóval minden adott lenne, hogy sokkal könnyebb legyen a babázós élet, és akkor ahelyett, hogy mi nők, örülnénk, hogy könnyebb, inkább megnehezítjük magunknak ilyen hülyeségekkel, irreális elvárásokkal, a szoptatásbajnoksággal, a kötődéssel kapcsolatos parázással, a komplett csecsemőkori pszichológiával, amiben ha valamit elcseszel, akkor máris egész életében terápiába fog járni a szerencsétlen. Miért? Evolúciósan belénk van kódolva, hogy a gyermekvállalás az szívás, és ha nem szívunk eléggé, akkor kitalálunk valamit, amivel megnehezíthetjük? Vagy nézzem feminista szemmel, arról van szó, hogy a nők túlságosan felszabadultak a rabszolgamunkából az eldobható pelenka meg az Avent-es párológép hatására, és gyorsan ki kellett találni nekik valami újabb nyomasztást, mielőtt még világuralomra törnének? És akkor a patriarchális pszichológia kitalálta, és mivel elég jól bevált, azóta is sulykolja, hogy az első két év létfontosságú és minden az anyán múlik és jó, oké, nem kell pelenkát mosnod, de akkor aztán kötődjön az a gyerek rendesen! Amiben van igazság, mármint valóban nem árt jól bánni a csecsemőkkel, ugyanakkor szerintem mondjuk nemet a bűntudatra, indokolatlan, káros, felesleges. 

A másik nagy témakör, hogy tudniillik nem csupán tökéletesen kell szeretned a kis lényt, de eközben még repdesned is kell, konstans jól kell érezni magadat, cukiskodni és sosem haragudhatsz meg rá vagy sírhatod vissza titkon a régi életedet, már terhesség alatt el kell kezdeni minden percét élvezni és utána is csak élvezni szabad, ebbe ugye bele sem kell kezdenem, mindenki magától látja, hogy egy hülyeség. 

*Az asszonyok többnyire a szénosztályozóban dolgoztak, ja, és csak egy kemence volt a faluban. Forrás.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította