Szép, mint mindig, énnekem

2013.09.18. 12:22 - címkék: Címkék: kaja lány nyafogás Sopron - 4 komment

Sopronban 10 fok van*, reggeli sétán látszott a leheletem a levegőben, most meg az a tipikus eső utáni soproni időjárás van, a fákról még kicsit csöpög a víz, nagyon tiszta a levegő, és ha kimész, akkor hideg lesz az orrod. Ilyenkor elgondolkodom a Sopronba költözésen, minden, továbbra is érvényes ellenérv ellenére. Vagy legalább ezt megvehetnénk nyaralónak. Küldjetek 10 és fél millió forintot. Ha már Brennbergnél tartunk, felmerült bennem, hogy ki kellene menni a Bányásznapra**, de sajnos túl sok és bonyolult logisztikát igényelt volna és/vagy egy kölcsönautót, úgyhogy idén nem jött össze, de majd jövőre.

Egyébként érdekes, hogy Sopronban nem esik nehezemre az elöl hordozott Lánnyal reggelente erdei ösvényeken 4-5 km-t gyalogolni, majd délután még a városba is begyalogolni, és helyi járatos buszokon összevissza buszozgatni, még az sem riaszt vissza, ha hideg van, vagy ha sír a baba, simán sétálok esernyővel az erdei tornapályán, Pesten meg vagy a lakásban, vagy a környékén vagyunk, és ha messzebbre kell menni, az gond és nyűg és idegeskedés. Pesten is sétálhatnék reggelente 4-5 km-t, csakhogy ott minden irányban hamar véget ér a sétára alkalmas terület és többsávos autóutak következnek, vagy esetleg el lehetne utazni BKV-val egy átszállással a Margitszigetre, ott sétálni, majd hazabékávézni, de így két szoptatás között kb. tizenöt perc jutna magára a sétára. Így aztán Pesten főként a közeli plázában és bababoltban kötünk ki. Én azt értem, hogy közel húsz éve élek a fővárosban, lassan ideje lenne akklimatizálódnom hozzá, de nem ez történik. Ebben vannak reális érvek is, hogy ti. a nagyváros _tényleg_ kevésbé biztonságos, mivel sokkal több emberrel találkozol és lehelik rád a bacikat és minden járvány jobban terjed, plusz a környékbeli hajléktalanok és alkeszek, és autók és szmog, valamint vannak irreális érvek is, Sopronban a sajátomnak érzem a teret, Pesten meg nem.

Főztünk be citromfűszörpöt, mivel az burjánzik itt a kertben, valamint olívaolajban eltett aszalt paradicsomot. Na jó, a szörpmunkálatok felét anyukám végezte, a paradicsomot pedig úgy kell csinálni, hogy az ember félbevágja a kisméretű paradicsomjait, beleteszi az aszalógépbe, majd 10 órával később kiveszi abból, átteszi egy üvegbe és ráönti az olajat. Én egy ilyen fake szuperháziasszony vagyok különben, aki mindenfélét befőz, meg otthon készíti a joghurtot meg otthon süti a finom házi kenyeret, de mindehhez joghurtkészítő gépem van, meg kenyérsütő gépem. Aszalógépem nincs, az az anyukámnak van. És a lekvárokba is többnyire rakok Dr. Oetker dzsemfixet, míg anyósom tényleg hat órán keresztül főzi a szilvalekvárt, ami aztán tartósítás nélkül is eláll majd évtizedekig.

Meg olvasok egy klassz könyvet az adaptív tudattalanról, de ez egy másik történet, most mennem kell, mert felébredt a Lány és egyre mérgesebben magyaráz a plüss csillagjának.

*Már 14, reggel volt 10.

**Szeptember első vasárnapja.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította