I know an old lady who swallowed a fly

2013.07.21. 22:58 - címkék: Címkék: nyafogás - 13 komment

Egyébként most tényleg, mi ez az egész a gonosz öregasszonyokkal? Ma reggel is mellettem álltak meg és szidták a reumatológust, mert szabadságon volt, amikor az egyiknek nyilallott a dereka, meg a menyüket, mert itatta a hányós unokát ahelyett, hogy infúzióra vitte volna, meg a tejet, mert drága (mást is szidtak, csak addigra odébb mentem, mert hangosak voltak és aludt a baba). Mi az a női lét és az előrehaladott életkor együttesében, ami gonosszá teszi az embert? Vagy a "gonosz öregasszony" csupán előítélet, népmesei mém, és igazából pontosan ugyanannyi gonosz fiatalember, gonosz tinédzserlány és gonosz idős férfi létezik? Vagy mégis az ősi elméletek az igazak és a méhvel / annak működésképtelenségével / hiányával van valami? Vagy ez csak egy konkrét generáció, akik most öregasszonyok, és az utánuk jövő már nem fog meggonoszodni? Vagy minden idős generáció alapértelmezetten gyűlöli a fiatalokat, mert azok még egészségesek és ők fogják örökölni a világot, míg az öregek meghalnak? Mondjuk eddig is tudtam a budapesti gonosz öregasszonyok létezéséről, de nem tudtam, hogy ennyien vannak, reggeli és esti sétáinkkor is ellepik a padokat. Kettő van, amelyik szerintem nem gonosz, ők mindig együtt szoktak ülni és nem szidnak semmit, hanem fiatalkori kalandjaikon nosztalgiáznak. Aggasztó. 

Sweet home, Alabama

2013.07.19. 22:36 - címkék: Címkék: lány nyafogás Sopron - 17 komment

Sopronban sétáltunk az erdőben minden reggel, és sétáltunk a Lővér körúton minden este - reggel babakocsival, este kendőben sétál a baba, ez a rend. Szűk egy órát sétál, mert az elején nyűgösködik, aztán elalszik, és mindig negyven percet alszik, viszont utána már nem hajlandó se kocsiban, se kendőben lenni, tehát addigra haza kell érni. Találkoztunk egy kutyával, akit Smarninak hívtak, több cicával, és a volt kémiatanárnőnkkel is. Az Éva fagyizóban (Balogh cukrászda*), ahol híresen jó fagyi van, lemondóan megkérdeztem, van-e esetleg valami tejmentes, egyáltalán nem reménykedtem benne, mert nem volt kiírva, már készítettem a pénzt egy jeges teára, és akkor azt mondta a csaj, hogy az eperben, a málnában és a citromban nincs tej, mire gyanakodva megkérdeztem, hogy de akkor miből van. Mindig ott van a tulajdonosnő is, ő válaszolt, hogy hagyományos recept szerint gyümölcs, tojásfehérje, víz. Úgyhogy ez volt az esti programunk, kendős séta, eper, málna, citrom. A Balogh cukrászda amúgy is a gyümölcsfagyijairól híres, a citrom pedig egészen egyedülálló, már ezért megérte odautazni. Valamint voltam vezetni kétszer, addig a férjem meg anyukám vigyáztak a Lányra, és csak kicsit sírt. Tíz éve nem vezettem, és szeretnék autót, és ezért vettem gyakorló órákat, persze tényleg nagyon kijöttem a gyakorlatból, viszont iszonyúan élveztem, mentünk Brennbergbe, Ágfalvára, Fertőrákosra, klassz volt. Sopronban szinte kivétel nélkül minden kereszteződés körforgalom (nem viccelek, tényleg), úgyhogy abban már most nagyon jó vagyok. A parkolást legközelebb gyakoroljuk. 

Ami szörnyű volt, az a nagymamám, aki velünk él, pontosabban úgy néz ki az elrendezés, hogy egy családi ház két lakással, az egyikben lakik a nagymamám (nagypapa is volt, de ő már régen meghalt, pedig jó fej volt), a másikban meg a szüleim. Az apukám külföldön dolgozik, szóval ő nem volt otthon, a nagymamám viszont elviselhetetlen. Lehet azt mondani, hogy én vagyok türelmetlen, és azért ilyen, mert idős, és legyek türelmesebb a szegény öreggel, csakhogy ő világéletében pletykás, intrikus, minden lében kanál érzelmi zsaroló volt, nem idős korára lett az. Rettenetes. Ami a rossz tulajdonságom, hogy pletykás vagyok és túl kíváncsi és mindent jobban tudok, azt mind innen örököltem, és próbálom is leküzdeni, több-kevesebb sikerrel. A nagymamám nem próbálja leküzdeni, hanem félpercenként bejön hozzánk, és ha vécén vagy, akkor az ajtón keresztül beszél hozzád, ha nem vagy otthon, akkor csak benéz a szekrényekbe, elolvassa a naplódat meg a leveleidet, és ezek alapján elméleteket gyárt (így voltam már kétszer terhes ezelőtt, meg egyszer kivették a méhemet, ja és el is váltam). Most azt mondta, kövér vagyok, hát szerintem két hónappal szülés után ne mondjátok azt senkinek, hogy kövér, főleg a combját fogdosva közben, persze nem voltam türelmes és csúnyán káromkodtam, mire belengette, hogy annyira megbántottam, hogy lehet, hogy nem is adja oda a Lánynak szánt pénzbeli ajándékot, csak hát most büntesse azt a szegény kicsikét? Elmagyaráztam, hogy ő is megbántott, mert kövérnek nevezett, mire még jobban megsértődött, mert hogy mondhatok ilyet, hogy ő megbántott. Profi. Végül odaadta a pénzt, gondolkodtam, hogy elfogadjam-e, dehát ha nem fogadom el, akkor is én vagyok a gonosz és a ő a mártír, és ha igen, akkor is, szóval sose lehet ezekből jól kijönni. Amúgy pontosan ugyanannyi kg vagyok, mint a terhességem előtt, ha valakit érdekel. 

A nagymamámon kívül, aki egyfolytában jelen volt, még 17 ember nézte meg a Lányt, többnyire rokonok, barátok, szomszédok, a legtöbben tényleg csak megnézték, és nem traktáltak tanácsokkal, meg voltak néhányan, akik traktáltak, meg akik többször és hosszasabban megnézték, meg az anyósom, aki naponta többször átjött és hozott valamit. Vele az a nehéz, hogy nagyon kedves és a túlszeretés magasiskolája, rögtön hajnali egyig sütött négyféle tejmentes süteményt, és nem nagyon érti, ha nem kér valamit az ember. Nekem ezzel is nehéz mit kezdenem. Próbáltam, amennyire lehet, minimalizálni a rokonok számát és időtartamát a baba érdekére hivatkozva, hát ennyire lehetett. Az ezoterikus nagybátyám szerint egyébként nem ártott volna szorosan pólyázni az első pár hétben, mert akkor tud teljesen beleszállni a lélek, de már mindegy. 

Klassz volt egy kis változatosság, meg a séták, meg a fagyi, meg a vezetés, meg az időjárás, és most meg csodálatos újra itthon lenni a budapesti panelban, ahol senki nem akar velem megetetni dolgokat, amit nem kérek, senki nem beszél hülyeségeket és nincs közönség a fürdetéshez: a nagymamám egyik nap megkért, hogy csak egyet kér, mielőtt még meghal (mindig mindjárt meghal, amióta ismerem), hogy hadd nézzen meg egyetlenegy fürdetést, szóljunk, amikor fürdetünk, aztán másnap is szólt, hogy hadd nézzen meg egy fürdetést, meg harmadnap is, de harmadnap nem szóltunk neki, mert épp fürdetésidőben nagyon nagy sírást rendezett a baba, és gyorsan megfürdettük, mert attól többnyire megnyugszik. Most nem nyugodott meg, úgyhogy kb. tíz másodpercig fürdettük, persze a nagymamám jól megsértődött, hogy miért fürdettük meg nélküle. Aztán valahogy az anyósom is becsatlakozott, szóval volt, hogy ketten nézték a fürdetést. 

A Lányt annyira nem zavarta az egész, kötelességtudóan cukiskodott a rokonságnak, néha sírt meg nyűgösködött, de nem többet, mint itthon szokott. Nem adtam senkinek a kezébe, ez alól csak a nagymamám volt kivétel, mert közös fotót szeretett volna, meg a másik nagypapám, mert őt szeretem és a hozzá tartozó nagymama halt meg pár hete, és gondoltam, hátha kicsit javít a hangulatán, ha a kezébe nyomok egy cuki csecsemőt.  

Hát, úgy látom, ez a bejegyzés meg leginkább arról szól, mennyire nehezen tűröm ezt a nagymamámat, sajnos, ez az igazság. Elég szörnyű volt vele a mindennapjaimban felnőni, már egészen elfelejtettem, mert az elmúlt évtizedekben ugyan sokat voltam a szüleimnél Sopronban, de sose voltam ennyit otthon napközben, hanem vagy az erdőben lógtam, vagy soproni barátaimmal, esetleg Fertőrákoson a normális nagyszüleimnél, most meg a baba miatt keveset mozdultunk ki, és hát én már elszoktam ettől, hogy velem így bánnak. Persze a nagymamám igazából csak jót akar, és ő tényleg azt hiszi, hogy jót akar és szeret minket, csakhogy szerintem nem így kell szeretni. Szóval nekem azért jócskán vannak hibáim, de ahhoz képest, amilyen környezetben felnőttünk, egészen megdöbbentően normálisak vagyunk a húgommal együtt.

*Csak fagyi van meg üdítő, Lővér krt. 62., hétfőn zárva, nincs honlapjuk, de így is gyakran az utcán áll a sor, menjetek. A citrom, az eper és a rumosdió a legjobb. 

I am a passenger and I ride and I ride

2013.07.16. 12:53 - címkék: Címkék: lány - 1 komment

Olyan kíváncsi vagyok, mennyire marad fenn az ember csecsemőkori alaptermészete. A Lány egyelőre nagyon szereti az emberi beszédet, akár hozzá beszélnek, akár máshoz, ott akar lenni, ahol a többiek, egyfolytában szaladgál a lábával (most még csak háton fekve vagy a nyugágyában), szeret utazni, valamint rendkívüli műélvezettel nézeget festményeket. Elvileg a temperamentum - hogy az ember mennyire extrovertált vagy újdonságkereső - már csecsemőkorban megmutatkozik. Izgi.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította