The times they are-a-changing

2013.06.30. 09:46 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 12 komment

Két hónapos lett a Lány, vagyis lezárult a sterni bontakozó szelférzet szakasza, vagy Klein szerint a paranoid-szkizoid pozíció, esetleg a Mahler-féle normál autizmus, és mostantól átlép a szelfmagérzékelés szakaszába, esetleg a depresszív pozícióba, vagy a normál szimbiózisba. Szabad szemmel nem látszik rajta változás. 

Egyébként szerintem ő ekkor váltott szakaszt, és már a másodikban van, akármi is az. 

Lám csak, azért voltak nekünk élményeink

2013.06.28. 13:51 - címkék: Címkék: munka nyafogás - 9 komment

Nálunk a pszichiátrián egyszer* egy hozzátartozó (agresszív, ittas férfi) meg akart verni minket, aztán megkönnyebbülésünkre dühösen elviharzott, majd két perc múlva visszajött egy megtermett pitbullt vezetve. Akkor mondjuk kicsit megijedtem. De ez is érdekes lehetett.  

*Nem egyszer akartak megverni, hanem csak egyszer ijedtem meg volt az illetőnél kutya. Volt az is, amikor egy agresszív, ittas férfi le akart döfni egy grafitceruzával, szerencsére Laci ápoló megmentett. De tíz évet megúsztam anélkül, hogy valóban megütöttek volna, ami azért elég nagy ritkaság, a legtöbb kollégám kapott egyet-egyet. 

Akkor legyen minden így

2013.06.28. 13:48 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 2 komment

Egyébként tegnapra sokkal jobban lett a Lány, ha ez egyáltalán érdekel még valakit <sértődötten szipog>. Még mindig kicsit taknyos és néha köhécsel, de egyértelműen a javulás útjára lépett. Hát, én azt hittem, hogy csak a más gyereke beteg és az enyém sose lesz az, úgyhogy elég sokkoló volt rájönni, hogy ha túlaggódom, ha nem, bármikor bármi történhet. Reméljük, ezzel letudtuk a dolgot egy időre, és legközelebb akkor lesz beteg, amikor 18 éves korában kicsit megfázik, mert nem vitt pulóvert a Szigetre. 

Valamint elfogyott a csökkentett koffeintartalmú kávé - a baba egy hónapos koráig koffeinmenteset ittam, aztán egy hónapig ezt - és a kisboltban nem volt, úgyhogy mostantól rendes kávét iszom*, sajnos nem napi hármat, csak reggel egyet. Már most érzem, ahogy jelentősen javul az életminőségem. 

*Gyermekorvos és IBCLC szoptatási tanácsadó jóváhagyásával.

All babies are born saying God's name

2013.06.27. 11:28 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 11 komment

Persze indíthatnék egy külön blogot a gyerekről, végülis ez a szokás, de sajnos az ellenkezik az elveimmel. Amennyiben a blogom arról szól, ami velem történik és ami érdekel, és az most ez. Fura lenne leválasztani és száműzni a gyereknevelést egy másik helyre, ide meg hetente írni valamit az időjárásról, nem szeretném. 

Azt gondoltam, hogy nekem majd az újszülött- és csecsemőkor lesz a legnehezebb időszak, mert be kell szűkülni (ez van, az elején be kell, nincs más választásod, az az adaptív, az már más kérdés, hogy hány hétig-hónapig jó fenntartani, mindenkinek más válik be), meg mert nem lehet aludni, és nem lehet a csecsemővel még beszélgetni meg játszani, csak eszik, sír, és ha mázlid van, alszik. Az értelmiségi nők állítólag sokkal nehezebben viselik a beszűkülést, mert vagy nem képesek rá egyáltalán, és akkor nem tudnak ráhangolódni a babára és kívülállóként szemlélve sose értik, mi van vele, miért sír, mit akar, vagy képesek rá, és akkor meg önértékelési válságba kerülnek attól, hogy úristen, mivé lettek. Úgyhogy meg is vagyok lepődve, hogy azért rá tudtam hangolódni a babára, sőt, észrevettem, amikor már sok lett a hangolódásból, és akkor ki is találtam, hogy  főzök be rumos meggylekvárt (benne van a top 10 dologban az életben, csináljátok) meg válaszolok a reviewereknek, akik harmadszor küldik vissza a cikkemet hülyeségekkel, csak aztán közbejött ez a betegség. Azon is meg vagyok lepődve, hogy nem kerültem önértékelési válságba attól, hogy úristen, mivé lettem, hát majd meggyógyul a baba, nagyobb lesz, telik az idő, és szépen beáll az egyensúly a különféle szerepeim között, ez most egy ilyen időszak. Azoknak a barátaimnak, akiknek nincs gyerekük, majd hiányzom egy darabig, közös téma és rendelkezésre álló idő hiányában, legalábbis én így voltam a kisgyerekes barátaimmal, pár hónapig hiányoztak, aztán lassan visszatértek az életbe. Néha féltékenykedtem is, hogy sose hallgatnak engem végig már többé ebben az életben, mert folyton felsír a háttérben egy baba, vagy rángatja őket egy kisgyerek, hogy "anyu, anyu, nézd", dehát ezzel együtt kell élnem. Persze amit gondoltam, az alváshiány és a beszűkülés, az tényleg nehéz, és nagyon nehéz még a felelősség is, hogy ilyen picike és neked kell rá vigyázni és mindenfélében dönteni helyette. Kivéve a kötődő nevelésről, mert a Lány azt eldöntötte helyettem, hogy ő kötődően óhajt nevelkedni, legalábbis ami a hordozókendős részt illeti, és nem nagyon preferálja, hogy ez az anyuka legyek itt tűsarkúban. 

Az viszont meglepett, hogy egyáltalán nem egy olyan semmilyen kis hasznavehetetlen lény a csecsemő, hanem már az első naptól kezdve lehetett vele kommunikálni, meg vicces volt, meg fejeket vágott, és aztán elég hamar, hathetesen emberré változott és még cukibb lett. Figyel a zenére, ha énekelek neki, ő is ad néha kis hangokat, ha valami nem tetszik neki, akkor már nem keservesen sír, hanem felháborodottan kiabál, és a haja nem is igazi haj, hanem olyan, mint a cicaszőr. Imádja az Anikó festményét, a szoba több pontjáról is képes egyszercsak észrevenni, és utána tízpercekig nézi, mintha egy film lenne: csodálkozik, aztán nevet, aztán töprengve szemléli, aztán izgalomba jön, elkomorul, töpreng. Nem tudom, mi lehet azon a képen, ami csak babák számára érthető, én egy színes foltokból összeálló tájképet látok, ő meg egy mozit. Szoptatás közben csomószor a szemembe néz, nagy, kék szeme van, de éjszaka, amikor nem három, hanem több óra telt el az utolsó etetés óta és nagyon éhes, akkor előtör belőle a vadmajomkölyök és jobbra-balra kinézeget ökölbe szorított kézzel, szerintem azért, hogy egyből oda tudjon csapni, ha valaki el akarja venni a kajáját. Ha valami újdonságot lát, mondjuk amikor esett az eső és rátettük a babakocsira az átlátszó esővédőt, amire tovább esett az eső, és egy védettebb helyen benéztem alá, mit csinál a baba, akkor tágra nyílt szemekkel, döbbenten bámult, és kb. az volt az arcára írva, hogy WTF is happening? De nem kell hozzá eső,  amikor lekapcsolom a villanyt és hirtelen félhomály lesz, akkor is így néz, hogy mi az isten van. Amikor meg kendőben alszik, akkor leszólítanak az emberek az utcán, annyira aranyos. Szóval igen, monoton és fárasztó és már most több százszor végeztem el azt a lélekölő mozdulatsort, ami a pelenkacsere és még több ezerszer kell majd, és fáj a derekam is, ugyanakkor nem gondoltam volna, hogy maga a baba ilyen érdekes és szórakoztató lesz. Azt se gondoltam, hogy ennyire szeretni fogom minden ok nélkül. Nagyon érdekes. 

És még. Mi van mostanában Sinead O'Connorral, létezik még?   

And we build up castles in the sky and in the sand

2013.06.26. 17:54 - címkék: Címkék: zene lány - 4 komment

Néha hallgattatok zenét a babával, vagy énekelek neki, az énekek közül eddig ez a kedvence, bár kicsit hamisan éneklem időnként, de attól még szereti. (Hippikorszakomnak hála számtalan megzenésített verset és egyéb, akusztikus gitárral kísérhető dalt tudok énekelni.) Ami pedig a youtube-diszkót illeti, a szomorú női énekesekkel vagy komolyzenével nem sikerült lekötni, ellenben ez a kedvenc száma:

Jönnek Voltra is, sajnos szegény Lány asszem idén kihagyja, mivel pont aznap fogja megkapni a kötelező védőoltásait. 

A vírusos bronchitisről meg a szeretetről

2013.06.26. 15:09 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 6 komment

Egyébként gondolkodtam a dolgon, és arra jutottam, hogy racionálisan is van valamennyi okom aggódni, bár nem tudom, mi a túlaggódás definíciója. Mi az aggódás mértékegysége és normál szintje. De tessék, akkor tények. Két hónapos sincs a baba és vírusos hörghurutja van, aminek a terápiája sós vizes párásítás és a váladék leszívása. Esetleg más vélemények szerint allergiás eredetű a hörghurutja és tejfehérjementes diétát kellene tartanom, ez iszonyú bonyolult (amit tegnap ettem, azok közül semmiben nem volt tej és mindenben volt tejfehérje, a müzliszelettől a sonkás zsömlén át a paprikás krumpliig). Ezt nekem kell eldöntenem, mert a tejfehérjeallergia biztonsággal nem mutatható ki (van rá teszt, csak nem túl érzékeny). Még egyelőre várok vele. Nagyon rossz lesz, ha ilyet kell tartanom. Fagylalt!

Amennyiben a babámnak enyhe vírusos hörghurutja van, annak két szövődménye lehet. Az egyik az úgynevezett asztmatikus hörghurut, amikor a baba hörgőcskéi beszűkülnek és nehezebben kap levegőt. A körzeti orvos látta ennek a jeleit a babámon (hasizmait is használja a kilégzéshez, hosszabb a kilégzése), a kórházban pedig nem látták, se aznap, se másnap. Mivel nem vagyok gyerekorvos és nulla beteg csecsemőt láttam eddigi életemben, én a részemről elég bizonytalan vagyok a jellegzetes tünetek felismerésében, hiába tudom könyvből, mik azok. Mondjuk több orvos mondta azt, hogy nincs ilyenje, mint amennyi azt, hogy van (3:1, és mindegyikben megbízom), de nyilván attól is függ, mikor látja az ember a babát. Ha ilyenje van, akkor hörgőtágító gyógyszert adnak rá, amit a körzeti javasolt is, ki is váltottam, de a kórházban azt mondták, nem kell, ezért nem adtam neki még, hanem figyelem a tüneteket és reménykedem, hogy azért ha nagyon kifejezett lenne, akkor így gyakorlatlan szemmel is észrevenném. A baba légzésszámát lehet még számolgatni, az 60/perc felett rossz. A babák amúgy is összevissza lélegeznek, nagyot sóhajtanak, aztán picit lihegnek, nem szép egyenletesen, szóval lehet bizonytalankodni, hogy ez már a normál fura-e vagy már túl fura; valamint normálisan is behúzódik a szegycsontjuk légzéskor, mert porcból van, úgyhogy lehet bizonytalankodni, hogy ez a normál behúzódás vagy már túlzottan behúzódik. A másik lehetséges szövődménye a bakteriális tüdőgyulladás, mivel a baba nem tudja felköhögni a váladékot és abban elszaporodik baktérium. Ez nem gyakori, de ilyen pici korban elég veszélyes szövődmény. Úgy lehet megelőzni, ha szorgalmasan szívogatjuk, sok folyadékot kap a baba, lehetőleg anyatejet, valamint nem köhögnek rá beteg emberek, meg kezet mosunk. A tünetei láz vagy túl alacsony testhőmérséklet, illetve látszik a röntgenen és a laboreredményekben, ezt kizárták a kórházban. 

A vírusos hörghurut tankönyvileg kb. tíz nap alatt múlik el, a Lánynak 8 napja tart és nagyjából ugyanolyan, mint volt, egyik nap többet köhög, másik nap kevesebbet, egyik nap mosolygósabb, ma éppen sírósabb. Talán annyi a változás, hogy az első napokban bágyadtabb volt, aztán többet aludt, most meg éberebb. De simán tarthat két hétig is. Úgyhogy én már örülnék, ha gyógyulna, de elvileg még időn belül van. 

(De szóljatok, ha orvosilag hülyeségeket írok.)

További nehezítés, hogy a körzeti gyerekorvosunk, akivel csak kétszer találkoztam, amikor még egészséges volt a baba, de amúgy szimpi volt, szabin van, a helyettese pedig, aki szintén szimpi volt és múlt héten vizsgálta és kórházba küldött, szintén elment szabira, úgyhogy most más a helyettes. Így utoljára pénteken vizsgálta meg a Lányt gyerekorvos. Természetesen ha nagy változás van az állapotában, azt én is észre fogom venni, ugyanakkor félretéve a tényt, hogy nem vagyok épp objektív szemlélő, én egy felnőttpszichiáter vagyok, és felnőttek fizikális vizsgálatában sincs akkora gyakorlatom, mint mondjuk egy belgyógyásznak, csecsemőkében meg semennyi. Így szerintem normális, hogy bizonytalan vagyok a Lány tüneteinek a megítélésében. A szomszéd csecsemő nehézlégzését meg tüdőhallgatózási leletét se biztos, hogy helyesen tudnám értékelni, ígyhát megijedek attól, ha nekem kell értékelni és szeretem a hozzáértőkre bízni ezt. Igen, ha nem lennék orvos, akkor lehet, hogy kevesebbet aggódnék, mert nem tudnék ezekről a dolgokról, ugyanakkor tutifix, hogy rég utánanéztem volna az interneten és lehet, hogy csak még jobban aggódnék. 

Még azt is gondolom, hogy ja, persze, kismamahormonok, ugyanakkor hasonlóan reagálok, ha a férjem beteg* vagy ha a húgom, ugyanúgy aggódom, minél betegebbek, annál jobban (a húgomnál még az is nehezíti a helyzetet, hogy olyan, mint én, nem látszik rajta az se, ha nagyon szarul van, viszont apróságok miatt is rinyálunk, így nagyon nehéz eldönteni nálunk, hogy mikor van valódi ok az aggodalomra). Csakhogy ők felnőttek, valamennyire rájuk lehet bízni a helyzetértékelést, a babának viszont jelenleg én vagyok az agya, én döntöm el helyette, hogy mennyire van rosszul, ez a felelősség pedig számomra nagyon új még és tényleg ijesztő. Szóval nem tudom, ez hormonok-e vagy csak szeretet.  

Ja, a szeretet az szerintem egy szörnyű dolog, csak a baj van vele, csupa félelem és szenvedés, és minél több embert szeretünk minél jobban, annál rosszabb, annál több az esélye, hogy az beteg lesz vagy boldogtalan és nem tudunk segíteni rajta, és aztán meg előbb hal meg nálunk és az rettenetes, vagy pedig mi halunk meg előbb abban a tudatban, hogy magára hagyjuk és sírni fog utánunk és az is rettenetes. Ezt most csak azért mondom, mert közben a kedvenc nagymamám halálos beteg, és nem fog sokáig élni, és őt is nagyon sajnálom, meg magunkat, amiért már nem lesz nagymamánk, de legjobban a nagypapámat, akivel nem tudom, mi lesz nagymama nélkül. Ki fogja kikészíteni neki az ingét, és ki mondja el neki hangosabban a beszélgetés fontosabb részeit, amikor épp nagyot hall? Az igazi jó házasság, amikor a felek szeretik és segítik egymást, rettenetes, mert így ér véget. Én a részemről eléggé irigylem azokat, akik ezt (az élet szomorú oldalát, a veszteségek lehetőségét) ignorálni képesek, úgy biztos könnyebb élni. Én sem ezen gondolkodom nap mint nap, ne értsünk félre, nem vagyok teljesen neurotikus, de: tudomásom van róla, hogy az emberek csak kölcsönben vannak nálunk, hogy esendőek és hogy az életnek része a betegség és a boldogtalanság is. Egyébként nyilván a nagymamám betegsége is hozzátesz ahhoz, hogy most jobban aggódom a Lány miatt, mert ha magamtól nem jutott volna eszembe, akkor épp emlékeztet rá a sors, hogy milyen kis szerencsétlen, kiszolgáltatott lények vagyunk. 

Igen, tudom, hogy ennek ellenére megéri szeretni, nehogy bekommenteljétek. 

*Vagy ha tengerentúli repülőutakra utazik és nem ír smst, amikor földet ér. Egyszer volt olyan, hogy nem írt és pár óra után felhívtam, de nem vette fel órákig, akkor kinyomoztam a kollégája számát, akivel volt, de ő se vette fel, meg megnéztem a légitársaság honlapját, hogy szerencsésen leszálltak, aztán még pár óra múlva megpróbáltam megtudni tőlük, hogy egyáltalán rajta voltak-e a gépen, és aztán kiderült, hogy mivel több órájuk volt az átszállásra, mindketten a tranzitreptéren aludtak padokon, lenémított telefonnal, és írt sms-t, amit megkaptam egy héttel később.

Én kérek elnézést

2013.06.25. 11:10 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 41 komment

Jól van, tudom, szerezzem vissza a józan ítélőképességemet, hát én igyekszem, tényleg. 

Ugyanaz

2013.06.25. 08:18 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 15 komment

Na, most már a férjem is beteg, ugyanazok a tünetei, mint a Lánynak, köhög, szipog, úgyhogy most nem tudom, hogy a babától kapta-e el, vagy pedig valami egész mást kapott el és utóbbi esetben inkább próbáljam izolálni őket egymástól, nehogy a Lány elkapja tőle azt is. Vagy úgysem tudom őket izolálni, miután egy lakásban laknak és egy szobában alszanak? 

Jaj, sokat köhögött meg szörcsögött ma éjjel, nem is tudott visszaaludni, úgyhogy még jól kivertük a szeméből az álmot az orrszívással és akkor már azért nem tudott. Most visszaaludt, de most meg én nem tudok aludni, mert aggódom. Olyan nehéz eldönteni, mekkora a baj, és félek, hogy nem jól döntöm el, például visszavihettem volna a kórházba hétfő reggel (logisztikailag, az eredeti osztályra, ahol hétfőig maradtunk volna elvileg), de nem vittem, mert jobbnak tűnt, de lehet, hogy vissza kellett volna vinnem? Ugyanúgy nézett ki, mint szombaton, amikor hazaküldtek, úgyhogy nem láttam értelmét kórházba taxiztatni a beteg babát csak azért, hogy magamat megnyugtassam. Kicsit rossz volt ez, hogy a hétvégi osztálybezárás miatt nem végig egy orvosa volt, és aki felvett meg aki hazaküldött, különböző dolgokat mondott*, és zárójelentést se kapok még, csak majd valamikor, bár mindent elmondtak, ami rajta lesz**. 

Szóval úgy általánosságban bizonytalan vagyok, és mindig attól félek, hogy rosszul döntök, kórházba viszem, amikor nem kéne, nem viszem, amikor kéne***, megnyugtatom magam, hogy minden rendben van, amikor nincs is, engedem a férjemnek, hogy babázzon, mert én már nagyon fáradt vagyok, és emiatt elkap tőle még valamit a baba, és ilyenek. 

*Na jó, ez így azért túlzás, csak abban nem egyeztek, hogy vírusos vagy allergiás eredetű-e a baja, abban mindenki egyezett, hogy nincs tüdőgyulladása és otthon kell kezelni. 

**Ez most így visszaolvasva úgy hangzik, mintha elégedetlen lennék az ellátással, pedig erről szó sincs, mindent megvizsgáltak rajta, mindenki kedves volt, még a nővérek is, és klassz szobát kaptunk, ez a hétvége inkább ilyen logisztikai nehézség volt. 

***Ha úgy jobban belegondolok, akkor szerintem jól tettem, hogy elvittem, megnézték rajta, amit kellett, annyi ideig voltunk ott, amennyit kellett, és egyáltalán nem volt okom visszavinni. 

Still there

2013.06.24. 17:40 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 6 komment

Nagyjából ugyanúgy van a Lány, kicsit köhög, szörcsög, párásítjuk, szívogatjuk az orrát. Ma kaptunk rendes párásítót is, úgyhogy ezentúl azzal (eddig a szobaiba tettünk Salvus-vizet plusz Sterimar orrspray). Nagyon aggódom érte még mindig, hiába értem, hogy nincs nagy baja és ennél sokkal súlyosabb betegségek vannak, és szépen eszik, alszik és mosolyog is. Nehogy felülfertőződjön, nehogy asztmás legyen. Jaj, ma többet alszik a megszokottnál, jaj, miért. 

Különben nagyon érdekes, hogy már épp ott tartottam, hogy másra bízom a babát és elmegyek mondjuk futni a szomszéd edzőterembe vagy a nőgyógyászhoz a hathetes kontrollra (így a nyolcadik héten) vagy a pedikűröshöz, aztán beteg lett, és ettől bekapcsolt az agyamban valami evolúciós program és megőrültem, de komolyan erőt kellett vennem magamon, hogy átmenjek az öt percre lévő postára, amíg a férjem van a Lánnyal. Csomószor voltam már boltban, gyógyszertárban, sőt mi több, okmányirodában* úgy, hogy ő volt vele. A férjemben maximálisan megbízom és tudom, hogy ügyes, vigyáz rá, figyel rá, és a Lány is szereti, nem arról van szó, hogy féltem volna, hogy baja esik vagy hogy sír (velem is csomószor sír, kiszámíthatatlan, hogy melyikünk tudja megvigasztalni), hanem: beteg a kölyköm, ott kell lennem, ahol ő. Érzem magamon, hogy ez nem ilyen szokásos emberi érzelem, hanem valami kényszerítő erő átvette felettem a hatalmat. Nagyon érdekes. 

Vajon minden babát ennyire szeretnek, mint mi ezt a kis majombabát? Szegény babák, akiket nem szeretnek ennyire. 

*Lejárt a személyim, az útlevelem és a jogosítványom is egyszerre, és semmilyen papírom nem volt, amivel igazolhatnám magam, úgyhogy muszáj volt. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította