Itthon

2013.06.23. 09:19 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 6 komment

Itthon vagyunk már, tegnap hazaküldtek, a baba szörcsög, meg picit köhécsel, de eszik, alszik, nem lázas. Sápadtabb és valamivel többet alszik, mint szokott. Porszívós orrszívóval szívogatjuk az orrát, ami rettenetes, mert egy csomó idő rendesen leszívni (mármint hosszú percek) és a Lány iszonyúan sír tőle és tiszta erőből küzd, mint aki azt hiszi, életveszélyben van, nagyon sajnálom. 

Másnapra már jobb lett a granulocytaszáma, viszont emelkedett a fehérvérsejt száma, ami általában fertőzésre utal, szóval minden valószínűség szerint vírusfertőzése van. Ugyan a hazaküldő orvos szerint tehéntej allergia és ezáltal okozott hörghurut is szóba jön, és ha gondolom, próbáljam ki, hogy egy hónapig tejmentes diétán vagyok, de én inkább a vírusos eredetben hiszek. Nem azért, mert nincs kedvem diétázni, hanem mert az tűnik számomra hihetőbbnek. Jaj, remélem, hamar meggyógyul, olyan aranyos, olyan picike még. 

Főleg beteg

2013.06.21. 20:10 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 13 komment

Szóval addig aggodalmaskodtam, míg végül tényleg kórházba kerültünk a babával. Az volt, hogy csütörtökön elkezdett köhögni - előtte is köhécselt párat, de az simán belefér egészséges babánál is, csütörtökön viszont csúnya, hurutos köhögése lett és szörcsögött, és nem akartam tovább otthon szorongani, ezért délután levittem a tőlünk öt percre lévő gyerekorvosunkhoz (illetve a helyetteséhez, mert a miénk szabin van). A doktornő megvizsgálta,  megvizsgáltatta a szomszédban lévő fül-orr-gégésszel is, majd közölte, hogy nehezített a légzése és az egyik oldalon zörejt hall a tüdeje felett, úgyhogy be kell mennünk kórházba, vérvétel és röntgen céljából, hátha bakteriális tüdőgyulladás, és szerinte jó eséllyel be is fekszünk. Bejöttünk a kórházba csütörtök este (halálra rémülve természetesen), ahol két ügyeletes orvos is megvizsgálta, közölték, hogy jó általános állapotú baba, ők semmiféle zörejt nem hallanak, láza nincs, menjünk haza és reggel jöjjünk vissza vérvételre meg röntgenre. Hazamentünk, Lány szépen sírt, ahogy szokott, evett, aludt, alvás közben köhögött és szörcsögött. 

Reggel visszajöttünk, meghallgatta a tüdejét egy negyedik doktornő, aki szintén nem hallott zörejt, csináltak röntgent, amin nincs tüdőgyulladása, meg labort, amin szintén nincs tüdőgyulladása (alacsony a CRP-je, ami akkor magas lenne), viszont alacsony a granulocitaszáma. Az egy fehérvérsejt, ami vírusos fertőzések esetén előfordul, hogy babáknál alacsony, viszont ez hajlamosít arra, hogy pluszban bacikat kapjon el, és ha alacsony fehérvérsejtszámú baba belázasodik, akkor azonnal intravénás antibiotikumot kell kapnia, úgyhogy maradjunk bent a hétvégére, hétfőn csinálnak megint vérképet, és annak függvényében eldől, hogy hazamehetünk-e. Addig meg párásítunk, meg kap infúziót, nehogy kiszáradjon. De az az osztály, ahol vagyunk, bezár hétvégére, úgyhogy egy másikra tesznek át. 

A másik osztályon megnézett minket egy újabb doktornő, aki szerint teljesen feleslegesen vagyunk itt, nincs tüdőgyulladása, nem lázas, eszik rendesen, egyáltalán akkor minek az infúzió, nulla a CRP-je, jó a röntgene, vírusos hörghurutban ez a fehérvérsejtszám egyáltalán nem drámai. Mindegy, holnap úgyis ő a főügyeletes, majd megnézi és eldöntjük, maradunk-e egész hétvégére vagy ha nem, akkor meddig. Úgyhogy most itt vagyunk, a Lány néha szörcsög, akkor leszívják az orrát meg párásítjuk, néha köhög, viselkedését tekintve pedig bágyadtabb és többet alszik a szokásosnál, de amúgy rendesen eszik, mosolyog is. Nagyon aranyos kis elveszett gyámoltalan lény, egy branüllel a fejében, mert csak oda tudták szúrni.

Gondolkodtam, hogy a túlzott aggodalmaskodásom miatt vagyunk-e feleslegesen kórházban, de arra jutottam, hogy nem, mert köhögés miatt az ember elviszi a babáját a körzeti orvoshoz, szerintem az normális reakció, a többi meg már nem az én döntésem volt, csináltam, amit mondanak. Nem én hisztiztem ki, hogy vegyék fel. De tény és való, hogy nyugodtabb vagyok így, hogy készült neki mindenféle vizsgálat és látta egy csomó orvos és nem csak az aggódásom van, hanem vannak tények, röntgenlelet, laborlelet, amik segítenek reálisan eldönteni, mi a baj. És jó helyen vagyunk, egyágyas babamama szobában, és nagyon kedves velünk a személyzet. 

Én nem emlékszem, hogy valaha bármi rosszabb érzés lett volna az életben, mint amikor az ember első gyereke először beteg. Mostanra már éppen észhez tértem és felfogtam a tényeket, de volt egy rész, amikor egyáltalán nem is tudtam, hogy léteznek enyhe meg súlyosabb betegségek, illetve azokra gyógymódok, hanem csak annyit értettem, hogy vagy nem beteg, és akkor minden rendben, vagy beteg, és akkor világvége. Szóval most reménykedem, hogy nagyon gyorsan meggyógyul ebből, mondjuk fél órán belül, és semmi szövődmény nem lesz és soha többé nem lesz beteg, vagy fáradt, vagy ijedt, vagy boldogtalan, mert azt én tuti nem bírom ki. 

Főleg szoptatás

2013.06.18. 14:38 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 34 komment

Elmondom, mivel idegesített még szegény jólelkű anyósom, azt csinálta, hogy amikor szoptattam, pár percig megállt az ajtóban és nagy-nagy szeretettel nézte a meghitt jelenetet, majd minden alkalommal elmondta, hogy igen, hát ez a legjobb dolog a világon. Nem mondtam meg neki, de itt bevallom, hogy én utálok szoptatni, egy jó dolog van benne, hogy a Lány nagyon szereti, örül neki és megnyugtatja. Valószínűleg cumisüvegeket mosni meg sterilizálni is macera lenne, de így meg fáj a mellbimbóm - igen, jól teszem rá, és nincs semmi betegségünk, és nem fáj annyira, mint az elején, csak kellemetlen - , fáj a hátam minden pózban, fekvő pózból meg nehéz felkászálódni meg állandóan a hülye párnákat kell ide-oda rakosgatni, bizonyos pózokban túl gyorsan ömlik a szájába a tej és akkor bukik meg köhög meg sír, és éjjel, ha a csodálatos baba épp olyan éjszakát tart, hogy öt-hat órát alszik egyben, akkor én felébredek hajnali négykor, mert kidurran és fáj és csomós a mellem, szenvedek, hogy most lefejjem vagy úgyis öt perc múlva fel fog ébredni enni, és minden alkalommal eszembe jut Bébibogyó anyukájának rémes mellgyulladása, amit nem kellett volna elolvasnom vagy max nyugdíjas koromban. Nem beszélve arról, hogy akárhova elmegyek amíg a férjem van a babával (az intersparra kell max gondolni), nézni kell az órát, hogy jaj, mindjárt szoptatásidő, ha babával megyünk valahova, akkor az a para, hogy előtte egyen, vagy ott a valahol fogok-e tudni szoptatni (például a Fül-Orr-Gége Klinikán vagy az ortopédiai szűrésen (igen, nem)), és a múltkor is a központi okmányiroda mozgássérült vécéjében kellett fejnem, miután megkértem a biztonsági őrt, hogy kopogjon rám, ha neadjisten hívnák a sorszámomat. Az összes szoptatós melltartóm fehér és az összes pántos trikóm fekete, és kilátszik a hülye fehér pánt, mondjuk ma vettem egy feketét a bababoltban egy vagyonért, persze, ennek is túl vastag a pántja, de más nem volt. És nem beszélve arról, amikor meglátszik az ember pólóján a tejfolt, ehhez meg árulnak ilyen vacakokat, kis párna, amit beletehetsz a melltartódba, csak akkor nem mell formájú lesz a melled, hanem mell+furcsa alakú kis párna formájú, vagy én nem tudom jól beletenni, mindenesetre mindenhogyan idiótán néz ki. 

Update: ja, és hogy nem ehetek kritikátlanul csípős ételeket és nem ihatok mértéktelen mennyiségű kávét. Az alkohol létezéséről meg már teljesen meg is feledkeztem. 

Szóval jó, ezekkel azért meg lehet birkózni, cserébe a baba imádja, aranyosan néz és örül, meg az immunrendszere meg az egészsége meg minden, így ki szoktam számolni, hogy ha hat hónapos koráig csak szoptatom, akkor az még négy és fél hónap, jó, belefér, de ne kelljen már azt gondolnom, hogy ez a legjobb dolog a világon, meg hogy milyen egyszerű, nem kell üvegeket elmosni, az ember csak előkapja a mellét. Igen, ha nem tudnék szoptatni, az sokkal rémesebb lenne és akkor azért rinyálnék, ezzel tisztában vagyok. 

Túl meleg van

2013.06.18. 14:12 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 22 komment

Voltam a háziorvosomnál, mert lejárt a jogsim és kellett a papír tőle, és nagyon komolyan elbeszélgetett velem a szülés utáni depresszióról, meg elmondta, hogy mire figyeljek, mivel szerinte az orvosnők körében jóval gyakoribb a szülés utáni depresszió, mint a laikusoknál. Azt mondta, azért, mert az orvosnők gyakran perfekcionisták, valamint velük nem törődnek annyira az orvosok, védőnők, merthát orvos, úgyis tudja magától, felismeri magán, ha valami baja van és tudja a teendőt. De ez nem így van, úgyhogy nyomatékosan felhívja a figyelmemet, hogy szóljak időben, ha bármi gond van, még mielőtt gyógyszerhez kellene fordulni. Megkérdeztem, miért, mégis mi jön a gyógyszer előtt, mire azt mondta, hát beszél a férjemmel meg a családtagjaimmal és megbeszélik, hogyan kell tehermentesíteni, hogy ne őrüljek meg. Nagyon jól esett, mármint szerintem egyelőre nem kell beszélnie a férjemmel, egész ügyesen tehermentesít, de akkor is jól esett, hogy adott esetben megtenné. 

Még azt is mondta, hogy hét hetes a baba, akkor lassan menjünk el valahova a férjemmel kettesben úgy, hogy a babát valaki másra hagyjuk, és elmegyünk mondjuk moziba, hát persze erre csak néztem, hogy ez megőrült? Hogyan hagyhatnánk másra a babát? Jézusom. 

És még azt írta egy olvasóm kiváló éleslátással, hogy az a bajom, hogy régen egy csomó mindennel foglalkoztam, és jelenleg a teljes agykapacitásomat, amit korábban megosztottam a pszichiátria, a gyógyítás, oktatás, kutatás, pszichoterápia, táncterápia, regényolvasás, sorozatok és emberi kapcsolataim között, azt most teljes egészében a Lány feletti aggódásra fordítom, és ez aztán látjuk, hova vezet. És hogy gondolkodjak néha máson is. Na, hát ez pontosan így van. Amúgy a szülés utáni depresszió egyik tünete, hogy a babázás örömét felvátlja a baba miatti aggodalmaskodás, és egyfolytában azzal foglalkozik az ember, hogy mi baja lehet. 

Egyébként vasárnap Lilla mentett ki a hisztériából, nála voltunk délelőtt és megvizsgálta a Lányt (mert orvos), aki nem volt beteg, és aztán angyalkaként aludt a cseresznyefa alatt a gyerekzsivajban. Persze másnap már kezdte újra a nyűgösködést és napközbeni nem alvást, úgyhogy arra jutottam, az a baja, hogy kertes házban akar lakni. Nagyon remélem, hogy hűvös nyarunk lesz, mert ez így gáz, hogy napközben hetekig ki sem lehet lépni a lakásból, reggel meg este lehet max sétálni, a Lány pedig továbbra sem hajlandó babakocsiban sétálni - rendszeresen próbálkozom, az esetek nagy részében egyből sír benne, más esetben negyed órát kibír és csak utána kezdi el. Úgy meg azért nem annyira vicces sétálni, hogy a baba kétségbeesetten üvölt. Tegnap is feljöttünk úgy tíz perc után, átraktam a kendőbe, lementünk kendővel, amiben egy fél órát szépen elvolt, csakhát folyt rólunk a víz (este fél nyolckor, nem délben). Jaj, nem szeretem ezt a bezártságot. A Lány se szereti, öt-tíz perceket alszik csak napközben, a fennmaradó időben meg azt nyomja, hogy sír, nyűglődik, nyugtalankodik, nem éhes, nem szomjas, nem kézben akar lenni, semmi se jó. Szerencsére éjjel van egy hosszabb alvása, 5-6 óra, ami csodálatos, és reggelre mindig mindketten regenerálódunk. 

Júliusban megyünk elvileg Sopronba, ahol kertes ház van, csak most még nem lehet vonattal eljutni oda, mert Komáromnál megsüllyedt a sín az árvíz miatt és pótlóbuszra kell átszállni és több óra az út, autónk meg nincs, de ha lenne sem hiszem, hogy kibírna a Lány két és fél órát az ülésben, nem az a típus, aki autóban szépen elalszik, legalábbis ezidáig már nem egy taxis hallgatta a kétségbeesett sírását. 

Remélem, kinövi ezeket és szeretni fog babakocsizni és autózni és megtanul végre cumizni is vagy legalább az ujját szopni, és jobb idő lesz, amikor legalább kendőben elmászkálhatok vele. Aztán meg nagyobb lesz és bátrabban rá merem hagyni majd másokra*. Izguljunk, hogy ne legyen szülés utáni depresszióm addig. El is kezdtem omega-3 zsírsavat szedni, az preventív. 

*Én azt értem, hogy most is ráhagyhatnám, az amerikai anyák a bébi hathetes korában visszamennek dolgozni, és én is el fogok jutni arra a pontra, amikor majd elmegyek legalább pilatesre, bízzunk a józan eszemben. Csak hát nem fix időpontokban eszik még, és a két szoptatás közötti időablakot nehéz belőni. Persze, ehetne cumisüvegből is lefejt tejet néha, ha még nem felejtett el cumisüvegből enni.  

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította