It's a new dawn, it's a new day

2013.06.09. 09:02 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 8 komment

Mindenki mondta, hogy a csecsemőknél ugrásszerűek a fejlődési szakaszok és így egyik pillanatról a másikra egyszercsak megváltoznak, és basszus, tényleg, ez de komoly. Egyik napról a másikra hirtelen éhenkórász kis vadmajomkölyökből emberré változott, nagyon durva. Klassz, mert visszamosolyog és figyel, és lehet vele interakcióba lépni, követ a tekintetével, és értelmesen néz. Máshogy is néz ki. Lenyűgöző. Jaj, elmúlt egy korszak, úristen, mindjárt érettségizik. 

Dehát ez itt a szemem láttára lett embercsecsemővé, és majd a szemem láttára fog kislánnyá változni meg nagyobb Lánnyá, hát ez mennyire jó lesz már. 

Az a te bajod, hogy sokat voltál vidéken

2013.06.08. 09:47 - címkék: Címkék: tudomány - 6 komment

Többen értetlenkedtek, hogy mi az, hogy sírni hagyott csecsemőnek nem fejlődik ki az agya, nyilván hatásvadász módon sarkítok ezzel és nem pont így van, hanem inkább úgy, hogy elhanyagolt, bántalmazott csecsemőnek kevésbé fejlődnek az érzelemkifejezésért, társas készségekért felelős agyterületei. Ezt a lemaradást valamelyest később is be lehet hozni, csak nehezebb. Természetesen attól, hogy néha sírni hagyják, még lesz agya, sőt, orbitofrontális kérge is, de ha sokat szeretgetik, és amikor kiborul, akkor megnyugtatják, akkor a tudomány mai állása szerint jobb lesz az érzelemszabályozása és a társas készségei. A szeretgetés, megnyugtatás alatt pontosan azt értjük, hogy szeretgetés, megnyugtatás, vagyis a bántalmazás, magára hagyás ellentétét, amihez nem feltétlenül szükséges hordozókendő* meg a kötődő nevelés többi kelléke, ezt csak azért mondom, mert hajlamos ez a két tábor az említett tudományos eredményekkel érvelni. A mi generációnknak is van agya és társas készségei (tisztelet a kivételnek), pedig háromóránként szoptattak és babakocsiban toltak (bár minket pl. nem hagytak sírni.) Nincs most időm írni erről egy szép ismeretterjesztő bejegyzést, de szerencsére már írtam erről máshol, ezért most csak idekopipésztelem az érdeklődők kedvéért. Eléggé címszavakban van, mert egy kidolgozott tétel vázlata, de azért íme. 

Bár élményeink felnőttkorunkban is formálják agyunk felépítését, a csecsemőkor e tekintetben kiemelt életkor. Korai tapasztalataink meghatátozzák a többi emberhez való viszonyulásunk módját és az érzelemkezelésünket. Káoszelmélet: bonyolult rendszerek esetén a kiinduló állapotban beálló legkisebb eltérések a végeredmény tekintetében hatalmas különbségekhez vezethetnek. A kiinduló állapot itt a csecsemőkor, amikor kicsi eltérések felnőttkorban nagy hatásúak lehetnek. Három agyterület kiemelt szerepű csecsemőkorban, mivel érésük ekkor történik. 

Az érzelmekért felelős agyterületeink fejlődése

1)      Amygdala – ez már születésünkkor aktív és létezik, a félelemhálózat része, és azt dönti el, hogy veszély van-e vagy nincs. Közelítés vagy elkerülés. Ennél finomabb különbségtételekre nem képes. Ezért a csecsemő is először max erre képes, ennél cizelláltabb érzésekre nem.

2)      Orbitofrontális kéreg – a prefrontális kéregnek (homloklebeny) az alsó része az orbitofrontális kéreg. Ez kulcsszerepet játszik az érzelmi életben, a fenti egyszerű érzelmi reakciókat finomítja, lehetővé teszi, hogy azok sokkal árnyaltabbak legyenek (ne csak félelem/harag versus nyugalom létezzen, hanem bűntudat, meghatottság, satöbbi). Ahhoz, hogy képesek legyünk az empátiára és a mentalizációra (mások érzéseinek, gondolatainak megértése), szép kifejlett orbitofrontális kéreggel kell rendelkeznünk. Ez az agyterület szinte teljes egészében a születést követően kezd el kifejlődni, 0-3 éves korig fejlődik, és kifejlődése tapasztalatfüggő. A társas tapasztalatoktól függ. Izolált, elhagyatott csecsemőnek nem fejlődik ki normális orbitofrontális kérge. A jobb orbitofrontális kéreg fejlődik először és az dominál.

Amikor a csecsemő együtt örül az anyjával vagy apjával, biztonságban, akkor agyában endogén opiátok és dopamin szabadulnak fel. Az endogén opiátok serkentik az idegsejtek növekedését, a dopamin pedig az idegsejtek glükózellátottságát. Azoknak a csecsemőknek, akiket sok kellemes társas élmény ér, ezért jobban fejlődik az agyuk, különösen az orbitofrontális lebenyük: az ottani idegsejteknek több kapcsolata lesz. Új idegsejtkapcsolatok egész életünk során születnek, de azt az iramot, amivel életünk első 2 évében fejlődnek, később már nem érik el.

3)      Cinguláris kéreg és bal dominancia – utoljára a cinguláris kéreg fejlődik ki, 2 éves kor körül, ez az agyterület felelős az érzésekre irányuló figyelemért, tudatosságért, azaz, hogy ne csak érezzük, hanem be tudjuk azonosítani, meg tudjuk nevezni azokat. A második életév során az addigi jobb féltekei dominancia lassan átvált bal féltekei domaninciává, ahogy a verbális képességek megjelennek (a verbális képességek bal agyféltekéhez kötöttek). A verbális készségek megjelenésével nem vész el semmi a korábbi nonverbális készségek, implicit emlékek közül, hanem csak ráépül arra. Ilyenkor fontos, hogy a szülő észrevegye és meg is nevezze a csecsemő által kifejezett érzelmeket, hogy a gyerek is később képes legyen beazonosítani és megnevezni őket. Az érzések szavakba öntésének folyamata segíti a bal és a jobb agyfélteke integrációját. 

*Amúgy mégiscsak nagyon jól beválik nekünk a kendő itthoni nyugtatónak, ha már más nem használ, ezt csak azért mondom, nehogy úgy tűnjön, hogy ellenzem vagy gúnyolódom rajta. Na jó, gúnyolódom, de magamon is gúnyolódom, amikor a Lánnyal a kendőben sétálok a lakásban és ötszázadszor éneklem el, hogy Elkártyáztam a gyönge szívem / suhogasd meg a szoknyád, hajnal, mert arra nyugszik meg**. Nagyon remélem, hogy szépen proliferálnak közben a neuronjai és nem hiába strapálom a derekam. 

**Én azt értem, hogy jobb lenne, ha mindig az ágyában, önállóan aludna el, de van, amikor nem tud, hanem kiborul és visít, nem kicsit nyekereg, hanem torkaszakadtából kiabál, és akkor tényleg csak a hurcolgatás és ágyban egyedül sírni hagyás között lehet választani. 

Ha jő az est s lesem titkát a nádnak

2013.06.06. 09:49 - címkék: Címkék: lány nyafogás Sopron - 1 komment

Szóval szeretnék venni valamit az orvosomnak, mert pénzt általában nem fogadnak el egymástól orvosok, ajándékot inkább igen, mindegy, nem erről akarok beszélni, hanem hogy nézelődöm a neten, és így kerültem erre az oldalra, ahol kenutúrákat vezetnek a Fertő-tavon (óvatosan, a honlap hangot ad), és ó, istenem, mennyire klassz volt a Fertő-tavon csónakázni. Ez úgy tizenöt évvel ezelőtt történt velem rendszeresen, az akkori fiúm a Fertő-Hanság Nemzeti Parknál dolgozott, és egyrészt kiválóan ismerte a Fertő-tó nádasait, másrészt bemehetett mindenhova, ahova a laikus nem mehetett. A Fertő-tó nádasai az egy labirintus, több négyzetkm végtelen nádas és közte kis csatornákon lehet közlekedni, de állítólag tényleg eltévedtek és odavesztek a vasfüggöny idején az itt határsérteni próbáló szerencsétlenek. Nem tudom, ez igaz-e vagy csak legenda, mindenesetre tényleg elég labirintusos volt emlékeim szerint. A nádasban mindenféle madár él, az akkori fiúm azokat szerette nézni, engem ezek tökéletesen hidegen hagytak, de ott csónakázni a nádasban, nyáron, fürödni a nád- és iszapszagú vízben, napozni a csónakban meg stégeken, sehol egy lélek, csak mi meg a védett madárfajok, az benne volt a top tíz legjobb dologban. Annyira jó dolgok vannak a világon, komolyan. A hattyúkat mondjuk szenvedélyesen utáltam mindig is, ronda, agresszív állat. 

Én azt már elég régóta felismertem, és tudom, hogy furcsa, de attól még ez az igazság, hogy a fiúimban mindig valamennyire Sopront szerettem, de komolyan, nem jártam olyannal huzamosabb ideig, aki ne lett volna soproni vagy Sopron-rajongó, volt, aki a kultúrát szerette ott, volt, aki a természetet vagy csak a hangulatot, én meg azt szerettem bennük, hogy szeretik Sopront. Ez vajon igazságtalanság volt szegény fiúkkal szemben? Hogy nem kizárólag az intellektusukat, humorukat vagy formás feneküket szerettem bennük, hanem egy várost? Hogy a madaras fiúmban például azt szerettem, hogy lehetett vele csónakázni a Fertőn meg gyalogolni a soproni erdőben? A Göriben meg azt szerettem, hogy érdekelte a bányászat és többet tudott Brennbergbányáról, mint én? A férjem meg soproni. Végülis ezek is a tulajdonságaik. 

És milyen jó lesz majd a Lánynak megmutatni Sopront, alig várom, eszembe is jutott erről ez a bejegyzés, amikor az apukája megmutatta a Napot Zsófinak. Ezt szeretném én is, megmutatni a Lánynak, hogy milyen szép ez vagy az. Milyen jó lesz majd először felmenni vele a Várhelyre, meg megtanítani neki, hogy az a fenyőfa, az a ciklámen, meg felmenni vele a Tűztoronyba, meg megmutatni neki az átjárókat a belváros házai között, meg gesztenyét szedni a Villa soron. Egyszer amikor még jártam pszichoterápiára, megkérdezte a terapeutám, milyennek képzelem el azt, hogy gyerekem van, és azt mondtam, kézenfogva megyek egy kislánnyal és mutogatom neki a Világot. A Világ többi részét is, nyugi, nem kell pánikba esni, megmutatom neki a Lánchidat is. 

Csak be akartam linkelni ezt a verset, de nem találtam normális linkelhető formában az interneten, úgyhogy kénytelen leszek kompletten idemásolni. Én azt tudom, hogy rendkívül idejétmúlt dolog az embernek a szülőföldjét szeretnie és már Petőfitől sem volt menő, dehát semmit sem tehetek ez ellen. 

Harsányi Lajos: Leya első levele Ivánnak

A Hanyba tegnap futott be a tavasz.
Vidám sípokkal fogadta a nádas.
Most minden dalol itt a Fertő mentén.
(Irdd meg: ragyog-e már az ég tenálad?)

A nádi rigók most rakják a fészket.
A hódak téli álmuk kialudták.
Egy nagy himnusz az egész Fertő tája.
(Irdd meg: zengők-e nálatok az utcák?)

Hűs kék tükrén a Fertő nagy vízének
Sirályok szállnak, mint szép izenet.
Fehér szárnyuk szikráz a kék tükörben.
(Irdd meg: ragyog-e nagy sötét szemed?)

Hétágú pán-sípot veszek kezembe
Ha jő az est s lesem titkát a nádnak.
A nagy városba izenek ma néked:
Iván, a nádak (s én) epedve várnak.

Nem tudni mi van, mi van a fejében

2013.06.04. 08:13 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 40 komment

Emlékeztek, amikor azt írtam, hogy a baba kis hangjaiból meg testbeszédéből rá lehet jönni, hogy mit akar? (Az előző bejegyzésben). Hübrisz. 

Nem lehet rájönni. Van a Suttogóban még egy táblázat is pedig, a testbeszédről, hogy könnyebben el tudd dönteni, most éhes-e a baba vagy fáradt vagy a hasa fáj, hát ez a baba folyton kevert jelzéseket ad és legtöbbször újabban fogalmam sincs, mi baja. Persze, lehet, hogy ez nem engem minősít és sokszor neki sincs fogalma. Mindenesetre tegnap például nem fájt a hasa szerintem, legalábbis nem nagyon (ahhoz van egy jellegzetes testbeszéd), mégis minden kaja után egyből nyűgösködni kezdett, esetleg picit aludt, aztán sírva felébredt, de amikor (2,5-3 óra elteltével) megetettem, akkor mégse tűnt igazán éhesnek, vagy elaludt közben, de amikor levettem, egyből felébredt és sírt tovább, és mégsem töltheti az egész napot mellbimbóval a szájában (én legalábbis nem ezt az iskolát követem), majd este sírt vagy három órát torkaszakadtából, de komolyan csodálkoztam, hogy egyik szomszéd sem kopogott át. Éjszaka meg aludt, mint a kisangyal. Nem látszott betegnek, remélem, nem is lesz az. Igen, eszembe jutott, hogy hívjam az ügyeletet, de aztán nem hívtam. Ezek a lehetséges okok, fogalmam sincs, melyik volt vele az utóbbi két napban, bármelyik, vagy csak az időjárás borította ki. Nem, éhes nem volt, mert este próbáltunk adni neki cumisüvegből tartalék tejet, de nem kérte.   

Van az, amikor álmos, de nem tud elaludni, és akkor egyre nyűgösebb lesz, és a végén már sír, és akkor már azért nem tud elaludni, erre is mindenféléket javasolnak a könyvek és az ismerősök, amiket mind csinálok. Néha beválik a hasra teszem és simizem, néha nem. Néha beválik a babakocsis séta, néha nem. Néha beválik a kendő, néha nem. Néha beválik a vállon sétáltatás, néha nem. Néha beválik a bebugyolálás, néha nem. Csomószor semmi. A babánál kiszámíthatatlanabb Lányt én még nem láttam, komolyan. 

Csomóan azzal biztatnak, hogy majd 2-3-4 hónapos korában könnyebb lesz, mert legalább a hasfájás elmúlik, meg könnyebb lesz értelmezni a jelzéseit, erre csak azt akarom mondani, hogy ha ez nem így van, akkor inkább most szóljatok, nekem hatalmas megrázkódtatás volt az egyetemen, amikor mindenki azzal traktált, hogy csak az első két év nehéz, ha az ember túl van a másodéves szigorlatokon, onnantól már lazaság, és nekem az első két év nem volt annyira nehéz, a harmadév viszont sokkolt azzal, hogy ott a patológia, kórélettan, mikrobiológia, meg még nem emlékszem, mik, és legalább olyan nehezek, mint a másodév, vagy nehezebbek, de komolyan egy évig nem hevertem ki azt a csalódást. Szóval ha nem lesz könnyebb, akkor inkább jobb, ha már most tudom. 

Különben eléggé szégyellem is magam, mert nagyjából az összes ismerősömnek sokkal nehezebb szülése volt, vagy császár, és beteg volt vagy beteg lett a babája vagy ikrei születtek vagy egyszobás lakásban laknak és egész éjszaka nem alszik a gyerek vagy a segítségül kiszemelt anyukának pont eltört a lába, szóval elég gáz, hogy én egy jól felszerelt kétszobás lakásban, a nyugati világ összes vívmányait élvezne (mint például eldobható pelenka, meg lehet fűteni a légkondival), egy végtelenül türelmes férjjel, két szívesen segítő nagymamával, szerető barátokkal körülvéve, egy darab egészséges, éjszaka többnyire alvó leánycsecsemővel is ilyen nehezen tudok megbirkózni. És most nem arra gondolok, hogy maradandó kárt teszek benne a nem megfelelő nevelési módszeremmel vagy ilyesmi, hanem hogy szeretnék normálisan enni néha, nem pedig úgy, hogy mire megmelegszik a mikróban a rendelt kaja, addigra pont felébred az amúgy öt perce alvó baba és sír. Persze, sírhatna az ágyában, amíg megeszem, de az egyrészt nem nyugis evés, másrészt nem akarom félórákat az ágyában sírni hagyni, mert az sok szempontból előnytelen, meg úgyse bírom ki. 

Meg még azt akartam mondani, hogy nagyon haragszom a Suttogóra*, mert elhitette velem, hogy a babák minden etetés után alszanak, meg hogy a kismama minden délután 3 órát alhat, meg hogy van olyan, hogy ha a kiságyában sír, akkor felveszed, megnyugtatod és visszateszed, és következetesen kell nevelni, ami nem is annyira nehéz, és ha te ötletszerűen nevelsz és néha a karodban alszik el, néha az ágyában, néha meg a kendőben, akkor összezavarod a babát és az hiba és az rossz neki, valamint, hogy ha eléggé odafigyelsz, akkor mindig ki lehet találni, miért sír, és nyilván ha nem tudod, akkor nem figyelsz eléggé és béna vagy; és nagyon haragszom a kötődőnevelős könyvekre is, mert elhitették velem, hogy mindenre gyógyír az igény szerint szoptatás, ágyadban altatás és kendőben hordozás, és hogy halandó emberek arra képesek, hogy évekig nem alszanak, mert vagy szoptatnak, vagy hordoznak, és ha te nem vagy képes, akkor béna vagy és az hiba és az rossz neki. Hát mindegy, nyilván arról írnak rengeteg könyvet, ami az életben nehezen megy, nincs rá igazi jó megoldás és mindenkinek magának kell megszenvednie, hogy megtalálja azt a módszert, ami neki beválik, és még a százezer könyv dacára sincs rá garancia, hogy megtalálod. De most komolyan, miből van a legtöbb egy könyvesboltban, babás-gyereknevelős könyvek, párkapcsolatról szóló pszichológia meg önsegítő könyvek, valamint diétás könyvek, ez a három terület, amivel nehezen bírunk, onnan lehet tudni, hogy mindegyikről van Csernus-könyv. Ha jól tudom, Szendi Gábor még tartozik egy csecsemős könyvvel, a Feldmár meg egy diétással, remélem, már dolgoznak rajta. 

*Mindazonáltal nem utasítanám vissza, ha most pár napra ide akarna költözni Tracy Hoggs és csodával határos módon minden helyzetet megoldana, mint a könyvében. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította