S tavaszi zápor fűszere a földnek

2013.05.30. 10:00 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 3 komment

Különben meg nagyon jó ám itthon lenni és babázni, nem hiányzik a munkám vagy ilyesmi. Ez tegnap jutott eszembe lefekvés után, amikor próbálok gyorsan elaludni, mert mindjárt fel kell kelni szoptatni, és közben bölcs dolgok jutnak eszembe, tegnapelőtt például ittam egy alkoholmentes sört este* és utána azon gondolkodtam, hogy van valami idézet, de hogy is van az és ki írta, hogy "józan vagyok, de mégis részeg", vagy "részeg vagyok, de mégis józanul", és hogy vajon a költő az alkoholmentes sör placebohatására célzott-e vagy másra**. Tegnap meg az jutott eszembe, hogy tényleg azért ez mennyire megmagyarázhatatlan, hogy egymillió dolgot teszünk a babáért, kezdjük mindjárt a szoptatással, amit egy csomó nő élvez, én mondjuk oké, elviselem, meg hogy két órákat lehet csak aludni egyben, meg sír, meg pelenkázni kell, meg nem lehet kávét és alkoholt inni, ja, meg egyáltalán, véget ért a régi életem, és hogy a baba cserébe annyit nyújt, hogy cuki, és ezzel tökéletesen egyensúlyban van a mérleg, és nem tűnik elfecséreltnek vagy igazságtalannak a sok meló. (Aztán lehet, hogy amikor már sok hónapja ezt csinálom, akkor majd mást mondok, ez nem tudjuk.) A baba cserébe hülye arcokat vág, mosolyog meg morfondíroz, meg ad ilyen kis babahangokat, még nem halandzsabeszéd, ahhoz kicsi, hanem kattog meg nyekeg meg sóhajtozik meg nyüszög, és akkor ebből a babanyelvből lehet találgatni, hogy most épp mire céloz. Egyébként viszonylag jól ki lehet találni, hát persze kivéve, amikor nem. 

Csomó ember is meglátogatja a babát meg engem, és hoznak neki (meg nekem) babakönyvet meg szoptatós teát meg napozót meg cseresznyét meg plüssnyulat meg csokit meg szalonnát meg babatányért meg jelly beant meg kispólót, meg postán küldenek neki plüssállatot meg kiszoknit. Klassz, remélem, nagyobb korában is meglesznek még a barátaink, azt mindig is szerettem volna, ha a gyerekem úgy nő fel, hogy a szüleinek sok barátja van. Egyébként ha jön valaki, akkor a Lány tökéletes mintagyerekként viselkedik, nézeget, mosolyog, alszik és cuki, szóval nagyon rendes gyerek minden szempontból. 

*A népi hagyomány szerint serkenti a tejtermelődést, meg azért ad némi illúziót, dobozból sört inni, mintha a kocsmában lennék. 

**Nyugi, amikor felébredtem szoptatni, egyből rájöttem, hogy koldus-szegény királyi gazdagon / részeg vagyok és mindig szomjazom. 

A jövő nemzedékről

2013.05.28. 12:35 - címkék: Címkék: lány nyafogás -

A Hajnalka meg azt írta az előző problémakörre, hogy "akinek van gyereke vagy látott közelről, az úgyis tudja, hogy néha nem lehet őket megvigasztalni, a többiekkel meg nem kell foglalkozni, mert úgyis te vagy a gyereked fizeti majd a nyugdíját." Fair enough. 

Egyébként holnap lesz egy hónapos a Lány, és már 4 kg felett van (3 kg volt, amikor hazahoztuk), és két rugdalózót ki is nőtt, úgyhogy majd veszek neki szülinapjára egy új rugdalózót, ha eljutok a bababoltba. Az összes ismerősöm azt mondta, hogy elég egy babának 5-6 rugdalózó, neki mondjuk inkább 7-8 van, de így is kétnaponta mosni kell, mert lebüfizi, lepisili, ilyenek, szóval szeretném minden terhes vagy gyermeket tervező olvasómat bátorítani, nyugodtan vegyetek legalább 10 kisméretű rugdalózót, ha nem akarjátok pár hónap alatt teljesen kimeríteni a Föld vízkészleteit. És holnap megyünk ortopédia szűrésre, hát ilyen kalandjaink vannak mostanában. 

My normal approach is useless here

2013.05.27. 20:38 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 59 komment

Az a baj, hogy én viszonylag jó problémamegoldó képességekkel rendelkezem és megoldásorientáltan gondolkodom, vagyis problémahelyzetben ugyan gyakran hisztizek is vagy pánikba esem, de közben (jobb napjaimon helyette) egyfolytában a lehetséges megoldásokat keresem és ez sok helyzetben jól beválik. 

A másik baj, hogy utálok inkompetens lenni, magát az érzést is utálom, de még ennél is sokkal jobban utálom, ha úgy inkompetenskedem, hogy ezt mások is látják. Akármiben. Akárhol. Akárkik. 

Ezenkívül még a kiszámíthatatlanságot se nagyon szeretem, én szeretem tudni, hogy hova megyünk, meddig maradunk, ott kik lesznek, mit kell vinni, milyen idő lesz, lehet-e kávét kapni, mi mennyibe kerül, van-e internet. 

És akkor van itt ez a sírás. Én azt ésszel tudom, hogy egészséges csecsemő napi két órát sír minden ok nélkül. Az egészséges csecsemő sajnos nem tudatja előre, hogy melyik két órában fog aznap sírni és hogy hol. A legtöbb csecsemő este sír, ez valamelyest kultúrafüggetlen, a hordozókendős népek csecsemői is sírnak este, csak kevesebbet, de erről már beszéltem. Persze az egyáltalán nem biztos, hogy este fog sírni, mert a Lány például némely napokon beiktat egy-egy reggeli, vagy kora délutáni sírós kört is. Este menetrendszerűen sír valamennyit, sírás, fürdetés, szoptatás, sírás, alvás, ez a program. Kivéve ma, eddig például kihagyta a fürdés utáni sírást. Miért? Fel fog-e ébredni mindjárt sírni? Be fogja-e pótolni éjfél körül? Lefeküdjek-e aludni gyorsan, vagy felesleges, mert tíz perc múlva úgyis felébred? Én nem bírom ezt a bizonytalanságot, jó, felőlem sírhat, de nekem szóljon előre, hogy ma ettől eddig fogok sírni ok nélkül.

És persze a sírást pedig lehetetlen megoldásorientáltan kezelni, mert nincs megoldás, nem létezik, vagy annyira random törvényszerűségek alapján működik, amilyen bonyolult képlettel én nem tudok fejben számolni.

Természetesen az ember végigveszi a triviális okokat, éhes, tisztába kell tenni, fázik, melege van, álmos, unatkozik, dédelgetésre vágyik, plusz a joker, a hasfájás. Megeteted, tisztába teszed, betakarod, ringatod, megkapja a hasfájás elleni cseppjeit, és még mindig sír, ugyanúgy, vagy jobban. Ilyenkor két dolog lehetséges: az ember felidézi, hogy egészséges csecsemő napi két órát sír és megpróbálja nyugodtan hallgatni. Ez nem könnyű, ha szereted a csecsemőt, és az épp elkeseredett és vigasztalhatatlan, és nem tudsz rajta segíteni. A másik dolog, amihez külön előny, ha az ember egészségügyi dolgozó, ha az embernek eszébe jut, hogy biztos azért sír, mert beteg. Csomó betegség tünetszegényen zajlik csecsemőknél, és csak onnan tudhatod, hogy valami baja van, hogy sír. Akkor még mindig segítségül hívhatjuk a józan eszünket, meghallgathatjuk a csecsemő bélhangjait, kizárva az akut hasi katasztrófát, stb, egyelőre még nem vittem be az ügyeletre egyszer sem csak azért, mert sírt, de nem ígérem, hogy ez mindig így lesz. 

Van a Dr. Spock-féle iskola, ami szerint hagyjuk sírni, majd abbahagyja, ezt egyszer kipróbáltam, nagyjából két és fél percig voltam rá képes, szóval csinálja, aki tudja (mellesleg minden lehetséges tudományos eredmény szerint ez káros, és ha sírni hagyod, nem fejlődik ki az agya, csak úgy mondom). Aztán van a kötődően nevelő iskola, akik szerint fel kell venni, ha sír, és van a Suttogó, aki szerint csak meg kell simogatni az ágyában, beszélni hozzá és ezzel megnyugtatni. De arról hol van szó, hogy megsimogattad, felvetted, ringattad, hordozgattad, elénekelted a Kis Vukot tizenötször, és még mindig ugyanúgy sír? Beletetted a hordozókendőbe és táncoltál világzenére a konyhában és még mindig sír? Kivitted babakocsiban és cumit nyomtál a szájába és még akkor is sír? (Igen, a teljes ősanya-nyugatianya spektrumot tudom.) Mit kell csinálni akkor? Azon kívül, ami kulcsfontosságú, hogy az ember maradjon nyugodt, mert ha ideges leszel, az átragad rá, és akkor tuti nem nyugszik meg? Mondjuk ideges nem szoktam lenni, inkább bizonytalan vagy aggodalmas. 

És akkor van még a külvilág. Minden nap sétálunk, babakocsival vagy kendővel, bár sajnos annyira szuper babakocsit vettünk, hogy én azt sokkal jobban szeretem, a kendővel meg fáj a derekam és attól nyűgös vagyok és az nem jó. Az elején szerette a Lány, most meg sír. Kiveszem a kocsiból, visszateszem, ringatom, stb. A járókelők néznek. Én ettől ideges vagyok. Lehet valamit tenni ez ellen? Egyáltalán nem lenne szabad, hogy zavarjon, amikor a lakótelepi kutyás öregasszonyok és a ház aljában lévő kocsma előtt dohányzó alkeszek néznek. Lehet, hogy nem is azt gondolják, hogy "ez a szerencsétlen nő még arra sem képes, hogy megvigasztalja azt a szegény gyereket". De még ha azt gondolják, akkor sincs semmi. Szerintem az nagyon rossz irány, ha azért nem járok majd el a babával, emberek közé, akárhova, mert jaj, mi lesz, ha sír, és nem tudom megvigasztalni és az emberek látni fogják, hogy nem tudom megvigasztalni. Kit érdekel? Van egy csodálatosan cuki, gyönyörű, egészséges kislányom, és erre azzal foglalkozom, hogy mit gondolnak rólam a járókelők, amikor sír? Normális vagyok szerintetek? 

Jó, de az tényleg nagyon rossz érzés, amikor nem tudom megvigasztalni. Hátha majd ha nagyobb lesz, jobban lehet tudni, miért sír éppen, mondjuk fog tudni beszélni és megmondja, és akkor egy fokkal könnyebb lesz?  Egészen a tinédzserkorig, amikor majd megint nem lehet tudni. Jaj, istenem. 

Disclaimer: a Lány védelmében szeretném leszögezni, hogy szerintem amúgy nem sír nettó napi két órát ok nélkül még összeadva sem, és nem is azon az agresszív fülsértő hangon sír, mint sok csecsemő, hanem aranyosan és szomorúan, és éjszaka, amikor aludni szeretnénk, nagyon ritkán sír, szóval objektíven szemlélve elég könnyű és felhasználóbarát baba, egy szavam se lehetne, én kérek elnézést. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította