A terápiás szövetségről, hosszasan

2012.11.23. 14:22 - címkék: -

Ígértem, hogy a Terápia c. sorozat kapcsán írok a terápiás szövetségről, ami az empátia mellett a pszichoterápiák sikerességének másik fontos jelző kritériuma (itt volt az empátia). Magyarul az a tapasztalat, hogy azok a terápiák, amelyekben van sok empátia és jó terápiás szövetség, azok használnak, amelyekben nincs, azok meg nem. Ezt csomó kutatás alátámasztja és a terápiás módszertől teljesen független: rövid dinamikus terápiától csoportterápián át a kliensközpontúig mindegyikhez kell, hiánya bizonyítottan káros. Nincs olyan, amelyikhez nem kell.

A terápiás szövetség a páciens és a terapeuta közötti munkaszövetséget jelent, azt a jelenséget, hogy ők itt egy csapatként együtt dolgoznak valamin. A terápiás szövetség kialakulását és fenntartását három tényező segíti elő. Mindegyik totál egyértelmű és triviális dolog persze.

1. Egyetértés a terápiás célokban

Ez azt jelenti, hogy ha külön megkérdeznénk a pácienst, hogy ő miért jár ide, és külön a terapeutát, hogy szerinte a páciense miért jár ide, akkor nagyjából ugyanazt mondanák. Ehhez az kell, hogy az első ülések egyikén ezt megbeszéljék, és bármikor a terápia közben, amikor valamelyik fél elbizonytalanodik benne, újra megbeszéljék.

Például: pánikbeteg nő, akinek a házasságával baj van, elmegy pszichoterápiára, mert azt hallotta, a pánikbetegségre az való. Ő a házasságát nem szeretné megoldani, a pánikrohamok gyakoriságát szeretné csökkenteni.  A terapeuta azt gondolja, hogy ennek a nőnek a fő baja az, hogy el kellene már válnia a férjétől, aki csalja, vagy valahogy rendezni ezt a helyzetet, és felismerni, hogy az apjával való kapcsolat miatt nem tud kilépni, és ebben szeretne neki segíteni, ezért mindig erről akar beszélgetni. A nő azt szeretné, ha nem lenne ennyi pánikrohama, vagy amikor van, azt egyszerű relaxációs gyakorlatokkal el tudná mulasztani. Pár hónap után már eléggé zavarja, hogy állandóan a férjéről meg az apjáról és a gyerekkoráról van szó, míg ő pont ugyanannyit pánikol. Vagy fordítva. Rájön, hogy  a pszichoterápia kuruzslás, és elmegy inkább kineziológushoz / antidepresszívumot venni.

A lehetséges megoldás erre az, ha az első ülésen megkérdezzük a beteget, hogy mi a cél, illetve megpróbálunk közösen megfogalmazni egy valamilyen célt. Lehet, hogy még nem tudjuk megfogalmazni, mert túl zavaros, és megegyezünk, hogy mindig visszatérünk erre és pontosítjuk. Lehet, annyira tudjuk csak megfogalmazni, hogy „nagyobb önismeretet szeretnék”, vagy „a szüleimmel való kapcsolatommal szeretnék foglalkozni”, vagy „mindig idiótákkal járok és nem tudom, miért”, de lehet, hogy konkrétabb cél van.

Ha a beteg mond egy célt („múljanak el a pánikrohamaim”), mi meg valami más célt okosabbnak tartanánk, akkor három dolgot tehetünk. 1. Megpróbáljuk meggyőzni a beteget arról, hogy asszonyom, szerintem nem a pánikrohamain, hanem a házasságán kéne itt dolgozni, és ha az a kérdés megoldódna, akkor a pánikrohamai is rendbejönnének. Ha egyetért, jó. 2. Megpróbálhatjuk tiszteletben tartani a páciens óhaját és arra koncentrálni, amire ő szeretne, tanítani neki relaxációs technikákat, és kibírni, hogy nem oldjuk meg a házasságát / apját. 3. Megmondjuk, hogy mi kapcsolati problémákkal szeretünk foglalkozni és a pánikzavar tüneti terápiáját nem szeretjük vagy nem értünk hozzá, és elküldjük máshoz.

Nem, azt nem lehet csinálni, hogy valaki egy szakvéleményért jön, mi meg belevágunk egy feltáró típusú terápiába anélkül, hogy erről szólnánk neki.

2. Egyetértés a terápiás feladatokban

Vagyis abban, hogy ki mit csinál és ez miért lesz jó. Ez módszerfüggő, de az első, max a harmadik ülésen meg kell beszélni, és ha közben zavar van, visszatérni rá.

Egy kognitív terapeuta valami ilyesmit mond:

„Az ülések elején mindig egyeztetjük, milyen témákról fogunk beszélni. Én technikákat tanítok Önnek, és házi feladatokat adok, lesz olyan, amikor valamit meg kell csinálni, vagy csak átgondolni.  Öntől azt várom, hogy a házi feladatokat megcsinálja, vagy ha nem megy, ezt jelezze nekem; a tanult technikákat gyakorolja, és visszajelezze, hogy mennyire sikeresen működnek. Ennek az a célja, hogy a gyakorlások révén kevesebb pánikrohama alakuljon ki, és a kialakulókat jobban tudja kontrollálni.”

Egy dinamikusan (analitikusan) orientált terapeuta valami ilyesmit mond:

„Az üléseken főként az Ön érzelmeiről és emlékeiről fogunk beszélgetni. Arra kérem, hogy szabadon mondjon el mindent, ami eszébe jut. Én ezekre alkalmanként visszajelzéseket, értelmezéseket fogok adni. Fontos, hogy az itt-és-most-ban történtekről is essen szó, tehát a terápia alatt kialakult, valamint a velem kapcsolatos érzéseiről is tudjunk beszélni. Ezeknek a révén többet fogunk megtudni arról, hogyan működik Ön a kapcsolataiban, vannak-e olyan pontok, amelyekben változni szeretne, akadályozza-e valami a változásban”.

3. A terápiás kapcsolat minősége

Ha a fenti kettőben, tehát a célokban és a technikában egyet is értenek, attól még előfordulhat, hogy nem haladnak, mert utálják egymást vagy duzzognak egymásra. Fontos, hogy a páciens úgy érezze, a terapeuta elfogadja őt, és neki is szimpatikus legyen a terapeuta. A terápiás kapcsolat gyakran meginog egy terápia során, de még üléseken belül is változhat, ilyenkor helyre kell állítani. A jó terápiás kapcsolat fennmaradásának feltétele például, hogy a terapeuta ne defenzív módon reagáljon a páciens negatív magatartására. A beteg kritikájának belsővé tétele (elhiszed neki, hogy tényleg egy kretén vagy) és figyelmen kívül hagyása (el se gondolkodsz azon, mért mond ilyet) egyaránt előnytelen. Van egy sor, a terápiás kapcsolat minőségét javító technika, illetve olyan technika, hogy mit kell csinálni, ha krízisben van a terápiás kapcsolat, ezeket itt most nem sorolom fel.

A fenti három dolgon felül még alap a terápiás keretek megbeszélése: milyen gyakran, meddig tart egy óra, mennyibe kerül, lemondás esetén ki kell-e fizetni. Vannak időhatáros terápiák, amikor az első alkalommal megbeszélik, hogy 15 alkalom lesz, és vannak nem időhatárosak, ami addig tart, ameddig tart, de egyeztetni kell az elején, hogy ez most időhatáros-e vagy sem.

Forrás ez a könyv.

Még majd arról akarok írni, hogy mik azok a dolgok, amiket a terapeuta ne csináljon, mert nem hasznos, vagy még káros is.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította