Még mindig ugyanazon rinyálok

2012.10.17. 16:39 - címkék: -

Különben sokat gondolkodtam azon, hogy a terhesség alatti hányingernek mi az előnye? Valami evolúciós előny esetleg? Nem hiszem, hogy kizárólag az ember kínzása céljából alakult ez így ki. Mert, oké, a fáradékonyságnak az, hogy ne rohangáljak meg ugrabugráljak összevissza, azt értem, meg is szoktam, ami azt illeti, súlyos személyiségváltozáson mentem keresztül és eluralkodott rajtam a lustaság és lusta vagyok mindenhez. Én régen egymillió dolgot csináltam és az volt a jelmondatom, hogy "add ide, majd én megcsinálom", most meg úgy állok nagyjából bármilyen munkához, hogy azért más is odaférjen. Még eddig nem rúgtak ki.

Aminek egyén szinten nincs aktuális vagy evolúciós előnye, annak gyakran csoportszinten van: például az evolúciós pszichológia szerint régen, amikor még törzsben éltünk, igen hasznos volt, hogy voltak ADHD-sok, akik nem bírtak egy helyben maradni és szedni szépen a bogyót a bokorról kiskosárba, hanem minden elterelte a figyelmüket és hasznos munka helyett elindultak követni a színes lepkét, aztán a kis mókusforma állatot, aztán felkergette őket a kardfogú menyét egy odvas fára, aminek az odvában, jé, méz volt, és így új táplálék-lelőhelyeket fedeztek fel, de ez csak akkor megy jól, ha van a törzsben pár kényszeres is, akik igen pontosan megmérik, milyen messze és hol van az új hely, és bejelölik a kis térképükön, és hisztiznek, hogy nem mehetünk tovább, amíg az összes bogyót itt le nem szedtük és az összes mézet ki nem szedtük. Nem beszélve arról, hogy a történelem nagy alakjai mai fogalmaink szerint mind pszichopaták voltak, mint például Dózsa György meg Dzsingisz kán, és egyes elrugaszkodott elméletek szerint a történelmet a pszichopaták viszik előre. Szerintem még a bipolárisok is sokat tudnak lendíteni egy-egy mániás időszakukban a dolgon, lásd Széchenyi István. De a terhesség alatti hányingernek csoportszinten sem látom az előnyét. Annak sem, hogy bizonyos ételeket megkívánj, amit aztán kihánysz, és olyan ételeket akarjál enni, amit amúgy utálsz, és amit meg szerettél eddig, arra egyszerre vágyakozzál és furcsán undorodj tőle, én például hirtelen nem szeretem a kávét, de iszonyúan irigykedem minden kiülős helyen tejeskávézgató emberre és könnybe lábad a szemem egy-egy Illy felirat láttán.

Talán simán az, hogy jobban jár az ember és könnyebben felkészül a gyermekneveléssel járó buktatókra, ha már a terhessége első néhány hetében jó alaposan a fejébe verik, hogy "itt mostantól senkit nem érdekel, hogy te mit szeretnél".

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította